×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A temetők nem csak kegyeleti helyek

 

Sok sírkertben a természet titkait is felfedezhetjük.

„Szeretem a temetőket. Egyszerűen s közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét, amely úgy veszi körül, mint egy néma zivatar” – írta Kosztolányi Dezső (Élet, 1910. október 30., Vampa álnéven).

A temetőkre elsőként mindenki kegyeleti helyként gondol, de ahogy azonban Kosztolányi Dezső szavaiból is kitűnik, a sírkertek amellett, hogy alapvető funkciójukat betöltik, a természeti táj fontos részei is lehetnek.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága számolt most be arról, hogy az illetékességi területén található temetőkertek milyen értékesek tájvédelmi szempontból is.

A nemzeti park munkatársai rendszeresen végeznek egyedi tájértékfelméréseket, melyek során a természet és az ember alkotta értékeket egyaránt megvizsgálják. A temetőkertek érdekes módon e két csoport határán mozognak, hiszen bár elsősorban az emberi tevékenységhez kötődnek, ugyanakkor igen gyakran természeti és táji környezetbe ágyazva helyezkednek el. A sírkertek nem csupán a temetkezés helyszínei, hanem a korábbi nemzedékek lenyomatának őrzői hagyományok, anyaghasználat, formavilág és növényalkalmazás tekintetében is.

Az általuk megvizsgált nyugat-zalai falvak jellemzője, hogy kis méretük ellenére is több sírkert van a településeken. Ezeket a temetőket a helyiek általában ó- és újtemetőként tartják számon. Mindkét típusnak megvannak a sajátos jellemzői.

Az ó- és újtemetők számos jellemzőjükben eltérnek egymástól (Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság)

Az ótemetőkről általánosságban elmondható, hogy sokszor a település melletti domboldalakon vagy dombtetőkön helyezkednek el. Ezért már a település távolabbi pontjáról is könnyen láthatók, szép rálátás nyílik innen a településre és a környező tájra. Kissé szabálytalanabb, mégis jól átlátható elrendezés jellemzi az itt lévő sírokat és sírköveket, melyek sokszor egy-egy dísz- vagy gyümölcsfa árnyékában húzódnak. Számos ilyen temetőkert napjainkban már nem alkalmazott vagy eltűnt tájfajtákat, időnként ritka, védett növényfajokat is őriz, ezért a természetvédelemben is fontos szerepet töltenek be.

Az újtemetők ezzel szemben általában sík területen, a település belsejében vannak. Itt a sírkövek rendezetten sorakoznak egymás mellett, ültetett fasorok kíséretében. A sírkerteket körülvevő kerítéselemek és kapuzatok sokszor nagy hangsúlyt kapnak az újtemetőkben.

Csodás természeti értékeket rejtenek a sírkertek (Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság)

Jellegzetes különbség van a sírkövek anyaghasználatában a két temető típus között, ugyanis az ótemetőkben a kis méretű, faragott terméskő és a faanyag használata a jellemző, míg az újtemetőkben nagy méretű modern kialakítású márvány vagy éppen műkő sírkövekkel is jelentős számban találkozhatunk.

Közös vonás viszont, hogy a temető közepén vagy bejáratánál egy központi feszület áll korpusszal, és helyenként padok, árnyas leülők szolgálják a pihenést, szemlélődést és az elcsendesedést.

A temetőkertek fontos részei a települések ökoszisztémájának. Sok esetben még a településképben is hangsúlyos szerepet kapnak, tájékozódási pontként is szolgálnak, és kultikus többlettel töltik meg a tájat.

A címlapfotó illusztráció.