Eltelt már két nap, könnyebb higgadtan értékelni az Európai Parlament döntését Ilaria Salis képviselő asszonnyal kapcsolatban, gondolhatnánk. De igazság szerint nem lett sokkal könnyebb a helyzet, mivel a döntés negyvennyolc óra elteltével éppen olyan arcpirító, mint feleannyival korábban.
Kapcsolódó tartalom
Salis képviselő asszony mentelmi jogának fenntartása az Európai Parlament szegénységi bizonyítványa, egyben beismerő vallomás arról, hogy ha szélsőbaloldali képviselő követ el gazságot, a banda összezár és megvédi.
Legyünk hűek a történésekhez és rögzítsük: az EP a lehető legkisebb különbségű szavazás eredményeképpen tartotta fenn a mentelmi jogot, mindössze egyetlen szavazat döntött (305 képviselő felfüggesztette volna, 306 szavazott ellene, míg 17 képviselő tartózkodott). Igaz azonban az is, hogy egy néppárti képviselő a voksolás után hevesen reklamált, mivel szavazókártyája nem működött, azaz a véleménye nem jelenhetett meg a kollektív döntésben, ám az EP elnöke, Roberta Metsola nem rendelte el a voksolás megismétlését. Hogy miért nem, bízzuk az ő lelkiismeretére…
Ilaria Salis mentelmi jogának felfüggesztését a magyar hatóságok kérték. A szélsőbaloldali politikust (akkor még aktivistát) 2023 februárjában fogták el Budapesten, miután társaival szélsőjobboldali szimpatizánsokat támadott meg a „becsület napja” elnevezésű rendezvényen. A magyar ügyészség súlyos testi sértés kísérletével és szervezett bűncselekményben való részvétellel gyanúsította meg, ami hosszú börtönbüntetést vonhat maga után. Salis 2024 májusában házi őrizetbe került, ám júniusban a Zöldek és az Olasz Baloldal Szövetsége listájáról európai parlamenti mandátumot szerzett, így mentelmi jogával élve elkerülte a további büntetést.
Csakhogy a friss EP-döntés két fontos szempontból sem állja meg a helyét – és jó, ha mindkettőt leszögezzük.
Az egyik, hogy komoly jogi kifogásokat vet fel. Még a szavazás előtt az ügyről jelentést készítő szociáldemokrata(!) Adrián Vázquez Lázara képviselő is azt hangsúlyozta: az Európai Parlament joggyakorlata alapján fel kell függeszteni Ilaria Salis mentelmi jogát, mivel a bűncselekményt még jóval megválasztása előtt követte el, azaz nem európai parlamenti képviselőként, márpedig a mentelmi jog azt hivatott biztosítani, hogy a képviselőket ne vonhassák felelősségre olyan cselekedetekért, amelyek politikai munkájukhoz tartoznak, míg képviselők (azaz köztörvényes esetekre az eredeti szándék szerint ekkor sem vonatkozik), így védve a mindenkori hatalom számonkéréseivel szemben például szólásszabadságukat és biztosítva számukra egyfajta mozgásteret. A célja annyi, hogy a képviselő zavartalanul végezhesse munkáját. Salis azonban (és ezt sokan belátták az ülésteremben) egyszerű szélsőbaloldali aktivistaként gyakorlatilag mint terrorista lépett fel Budapest utcáin számára antipatikus emberek ellen és követett el bűncselekményeket, majd később egy olasz pártszövetség segítségével úgy bújt ki az őt terhelő felelősség alól, hogy mentelmi joga mögé rejtőzött. Amikor tehát az Európai Parlament fenntartotta ezt az állapotot, szembeköpte saját jogszokásait és a magyar jogrendszert is. Jogállamiság ez, brüsszeli-strasbourgi módra…
A másik, még ennél is fontosabb szempont azonban az erkölcsi vetület. Tudniillik, hogy politikai hovatartozás alapján mentenek ki valakit bűnei alól, ráadásul olyasvalakit, aki emberek fizikai épségét veszélyeztette, aki békés járókelőkre támadt, aki társaival neki nem tetsző embereket verhetett fényes nappal a nyílt utcán. (Félreértés ne essék: ilyet soha és sehol nem szabad.)
Arcátlan döntés, mélyen felháborító és finoman szólva is igazságtalan. Hol van az erkölcsi mérce? Hol van a bűn és igazság fogalma, hol van az igazságkeresés és -szeretet, hol van már jó és rossz megkülönböztetése? Mit üzennek ezzel a döntéssel „felelős” képviselőink Európa fiataljainak? Hogyan is kívánnak a szélsőségek és a terror ellen küzdeni azok, akik szélsőségeseket, terroristákat mosdatnak? (És a hab a tortán: több frakció javaslatára az ügyben titkos szavazást zajlott, hogy senkinek se kelljen felelősséget vállalnia döntéséért. Így volt biztosítható az egyetlen szavazatos többség.)
Hol van már Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide De Gasperi Európája, annak az európai közösségnek a víziója, amely védelmet nyújt polgárai számára, amely küzd a bántalmazó ideológiák és az erőszak ellen?
A regnáló Európai Parlament végleg megszűnt az alapító atyák örökösének lenni, egyszersmind megszűnt a lehetősége, hogy igényt tartson magasfokú legitimitásának tiszteletben tartására. Gittegylet ez, amelynek mint intézményi, mint emberi szempontok szerint meg kell újulnia.
Addig is, javasoljuk most elbukott tagjainak örök erkölcsi törvények tanulmányozását. Hasznukra válik majd!
Kiemelt kép: Az Európai Parlament plenáris ülése Strasbourgban 2024. november 25-én (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)