A Voyager–2 egy éve mozog csillagközi pályán

 

Egy évvel ezelőtt a NASA Voyager–2 űrszondája elhagyta a helioszférát – a Nap által létrehozott részecskékből és mágneses mezőkből álló védőbuborékot. Az űreszköz 2018. november 5-én a Földtől körülbelül 18 milliárd kilométer távolságra – jóval a Plútó pályáján túl – lépett be a csillagközi térbe.

(Fotó: NASA)

A Nature Astronomy folyóiratban öt új kutatási cikk mutatja be mindazt, amit a tudósok az űreszköz átkelése óta megfigyeltek. A Voyager–2-n öt működő tudományos műszer szolgáltat adatokat: egy mágnesesmező-érzékelő, két eszköz az energiarészecskék kimutatására különböző energiatartományokban, valamint két eszköz a plazma tanulmányozására.

Az eredmények segítenek az emberiségnek képet alkotni arról a kozmikus partvidékről, ahol a Nap által létrehozott környezet véget ér, és a csillagközi tér hatalmas óceánja kezdődik – írja oldalán a NASA.

A helioszféra jelentős sugárzástól védi meg a Földet

A Nap helioszférája olyan, mint egy csillagközi térben áthaladó hajó. Mind a helioszféra, mind a csillagközi tér plazmával van töltve, egy olyan gázzal, amelynek atomjai közül néhányból kiváltak az elektronok. A helioszférában lévő plazma forró és ritka, míg a csillagközi térben hidegebb és sűrűbb.

A csillagok közötti térben a felrobbanó csillagok által felgyorsított részecskék vagy más néven kozmikus sugarak is találhatók, melyek veszélyesek lehetnek. A Voyager–1 felfedezése szerint azonban a helioszféra megvédi a Földet és a többi bolygót a sugárzás több mint 70 százalékától.

A Voyager szondák megmutatják nekünk, hogy a Nap és a Tejút galaxisában a csillagok közötti hely nagy részét kitöltő dolgok miként hatnak egymásra” – mondta Ed Stone, a Voyager projekttudósa és a Caltech fizikai professzora.

(Fotó: NASA)

Hozzátette: A Voyager–2 új adatainak hiányában nem tudhatnánk, hogy a Voyager–1-gyel mért adatok az egész helioszférára jellemzők-e, vagy csak arra a helyre és időre vonatkoznak, ahol áthaladt a szonda.

A két Voyager űrszonda megerősítette a tudósok sejtését, miszerint a csillagközi térben a plazma szignifikánsan sűrűbb és hidegebb, mint a helioszférában.

A csillagközi térbe szivárognak a részecskék

Ha a hélioszféra olyan, mint egy csillagközi térben áthaladó hajó, akkor úgy tűnik, hogy léket kapott. A Voyager egyik részecskeműszere kimutatta, hogy a részecskék egy része a helioszférán belülről a határon túlra, a csillagközi térbe szivárog.

A buborékok térben történő mozgásának viszonylatában a Voyager 1 a helioszféra elején lépett ki, míg a Voyager 2 inkább a széléhez közelebb, egy porózusabb régióban helyezkedik el.

A heliopauza és a helioszféra mágneses tere párhuzamos

A Voyager–2 magnetométerének megfigyelése megerősíti a Voyager–1 meglepő eredményét: a heliopauza közvetlen közelében elhelyezkedő régió mágneses tere párhuzamos a helioszféra belső mágneses mezőjével.

A Voyager–1-gyel a tudósoknak csupán egy mintája volt ezekről a mágneses mezőkről, és nem tudták biztosan megmondani, hogy a látszólagos idomulás az egész külső régióra jellemző-e vagy csak véletlen egybeesés, de a Voyager–2 eredményei Stone szerint azt jelzik, hogy a két mező igazodik egymáshoz.