×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Így nézett ki a magyar Jurassic Park – FOTÓK!

 

Hungarosaurus, Pannoniasaurus, Komlosaurus és Ajkaceratops. A magyar kutatók világszínvonalú munkát végeznek az iharkúti dinoszaurusz lelőhely feltárása során. Pecsics Tibor dinoszaurusz illusztrátorral beszélgettünk arról, hogy milyen módszerekkel lehet néhány csontdarabból hitelesen megeleveníteni az őshüllőket.

 

– Sok gyermek álma a munkája. Hogyan lett a dinoszauruszok rekonstruálása a szakterülete?

– Engem is már gyermekkorom óta érdekeltek a dinoszauruszok. Kutató akartam lenni, de nagyon szerettem rajzolni is. A középiskola után az ELTE-n kezdtem el a biológus tanulmányaimat, itt ismertem meg azokat a tanárokat, akiknek köszönhetően komolyabban is elkezdhettem foglalkozni a paleoillusztrációkkal. Egy vizsga után beszélgettünk Zboray Géza tanár úrral, ekkor merült fel, hogy szívesen foglalkoznék a témával. Ő irányított el Ősi Attilához, aki a hazai őshüllők szakértője, az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely egyik felfedezője, és a lelőhely kutatásának vezetője. A beszélgetéseknek az lett a vége, hogy elkezdtem tudományos jellegű rekonstrukciókat készíteni az iharkúti őslényekről. Hallgatóként részt vehettem a leletek kiásásában, valamint a múzeumi munkában is.

Pecsics Tibor paleoillusztrátor egy Komlosaurus rekonstrukcióval (Fotó: Ohr Tibor)

Ezen az iharkúti lelőhelyen kerültek elő az első magyar dinoszauruszok.

– Igen, már több mint húsz éve kezdődtek el itt a kutatások. Iharkúton az egykori bauxitbánya külszíni fejtései tették hozzáférhetővé a földtörténeti középidő rétegsorait, ami lehetővé tette az őskori fauna feltárását. Nyaranta önkéntesek segítségével több hetes ásatások során, a legmodernebb eszközökkel, szisztematikusan tárják fel a területet. Világszínvonalú munkát végez itt az Ősi Attila által vezetett kutatócsoport, a magyardinoszaurusz.hu honlapon részletes információk érhetők el a csoport munkájáról.

Komlosaurusok rekonstrukciója, a faj a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert (Fotó: Pecsics Tibor)

A hivatalos megfogalmazás szerint a következő a feladata a csapatban: az egykori élőlények, élőhelyek tudományos rekonstrukciója képzőművészeti és digitális eszközökkel. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan zajlik egy ilyen rekonstrukció?

– Természetesen nagyon sok függ attól, hogy mi marad meg egy adott állatból. Előfordul például olyan, hogy csak lábnyomok ismertek, vagy néhány csonttöredék. Fel kell göngyölíteni a szakirodalmat, más lelőhelyekről ismertek lehetnek a rekonstruálandó élőlényekkel rokon fajok, amik segíthetnek az ismeretlen részek kiegészítésében.

A Mochlodonok a késő kréta korszakban, 85–80 millió évvel ezelőtt éltek. A növényevő dinoszauruszok az iharkúti lelőhelyen kerültek leírásra (Fotó: Pecsics Tibor)

Folyamatos egyeztetés során jön létre egy ilyen illusztráció?

– Igen, a kezdetektől elindul a szakemberekkel egy konzultáció, ami során kialakul a kép. Először csak beszélgetünk a megrajzolandó állatról, információkat gyűjtök, sokszor az egyeztetés során vázlatokat is rajzolok, amik fontos kiindulási pontot jelentenek. Egy kézzel fogható képet megnézve könnyebben felmerülnek új ötletek. Előfordul olyan is, hogy a már szinte teljesen elkészült képen kell még módosítani valamit. Kérdés lehet az is, hogy milyen környezetben jelenítsük meg az állatot, mivel egy jó rekonstrukcióban a megjelenített élettér és az állat viselkedése is fontos szerepet játszik. Például különböző módon érdemes ábrázolni egy ragadozó és egy növényevő dinoszauruszt.

Erdélyi Hátszegi-medencében előkerült őshüllők. A hosszúnyakú dinoszaurusz egy Magyarosaurus, az őskrokodil az előtérben egy Allodaposuchus, a páncélos dinoszauruszok a háttérben Struthiosaurusok, a 2 kis futó dinoszaurusz Zalmoxes, az előtérben lévő kacsacsőrű dinoszaurusz egy Telmatosaurus, a lábánál lévő teknős pedig egy Kallokibotion (Fotó: Pecsics Tibor)

A képzőművészeti és digitális eszközök használata mit jelent a munkájában, milyen technikákat használ?

– A képek döntő többsége színes és grafit ceruzával készül. Ugyanakkor digitálisan is bele lehet nyúlni a kész képekbe, ha valamit esetleg utólag módosítani kell. A konkrét felhasználási célhoz lehet digitálisan igazítani az illusztrációkat, mondjuk egy konkrét publikáció számára. Vagy például digitálisan módosítani lehet az ábrázolt élőlények méretét az adott rajzon. Számomra azért nagyobb értéke van azoknak a rekonstrukcióknak, amik teljesen tradicionális eszközökkel készültek. Például vízfestékkel, olajfestékkel, színes vagy grafit ceruzával – ezekkel jobban szeretek dolgozni. Vannak olyan illusztrátorok, akik már eleve digitális formátumban kezdik el az ábrák készítését, én nem tartozok közéjük.

Triász sekélytengeri vízi hüllők Villányból (Fotó: Pecsics Tibor)

Ha jól tudom nem csak rajzokat, festményeket, hanem szobrokat is készít a dinoszauruszok bemutatására.

– Igen, először egy életnagyságú Komlosaurus szobrot készítettem a Magyar Természettudományi Múzeum számára, azóta pedig több más múzeumba is kerültek ilyen rekonstrukcióim. Sokféle anyagot használtam már a szobrokhoz, a hagyományos szobrászati anyagok mellett üvegszállas műgyantából és egyéb műanyagokból is készítettem már ilyen életnagyságú dinoszauruszokat. Sőt valódi bőrt is használtam már az állatok megformálásához. Az első szobrot még Zalaegerszegen, Fischer György Munkácsy-díjas szobrászművész műhelyében készítettem az ő segítségével. A későbbiekben pedig elmélyedtem a kompozit anyagok használatában, és így kísérleteztem ki a megfelelő eljárásokat. Törekszem a lehető legrealisztikusabb ábrázolásra, mert egy képnél mégiscsak nagyobb élmény egy dinoszauruszt életnagyságban, testközelből látni szobor formában.

A komlói József Attila Gyűjteményben látható életnagyságú Komlosaurus rekonstrukció (Fotó: Pecsics Tibor)

Az, hogy akár egy rajzon, akár egy szobron hogyan mutatják be a dinoszauruszokat folyamatosan változik. Korábbi korszakokban például a dinoszauruszokat lomha állatokként ábrázolták, amik húzzák maguk után a farkukat. Ma mennyire vagyunk biztosak abban, hogy a dinoszauruszok tényleg olyanok voltak, mint ahogyan ma elképzeljük őket?

– Természetesen módosulnak az elképzelések, előfordul, hogy az új kutatási fejlemények miatt egy adott állat küllemét is meg kell változtatni. Ráadásul a felgyorsuló világnak köszönhetően ez a folyamat gyorsul is. 10 éve készítek illusztrációkat, néhány korábban megrajzolt állatot a legfrissebb tudományos eredmények miatt ma már másképp kell bemutatni, mint tettem azt évekkel ezelőtt. Azért persze nagyon sok dolog időtálló. Például a legismertebb magyar dinoszauruszt, a Hungarosaurust már az első rekonstrukciókon sárgás–okkeres–barnás színűnek gondoltuk. Ezt évekkel később egy Kanadában előkerült közeli rokonának a leletei pedig meg is erősítették. Észak-Amerikában annyira kiváló állapotban maradtak meg azok a maradványok, hogy még a dinoszaurusz színét is meg lehetett határozni – ami igazolta a mi feltevésünket is.

Alvarezsauridae dinoszauruszok (Fotó: Pecsics Tibor)

Ezek alapján azért sok a bizonytalanság a rekonstrukciókban. Mennyiben tudomány és mennyiben művészet ez az alkotófolyamat?

– Az egyes helyzetekben nagyon különbözik, hogy mennyi információ áll rendelkezésre. Minél több ismeretünk van az adott élőlényről, annál hitelesebb lehet egy adott rekonstrukció. Már ismertek olyan leletek, amik – ahogy szoktuk mondani – tokkal-vonóval megvannak. Ilyen esetekben a legapróbb részleteket, az állat színét és mintázatát is meg lehet határozni. Természetesen az ilyen maradványokból lehet a legpontosabb rekonstrukciókat készíteni. Azoknál az állatoknál pedig, ahol nagyon sok rész hiányzik, ott nagyobb szerepe van a fantáziának. Azért persze itt is a más állatokkal való hasonlóságokra építünk tudományos alapon. A spekuláció mértékét megpróbáljuk a lehető legjobban lecsökkenteni. Sokszor azért nehéz billegni a tudomány és az alkotói szabadság határán.

Iharkúti őskrokodil a kiállításba való beépítése előtt (Fotó: Pecsics Tibor)

Vannak olyan dinoszauruszok, amik különösen közel állnak Önhöz?

– Természetesen igen. Gyermekkoromban a Triceratops volt az egyik kedvencem, bár ezt valószínűleg sok gyermek elmondhatja magáról. A ragadozó dinoszauruszok közül pedig nagyon szerettem az Allosaurust, ami a jura korszaknak volt az egyik ikonikus állata. Az itthoni dinoszauruszok között pedig az Ajkaceratops, valamint maga a Hungarosaurus is közel áll a szívemhez, mivel az utóbbi faj maradványainak az iharkúti helyszínen magam is láthattam az előkerülését. Ezek az ásatások óriási élményt jelentettek számomra.

Primitív Theropoda rekonstrukciója (Fotó: Pecsics Tibor)

Hol találkozhatunk az Ön által készített képekkel, szobrokkal?

– A Magyar Természettudományi Múzeumban lévő szobor mellett az ELTE lágymányosi campusán található Természetrajzi Múzeumban is létrejött egy gyűjtemény a munkáimból. Komlón a József Attila Gyűjteményben is van egy életnagyságú rekonstrukció a Komlosaurusról. Ajkán a Bányászati Múzeumban pedig az iharkúti állatok egy része, dinoszaurusz, őskrokodil, halak és egy repülő őshüllő került bemutatásra szintén életnagyságú formában.

Pannoniasaurus Iharkútról (Fotó: Pecsics Tibor)

– A legutóbbi időszakban pedig az esztergomi Geoda Interaktív Őslény és Ásvány Kiállítás számára készítettem több modellt. Online felületen pedig a közeljövőben „A fejezetek a kőzetek naplójából” című ismeretterjesztő oldalon lehet majd látni néhány munkámat.

Milyen tervek foglalkoztatják jelenleg?

– A jövőben szeretnék az őshüllők mellett más élőlényekről is rekonstrukciókat készíteni. Például korai emberek, vagy más emlősök tudományos modelljeivel is szívesen foglalkoznék. Ilyeneket még kevesebbszer csináltam, itt más megoldásokat kívánna meg egy-egy szobor. Szeretek az új technológiákkal kísérletezni, jó lenne ezeken a területeken is fejlődni.

Az új kutatási fejlemények miatt egyes fajokat ma már másképp kell bemutatni, mint korábban. A paleoillusztrációs munka során folyamatosan követni kell a legfrissebb tudományos eredményeket (Fotó: Ohr Tibor)

Címlapfotó: Pecsics Tibor