A délnyugat-angliai Ipplepenben folytatott ásatások során ókori római–brit hentesüzlet nyomaira bukkantak. A feltárt maradványokból a régészek arra következtetnek, hogy professzionális húsfeldolgozást és kereskedelmet folytattak egy olyan területen, amelyről korábban úgy gondolták, hogy nem állt római befolyásolás alatt.
Devoni régészek magas színvonalú római–brit hentesüzem nyomaira bukkantak a Délnyugat-Angliában található Ipplepen városában. Szakértők úgy vélik, hogy a feltárt vágóhíd a negyedik századból származik, és főkén marhahús feldolgozására használták, amit a Római Birodalom távoli pontjaira szállítottak. Szakértők szerint a korai vágóhídon főként a szarvasagancs feldolgozására, a bőrdíszműre és a textiltermékek elkészítésére szakosodott munkások dolgoztak – írja a theguardian.com.
A településen korábban folytatott ásatások már feltártak római érméket, egy szakasz római utat, valamint a Földközi-tengerről származó hajók maradványait is, tele borral és olívaolajjal. A mostani felfedezés a szakemberek szerint azért jelentős, mert megcáfolja azt az eddigi elképzelést, hogy a Római Birodalom befolyása nem terjedt tovább Exeternél, ami 20 mérföldre található a jelenlegi ásatás helyszínétől.
A kutatás során nem bukkantak házak nyomaira, többnyire csak az állatok fejét és lábcsontjait tárták fel, az ásatást végző szakemberek szerint a maradványok 1700 évesek lehetnek. A kiásott maradványok elemzése után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szarvasmarhákat helyben nevelték és dolgozták fel, mégpedig egy, másfél éves korukban, amikor a legjobb minőségű húst adták.
Stephen Rippon professzor, a régészeti munkát vezető Exeteri Egyetem munkatársa úgy véli, hogy ha a szarvasmarhákat gazdálkodók nevelték volna és vágták volna le, akkor semmi sem maradt volna az állatokból.
„Az elásott csontokat nem dobták volna el, hanem ételt készítettek volna belőlük” – mondta. – A szokás szerint az állatokat egészen öreg korukig megtartották, ekét húzattak velük. Ezeket az állatokat viszont másfél, kétéves korukban levágták, ezért is gondoljuk, hogy professzionális feldogozóüzemre bukkantunk” – mondta a professzor.
„Úgy véljük, hogy a feldolgozott húsokat hordóban tárolták sós vízben, és a birodalom más pontjaira szállították. Ez az első bizonyíték arról, hogy Nagy-Britannia délnyugati részén kereskedelmi céllal üzemelt egy húsfeldolgozó üzem” – tette hozzá.
A kutatók rámutattak, hogy az ásatások során feltárt maradványok közelében kovácsüzem is működött, valamint textilszövés nyomaira is bukkantak. Noha nem találtak közvetlen bizonyítékot, Rippon úgy véli, hogy a feldolgozott szarvasmarhákból bőrdíszműárut készítettek.
A címlapfotó illusztráció.
