A Fővárosi Állat- és Növénykert Mérgesházában a kígyók veszélyességét halálfejes piktogramokkal jelzik. A legveszélyesebbek a csörgőkígyók, a zöld mamba és az erdei kobra. Az állatkert látogatói megismerkedhetnek a gilákkal és a komodói varánusszal is.
A háromezer-ötszáz-négyezer ismert kígyófajból körülbelül hatszáz mérges, ezek közül az emberek kétszáz fajjal találkozhatnak. A Fővárosi Állat- és Növénykert Mérgesházában biztonságban vehető szemügyre Közép-Európa egyik legnagyobb mérgeskígyó gyűjteménye.
Halálfejes piktogramok jelzik a kígyók veszélyességét
Az, hogy egy kígyót mennyire lehet veszélyesnek nevezni, nemcsak a mérge erősségén vagy mennyiségén múlik, hanem azon is, hogy milyen gyakran találkozhatunk vele a természetben. A Mérgesház kígyóinak veszélyességét rajzolt halálfejek jelzik. Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője az M1 Kék bolygó című műsorában elmondta, a legveszélyesebb kígyókat négy-öt halálfejes táblával jelzik, míg a kevésbé veszélyeseket csak egy-kettővel. Hozzátette, az állatkertben bemutatott kígyók közül a legveszélyesebbek a csörgőkígyók, a zöld mamba és az erdei kobra.
A mérges kígyók általában nem agresszívebbek méregtelen rokonaiknál, sőt, sok faj feltűnő színezetével és mintázatával hívja fel a figyelmet veszélyességére. Ferenc Balázs Roland állatgondozó kiemelte, a gondozó hozzáállásán sok múlik, amikor gondozza a mérges kígyókat, hiszen ha nem megfelelően fogja meg a kígyókat, előbb-utóbb pórul járhat.
Az állatkertben még nem fordult elő kígyómarás
A jogszabályoknak megfelelően minden itt található fajra van ellenszérum a Mérgesházban. Egy-egy doboz tartalma több százezer forintba is kerülhet. Hanga Zoltán elmondta: a Mérgesház történetében még nem volt példa arra, hogy a mérgeskígyók megmarják gondozóikat. Hozzátette, a szérumokat az elmúlt évtizedben csak néhány külső megkeresés alkalmával használták.
Gilákkal is találkozhatunk a Mérgesházban
Nemcsak kígyók élnek a Mérgesházban, gyíkokkal is találkozhatnak az érdeklődők, például gilákkal. Ezek a különös gyíkok Észak-Amerika délnyugati részének sivatagos területeiről származnak. Feltűnő színük nem véletlen, mérgük kifejezetten erős, a korallkígyóéhoz hasonló, viszont a méreg leadása meglehetősen kezdetlegesnek mondható. Ferenc Balázs Roland kiemelte, a giláknak nincsenek méregfogaik, az alsó állkapcsukban helyezkednek el a méregmirigyek, és az ebből származó méreg egyszerűen a nyálba keveredik, és a harapással kis mennyiségű méreg jut a vérbe.
Eredeti élőhelyén – az emberi települések terjeszkedése, valamint a díszállatkereskedelem miatt – nagyon megritkult a gilaállomány. Hanga Zoltán elmonta, valószínűleg a gilák voltak a világon az elsők, amelyeket a törvény erejével kezdtek el védeni.
A komodói varánusz zsákmányainál is a mérgezés tünetei jelentkeznek
A giláknál jóval nagyobb gyíkok is vannak az állatkertben, például a komodói varánusz, más néven komodói sárkány, amelynek zsákmányain egy idő után mérgezés tünetei láthatók. Ez a jelenség gondolkodóba ejtette a tudósokat, hiszen a gilához hasonlóan, ennek az állatnak sincs méregfoga.
Az állatkert szóvivője elmondta, a kutatók először arra jutottak, hogy az állat tulajdonképpen nem mérget termel, hanem a szájában található baktériumok váltják ki a mérgezés tüneteit a zsákmányokban. A kimutatott baktériumok működésük során termelnek mérgező anyagot, és a komodói varánusz harapáskor a sebbe bekerülve okozzák a mérgezéses tüneteket – tette hozzá.
Hozzátette még, hogy az utóbbi évek MRI-vizsgálatai alapján kiderült, hogy az állat szájában méregmirigyek vannak.