Paleontológusok jelentettek be egy különleges leletet 2020-ban. A körülbelül két és fél centiméteres aprócska maradvány nem más, mint az ország első ismert dinoszaurusztojása. A 2015-ben, egy iharkúti ásatás során került elő a fosszília, amely a későbbi kutatások szerint egy tollas, varjú vagy csirke méretű ragadozó dinoszauruszhoz tartozhatott. A bakonyi Iharkút már eddig is számtalan és kiemelt jelentőségű őslénytani érdekességgel lepte meg a hazai és nemzetközi kutatókat, tavaly volt pont húsz éve, hogy az első maradványok előkerültek a területről.
Kiemelt jelentőségű volt 2020 a hazai dinoszauruszkutatás szempontjából. Tavaly jelentettek be ugyanis egy különleges leletet, hazánk első dinoszaurusztojását.
A mindössze néhány centiméteres maradvány a bakonyi Iharkúton került elő még 2015-ben. Tojásra utaló nyomokat, például apró héj töredékeket már jóval korábban is találtak itt. Addig úgy vélekedtek a kutatók,
hogy az ilyen maradványok a mai gekkókhoz hasonló, kisméretű gyíkoktól származnak.
„A tojáshéjak mikroszkópos, kémiai, geokémiai módszeres, és csiszolati képben történő vizsgálata során sok pluszinformáció kiderült. Többek között az is, hogy ezek a pár milliméteres kis szilánkok, komoly eltérést mutatnak a gekkószerű tojáshéjaktól. Így szakemberek pseudogekkolitus néven, azaz ál gekkószerű tojáshéjként írják le a maradványt, bebizonyítva azt, hogy egészen madárszerű, feltehetően tollas dinoszauruszoknak a tojásai” – magyarázta Ősi Attila paleontológus az M1 Kék bolygó című műsorában.
Az aprócska, mindössze pár centiméteres dinoszaurusztojás azonosítása nem volt egyszerű feladat. Szerencsére Rudolf Jonatán geológus hallgató, a lelet megtalálója látta, hogy különleges maradványra bukkant az egyik, Ősi Attila által vezetett ásatáson.
A szakértők úgy vélik, hogy eredetileg körülbelül három és fél centiméter magas lehetett a tojás és egy csirke méretű,
tollas, ragadozó dinoszaurusz rakhatta. Tavaly volt a 20 éves évfordulója annak, hogy az iharkúti lelőhely első leleteit felfedezték a paleontológusok.
Mára közel negyven gerinces állat maradványa ismert a lelőhelyről: halak, kétéltűek, teknősök, krokodilok, és különböző kisméretű kétéltű békafélék ismertek innen. Emellett a dinoszauruszok, amelyek közül most már hét–nyolc, köztük madarak is előkerültek, legalábbis a csontjaik, fogaik – tette hozzá a paleontológus.
Olyan elképesztő élőlények uralták egykor a Bakony területeit, mint például a páncélos dinoszauruszok közé tartozó Hungarosaurus,
az édesvízi életmódhoz alkalmazkodó Pannoniasaurus, vagy a pulykánál is kisebb méretű Pneumatoraptor.
Egyes, ma is élő madarak esetében könnyen felfedezhető elődeik öröksége. Ilyen például a sisakos kazuár, vagy éppen az emu. Utóbbi mellső végtagján még apró karmok is találhatók.
A dinoszauruszokkal kapcsolatban a magyar őslelet kutató Nopcsa Ferenc úgy vélekedett, hogy
a dinoszauruszok abban különböznek más őshüllőktől, hogy az élet kihívásait testfelépítésükben, és élettani sajátosságukban madarak módjára oldották meg.
A dinoszauruszok egy része tehát ma is köztünk él, és bizony gyakorta találkozhatunk is velük.
A címlapfotó illusztráció.
