„Évszázadunk, mely mesterséges intelligenciát hoz létre és több-bolygós civilizációban gondolkodik, még nem számolta fel a megalázott, kizsákmányolt és halálosan megsebzett gyermekkor csapását” – kezdte néhány nappal ezelőtti tanítását Ferenc pápa. Katekézisében azt hangoztatta, sajnos az emberek nem mindig fordulnak tisztelettel Isten ajándékai, azaz a gyermekek felé. A Szentatya figyelmeztetett: „A föld minden táján vannak gyermekek, akiket kizsákmányol egy az életet nem tisztelő gazdaság, mely

ezáltal a remény és a szeretet legnagyobb lelőhelyét égeti fel.”

Sajnálatos módon megrendítően kevés figyelem övezte azt a tavaly áprilisban megjelent szentszéki dokumentumot, amely az ember méltóságát vette védelmébe korunk nagy támadásaival és veszélyeivel szemben, összegezve az elmúlt évtized vonatkozó pápai tanításait. Pedig volna mire odafigyelnünk. A Végtelen méltóság (Dignitas Infinita) című nyilatkozat erőteljes felhívást tett közzé többek között az emberkereskedelem gyakorlatával szemben (amelynek nagyon sokszor gyerekek esnek áldozatául), a gyermekek szexuális kihasználása gaztettével kapcsolatban, de hangsúlyosan figyelmeztetett az abortusz bűnére, valamint az egyenjogúságra törekvő genderelmélet jelentette óriási veszélyre is.

Eközben a gyermekek kihasználása, kizsákmányolása a sajtóban rendre csak akkor kap reflektorfényt, ha nagy botrány övezi,

vagy esélyes, hogy az kerekedik belőle. A kizsákmányolás hétköznapi gyakorlataival kapcsolatban pedig szinte mindenki mélyen hallgat, sőt, a bulvármédia meg is ünnepli és a közösségi platformok algoritmusaihoz hasonlóan még gerjeszti is a gyakorlatot.

A gyermekek kizsákmányolásának egyik fő bűnrészese pedig a celeb- és sztárvilág. És nem, most nem egy konkrét ocsmány eset leleplezése következik, ennek a cikknek nem célja a szenzációhajhász olvasó kiszolgálása. Nyilvánvalóan fontos, hogy azok, akik gyerekek ellen követnek el bűnt, a törvény előtt feleljenek aljas tetteikért, de mi van a jogszabályba nem ütköző, mégis kizsákmányoló gyakorlatokkal?

Mi van azokkal a lájkvadász, népszerűségkergető, piaci értéket növelő posztokkal, fényképekkel, karácsonyi vagy épp tengerparti bejelentkezésekkel,

amelyeken keresztül egyik másik celebritás, vagy éppen politikus a gyermekeit kihasználva igyekszik (ha másodpercekre is) felhívni magára a figyelmet, másnak bemutatni magát, mint amilyen, növelni követőinek számát, újabb voksokat bezsebelni? Miként viszonyulunk azokhoz az esetekhez, amelyekben a gyerek csak „eladni” hivatott apát, anyát, céget, terméket, szolgáltatást? Azokhoz az esetekhez, amikor a gyermek egyfajta törzsrészvénnyé értéktelenedik a marketingkommunikáció héjáinak karmai között, megfosztva önnön méltóságától, akár beleegyezése nélkül?

A cukiskodás is lehet kizsákmányolás. A gyermek akkor is termékké silányítva szerepel a fényképen, ha azon a sztárvilág valamely tagja látszólag kiváló szülő – csak ha éppenséggel az lett volna a valódi szándék, hogy jó szülő legyen, hát nem pozőrködne, hanem gyermekével együtt megélné a pillanatot. Jelen lenne, nem online. Ő vinné óvodába, nem más.

Esti mesét olvasna neki, nem pedig koppintana a táblagépen, átadva és kiszolgáltatva a gyereket a virtuális dadának.

Kirándulna vele, nem moziba küldené a haverokkal.

És ne csapjuk be magunkat: a mi kattintásunk is támogathatja a kizsákmányoló módszerek további virágzását. Hogy durvább példát ne is említsünk, a fent taglalt cukiskodó tartalmak kedvelése is egy aprócska, de határozott szavazat a kizsákmányolás mellett. A remény és szeretet legnagyobb lelőhelyeinek felégetése azok gondos öntözgetése, művelése helyett. Na pláne, ha saját gyermekeinktől vesszük el vele az együtt töltött, minőségi idő lehetőségét. Itt az ideje, hogy „a megalázott, kizsákmányolt és halálosan megsebzett gyermekkor csapását” egyszer s mindenkorra magunk mögött hagyjuk és visszaadjuk gyermekeinknek a valódi gyerekkor örömét! Tisztelet annak, aki példát mutat ebben!

Az emberi méltóságról a közmédia vallási podcastműsorában, az Agapé+ podcastban is beszélgettünk: