×
1980. május 26-án indult el az első magyar űrhajós a világűrbe a Szojuz–36 fedélzetén. Ezzel Magyarország a hetedik nemzetként lépett ki a világűrbe.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok mellett a 80-as évek elején még csak a keleti blokk országai mondhatták el magukról, hogy képviselőjük az űrben járt. Erre az Interkozmosz nevű űrkutatási program adott lehetőséget, amelynek célja „a szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában” volt. A szerződést a szocialista országok már 1967-ben aláírták, és 1969-től számos műholdat lőttek fel a program keretében.
1978-tól pedig a Szojuz űrhajók felhasználásával az Interkozmosz program keretében is elindultak az emberes űrrepülések. Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és Bulgária után került sorra Magyarország.
Farkas Bertalan küldetésével a magyar lett a hetedik nemzet, amelynek képviselője kijutott a világűrbe.
A magyar űrhajósjelölteket még 1977-ben kezdték el kiválogatni a kecskeméti vadászpilóták közül. Végül két jelölt maradt, Farkas Bertalan és Magyari Béla, akiket a Moszkva melletti Csillagvárosban készítettek fel 1978-tól az űrutazásra.
Farkas Bertalan magyar és Valerij Kubaszov szovjet űrhajós szkafanderben gyakorol a Szaljut űrállomás víz alatti makettjében 1980. április 12-én, munkájukat könnyűbúvárok vigyázzák (Fotó: Nemzeti Fotótár)
Mindkét magyar kiválóan teljesített a kiképzés során, a jelöltek közül végül az utolsó pillanatban a magyar kormány választotta ki Farkas Bertalant. A 2018-ban elhunyt Magyari Béla végig készen állt a helyettesítésre – ő egyébként sokáig reménykedhetett abban, hogy kijut a világűrbe, de ezt végül a későbbi politikai és gazdasági helyzet megakadályozta.
A tervek szerint egyébként már 1979-ben sorra kellett volna kerülnie a magyaroknak az Interkozmosz programban, de a szovjet–bolgár űrrepülést technikai hiba miatt meg kellett szakítani, és a probléma okának tisztázásáig a magyar küldetést is elhalasztották.
Farkas Bertalan az első magyar űrhajós (Fotó: Nemzeti Fotótár)
A Szojuz–36 végül 1980. május 26-án magyar idő szerint 20 óra 20 perckor szállt fel Bajkonúrból, fedélzetén a magyar kozmonautával és Valerij Kubaszov parancsnokkal.
Az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut–6 űrállomással, ahol két szovjet űrhajós, Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta az érkezőket.
Farkas Bertalan nem csak „turistáskodott” az űrben. Nagyon komoly tudományos munkát végzett, a programját több magyar kutatóintézet készítette elő.
A Balaton elnevezésű műszerrel, mely a pszichés teljesítmény mérésére alkalmas készülék volt, az űrhajósok szellemi munkavégző képességét, a Pille nevű műszerrel pedig az űrhajósokat érő sugárzást vizsgálta. Űréllettani, anyagtudományi kutatásokat is végzett, és a küldetés idején Magyarországról készített űrfelvételeket később ökológiai és talajjavítási programokban is hasznosították.
A Szaljut–6 űrállomás földi másának parancsnoki egységében Valerij Kubászov és Farkas Bertalan 1980. április 1-én (Fotó: Nemzeti Fotótár)
A magyar űrhajós 8 napot, 20 órát és 45 percet töltött az űrben. A visszatéréshez már nem a Szojuz–36-ot használták Farkas Bertalanék, hanem a még áprilisban fellőtt Szojuz–35-öt, ami korábban a negyedik állandó személyzetet szállította a Szaljut–6 űrállomásra. Június 3-án hagyományos ejtőernyős ereszkedés után Kazahsztánban értek földet.
Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok a sikeresen végrehajtott leszállást követően (Fotó: Nemzeti Fotótár)
Az űrrepülés után hihetlenül népszerű lett az első űrhajós, az egész országban csak Berciként emlegették. A fiataloknak is sok előadást tartott űrbéli tapasztalatairól.
Farkas Bertalan és Martos Győző gratulál a bal oldalon látható Katzirtz Bélának és Nyilasi Tibornak. Az űrhajós a népszerű labdarúgókkal játszott páros teniszmérkőzést a tatai edzőtáborban (Fotó: Nemzeti Fotótár)
Számos érdekesség is kapcsolódik az első magyar űrhajós útjához. Farkas Bertalan az űrben töltött ideje alatt például magyar fejlesztésű ételeket evett. A kalocsai mintával és a küldetés logójával díszített konzerveket, vagyis az űrtáplálékokat a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézetben fejlesztették ki két év alatt.
A magyar kutatóknak nem volt egyszerű dolguk, könnyen fogyasztható és magyaros ételeket kellett kifejleszteniük, és ezeknek szigorú higiéniai követelményeknek kellett megfelelniük, hiszen az űrben egy gyomorrontás akár végzetes is lehet. A dobozoknak pedig ki kellett bírniuk a hatalmas gyorsulást.
Végül a két magyar űrhajós, Magyari Béla és Farkas Bertalan választották ki a végső ételsort. Libamájpástétom, sertéspörkölt, babsaláta, sült vagdalt, rakott káposzta és füstölt marhanyelv is került a menübe.
Az ételeket egy alumíniumból készült tulipános ládában vitték fel az űrbe. Négy darabot mind a tíz ételfajtából, így Farkas Bertalan szovjet kollégáit is meg tudta kínálni.
Nem csak az ételek voltak különlegesek azonban a küldetés során, az első magyar űrhajóst a szkafanderbe öltözött Tévémaci is elkísérte a Szojuz–36 küldetésén. Az egyik este Farkas Bertalan olvasta fel az esti mesét a gyerekeknek arról, hogyan érzi magát a Tévémaci az űrben.
Az alábbi archív felvételen látható és hallható, amint a gyerekeknek mesél, és közben a szovjet társaival játszik a súlytalanul lebegő Tévémacival:
Ma pedig az időjárás-jelentésben is elrepítettek minket az űrbe:
