A fehér példányok a beltenyésztés eredményeként fogságban sokkal gyakoribbak, mint a vadonban – ez pedig jó lehet a látványosságot keresőknek, de a tigriseknek már kevésbé. Az állatok egyesült államokbeli szaporítása körüli problémákról a Scientific American tudományos magazin közölt összefoglalót.
A fehér tigrisek egy ritka genetikai hiba miatt születnek, amit két normál színű bengáli tigris párzásakor egy recesszív allél dupla megjelenése okoz. A természetben körülbelül minden 10 ezer születésre jut egy fehér kölyök.
A fehér tigrisek a természetben ritkán fordulnak elő, az utolsó, természetben fellelt példányt 1958-ban ölték meg.
Valószínűleg nemcsak genetikai okai vannak a ritkaságuknak, hanem az is, hogy a fehér bundájuk kevésbé előnyös a természetben. Ezzel a színnel nem tudnak hatékonyan elrejtőzködni, és így a zsákmányuk becserkészésére is kisebb esélyük van a narancssárga társaiknál.
Ma már azonban a fogságban tartott példányok között a fehér tigrisek jóval nagyobb arányban fordulnak elő, mint a vadon élő populációkban. Mivel nagyon ritkák, ezért egyes állatkertek üzemeltetői és a gyűjtők próbálják fenntartani a fehér tigriseket, hogy ezzel nagyobb haszonhoz jussanak.
Ezt pedig úgy tudják megtenni, hogy a ritka állatokat több generáción keresztül intenzíven beltenyésztik. Más szóval a szülőket az utódaikkal, a testvéreket egymással és közeli rokonságban lévő állatokkal pároztatják. Jó példa erre, hogy
valószínűleg az összes Egyesült Államokban fogságban tartott fehér tigris egyetlen hím bengáli tigris leszármazottja.
Mohant 1951-ben kölyökként fogta el egy vadászcsapat. Egy narancssárga tigrissel pároztatták, majd ezután nőstény utódjával tenyésztették tovább. Ebből a beltenyésztésből négy kölyök született, az alomból kettő volt fehér. Az egyiket, a nőstény Mohinit a Smithsonian Nemzeti Állatkertnek ajándékozták 1960-ban, ahol „rokoni szálon” pároztatták, később pedig ebből az alomból születő hím utódjával is.
Ez a teljesen tudománytalan beltenyésztés a mai napig folytatódik, de már nem a hivatalos állatkertekben, hanem a nagyrészt szabályozatlan kereskedelmi vállakozásokban, ahol a fehér tigriseket egyszerűen a fizető vendégeket vonzó látványosságként használják.
Hatvan évvel és 11 generációval Mohan után a fehér tigrisek beltenyészete azonban már tragikus következményekkel is jár az Egyesült Államokban. A beltenyésztési miatt súlyosan romlik az egyedek ellenállóképessége.
A megszülető fehér tigrisek több mint 80 százaléka röviddel a születése után elpusztul.
Ha túlélik is élik az első időszakot, a továbbiakban látásromlás, szívproblémák, gerinc- és pofadeformitás tapasztalható a vadállatoknál, valamint a gyenge immunrendszerük miatt rövidebb ideig élnek.
Éppen ezért szüntették be 2011-ben az Egyesült Államok hivatalos állatkertjeiben a fehér tigrisek szaporítását. Egyes helyeken azonban még továbbra is folytatódik a beltenyésztés a természetvédelem álcája alatt. Valójában sem oktatási, sem természetvédelmi célokat nem szolgál a fehér tigrisek szaporítása, mivel a nagyfokú beltenyésztés miatt semmilyen formában nem lehetséges a vadonba telepítésük.
(Fotó: MTI/EPA/Ota Kijosi)
Azzedine Downes, egy nemzetközi állatjóléti szervezet vezetője írta a véleménycikket a Scientific American tudományos magazinba. Véleménye szerint a fehér tigriseket valójában csak azért tenyésztik az Egyesült Államokban, mert hihetetlenül jövedelmező a tenyésztők és a kiállítók számára, akik egyes helyeken pénzt kérhetnek a látogatóktól azért, hogy játszhassanak a kölykökkel, és fotózási kellékként használhassák őket.
Ha pedig a kölykök kiöregednek, akkor vagy háziállatként eladják, vagy intenzíven tovább tenyésztik őket, hogy létrehozzák a tigriskölykök következő generációját. Nem véletlen tehát, hogy már benyújtották azt a törvényjavaslatot az Egyesült Államokban, ami megakadályozhatja ennek a gyakorlatnak a tovább élését.
A címlapfotó illusztráció.