×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A Boriszov-üstökös nem csak azért különleges, mert egy másik naprendszerből érkezett

 

A több, különböző részből összegyúrt üstökös a vizsgálatok szerint korábban még nem került kapcsolatba egy csillaggal sem, ezért a Nap közelében felfénylő csóvája egyedi tulajdonságokkal bírt – az üstökös vizsgálata során nyert legfrissebb eredményekről számolt be a NewScientist tudományos magazin.

Először Gennagyij Boriszov amatőr csillagász figyelte meg 2019 augusztusában a különleges objektumot. A Boriszov-üstökös egy másik naprendszerből érkezett, ezért is 2I/Borisov a tudományos elnevezése. Az I az angol interstellar, azaz csillagközi szóra utal, a kettes pedig arra, hogy az Oumuamua után ez volt a második naprendszeren kívülről érkezett objektum, amit felfedeztek.

Az Oumuamuához hasonlóan a Boriszov-üstökös is csak áthaladt a Naprendszeren, azonban mivel korábban felfedezték, a kutatóknak több idejük volt tanulmányozni, mint a rejtélyes másik idegen égitestet.

borisov-boriszov-ustokos A Boriszov-üstökös a Hubble űrtávcső felvételein. A bal oldali képen a háttérben egy távoli galaxis képe, a jobb oldali pedig akkor készült, amikor a Nap közelében volt az üstökös (Fotó: NASA)

A chilei Európai Déli Obszervatóriumban dolgozó Bin Yang és munkatársai az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) antennarendszer, illetve a Very Large Telescope (VLT) távcsőegyüttesével gyűjtött adatok alapján vizsgálta az üstököst.

A kutatók megállapították, hogy a Boriszov másodpercenként mintegy 200 kilogramm port vesztett el. Felfedezték azt is, hogy nem egyenletesen elosztva, de sokkal több szén-monoxidot tartalmaz, mint a Naprendszerben megismert üstökösök.

„Az üstökös egy olyan hógolyóhoz hasonlítható, mint amit sok, különböző helyről származó kisebb hógolyóból gyúrtak össze”

– érzékeltette Bin Yang csillagász a Boriszov különös felépítését.

Az eltérő szén-monoxid-tartalmú részek arra utalhatnak, hogy viszonylag közel alakult ki a saját csillagához, majd később a rendszerén belül kifelé sodródott.

Az Egyesült Királyságban Stafano Bagnulo csillagász szintén a VLT távcsőegyüttes adatait elemezte. A polimetriai vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Boriszov-üstükös különbözik minden korábban ismert üstököstől, egyedül az ősi Hale–Bopp-üstökös hasonlít rá.

A polimetriai mérések során a fény polarizációját vizsgálják. A fény különböző anyagokon, például az üstökös anyagán áthaladva polarizálódik, az így megváltozott napfény jellemzőit tanulmányozva pedig a kutatók következtetni tudnak az üstökösök fizikai és kémiai tulajdonságaira.

A Boriszov-üstökös pályája, és a Hubble űrtávcső felvételei róla:

A mérések során a fény sokkal jobban polarizált volt, mint bármelyik korábban vizsgált üstökös esetében. Ebből következtettek arra, hogy a Boriszov még soha nem járt csillag közelében, ezért megőrizte azt a gázt és port, amiből kialakult. Ez az érintetlenség magyarázatul szolgálhat a Boriszov és a Naprendszer üstökösei közötti különbségekre is. A Hale–Bopp-üstökössel való hasonlósága pedig arra utalhat, hogy a Boriszov anyanaprendszere hasonlított a mi naprendszerünk korai formájára. Bár felmerülhet olyan álláspont is, hogy a Hale–Bopp szintén egy másik naprendszerből származik, és a Nap csak befogta, a kutatók szerint inkább a hasonló felépítésű csillagrendszerek szolgálhatnak magyarázatul a két objektum hasonlóságaira.

Mivel a más naprendszerek hatalmas távolsága miatt jelenleg nem lehetséges az ottani üstökösök és aszteroidák megfigyelése, csak a Boriszovhoz hasonló csillagközi utazók segítségével következtethetünk a távoli égitestek jellegzetességeire. Bár ez az üstökös már túl távol van a vizsgálathoz, az új távcsövek segítségével a jövőben könnyebben találhatunk majd hasonló égi objektumokat. Ha ez így lesz, akkor ezek a felfedezések segíthetnek majd abban is, hogy a Naprendszer egyedi jellegzetességeit jobban megértsük.

A címlapfotó illusztráció.