×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A szén-dioxid-megkötő rendszerek védenek meg a klímakatasztrófától?

 

2050-re akár több tízezer hatalmas szén-dioxid-leválasztó üzem működhet világszerte. Egyre többen csak úgy tartják lehetségesnek a párizsi klímaegyezményben kitűzött célok elérését, ha nem csak a szén-dioxid kibocsátást csökkentjük, hanem kifejlesztjük a hatékony és gazdaságos módszert az üvegházhatású gáz légkörből történő kivonására is – erről készített összefoglalót a BBC.

A Carbon Engineering cég szén-dioxid-leválasztó üzeme szeptemberben kezdheti meg működését a kanadai Squamish-ban. Ez ugyan még csak egy tesztüzem, és sokkal kisebb a későbbre tervezett üzemeknél, de már mutatja, hogy a fejlesztések haladnak.

Korábban főleg a hőerőművekben terjedtek el a szén-dioxid-leválasztók, amiknek segítségével radikálisan lehet csökkenteni például az energiatermelés szén-dioxid kibocsátását is. Az első ilyen, ipari méretekben működő eszközt 2008-ban Németországban helyezték üzembe. Ez az eljárás használható olyan nagy kibocsátók esetében, mint egy hőerőmű, azonban biztos, hogy nem hatékony például a milliárdnyi személykocsi esetében. Ezért van szükség a szén-dioxid-megkötő technológiák fejlesztésére, amik már a légkörben lévő üvegházhatású gázt vonják ki, és így csökkentik a globális felmelegedés hatásait.

Az eljárás akkor került igazán be a köztudatba, amikor idén januárban Elon Musk 100 millió dollárt ajánlott fel a legjobb ilyen technológia kifejlesztőinek.

Ez is mutatta, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy a szén-dioxid-megkötő eljárások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát. Persze Elon Musk kijelentéseire sokan felkapják a fejüket, de a nagy cégek már korábban is több milliárd dolláros fejlesztéseken dolgoznak a szén-dioxid megkötése érdekében.

„A jelenlegi modellek szerint el kell érnünk, hogy 2050-re évente 10 gigatonna szén-dioxidot ki tudjunk vonni a légkörből, 2100-ra pedig 20 gigatonnát” – mondta Jane Zelikova klímatudós.

hoeromu-nemetorszag-szen_dioxid_megkotes Hőerőmű Németországban. A nagy, pontszerű kibocsátóknál megoldható a szén-dioxid megkötése, azonban sok helyen ez nem lehetséges – ezért is van szükség a szén-dioxid légkörből való kivonására (Fotó: MTI/EPA/Patrick Pleul)

A Squamish-ban szeptemberben működésbe lépő tesztüzem a jövőbeli nagyobb létesítményeket készíti elő, a Carbon Engineering cég már tervezi egy évi egymillió tonna szén-dioxid megkötésére alkalmas üzem kiépítését is Texasban.

Az ő eljárásukban óriási propellerekkel felszerelt szűrőkön keresztülengedve, kémiailag kötik meg a levegő szén-dioxid tartalmát. Az eljárás során kálium-hidroxid és szén-dioxid reakciójával hamuzsír jön létre. Ezt a hamuzsírt keverik össze kalcium-hidroxiddal, azaz oltott mésszel, aminek következtében mészkőt kapnak. Végül az eljárás utolsó lépésében ezt a mészkőt felmelegítik, amíg el nem bomlik, így a felszabaduló tiszta szén-dioxid már összegyűjthető és raktározhatóvá válik. A folyamat során nem keletkezik hulladék, minden reakciónál a melléktermékek összegyűjthetők és a végtelenségig újrahasznosíthatók.

A kanadai tesztüzem:

Ezt olvasva sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség ilyen bonyolult eljárásokra, hiszen például az erdők is megkötik a szén-dioxidot. Ez igaz, természetes módon is meg lehet ezt tenni, például a tőzeges területek helyreállításával, vagy erdőtelepítéssel. Itt azonban korlátozottak a lehetőségek, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fák az elpusztulásuk utáni bomláskor visszajuttatják a légkörbe a szén-dioxidot.

A számítások szerint 30 ezer nagyméretű szén-dioxid-megkötő üzemet kellene építeni ahhoz, hogy semlegesítsük a jelenlegi globális szén-dioxid kibocsátást. Ez azt jelenti, hogy ha egy ilyen üzem 500 millió dollárba kerül, akkor az egész hálózat kiépítése 15 ezer milliárd dollárt emésztene fel. Forintban ezt inkább le se írjuk, a négyes után 15 darab nulla lenne a számlán.

Ennyi megkötőüzem természetesen hatalmas mennyiségű nyersanyagot és energiát is igényelne. Jelenleg a globális szén-dioxid kibocsátás 36 gigatonna, ha ebből 10 gigatonnát szeretnénk megkötni, akkor ehhez az emberiség jelenlegi teljes felhasználásának egyhatodával megegyező energiamennyiségre lenne szükség.

Az eljárás költsége az optimista becslések szerint nagyjából 100 dollárba kerülne tonnánként. Az előállított szén-dioxidot ugyanakkor el is adható, akár üzemanyagot is lehet belőle gyártani. Vagy pont a szén-dioxid kibocsátásáért leginkább felelős fosszilis üzemanyagok kitermelése során is felhasználható lenne. Az olajipari vállalatok már ma is sokszor szén-dioxiddal sajtolják ki a földből a kőolajat. Ez az eljárás elég ironikus, hiszen a szén-dioxidot azért pumpálják a föld alá, hogy még több kőolajat nyerjenek, aminek a felhasználásakor természetesen újra szén-dioxid kerül a levegőbe.

A szén-dioxidot azonban másra is fel lehet használni:

egy cég például már most is üvegházaknak adja el a levegőből kinyert CO2-t, hiszen a gáz elősegíti a növények fejlődését, és így nőhet a hozam.

A fenti példákból is látható, hogy a szén-dioxid-megkötő rendszerek működtetése mindenképpen költséges lesz, természetesen az eljárások fejlesztői egyetértenek abban, hogy anyagilag is támogatni kell a rendszerek kiépítését, akár csak az elektromos autók, vagy a napelemek esetében.

A szkeptikusok azonban még egy érdekességre felhívják a figyelmet a szén-dioxid-megkötő rendszerekkel kapcsolatban. Furcsa módon az ilyen technológiák jövőbeli ígérete akadályozhatja is a jelenben a klímaharcot, mivel sokan gondolkozhatnak úgy, hogy nem is szükséges most tenni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért, hiszen hamarosan úgyis hatékonyan ki tudjuk majd vonni azt a levegőből. Ezt a csapdahelyzetet is mindenképpen érdemes tehát elkerülnünk a jövőben.