×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Üdvözöljük Budapest lakosságát! Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon

 

Ezekkel a szavakkal kezdte meg működését Puskás Tivadar telefonhírmondója, ami forradalmasította a hírszolgáltatás működését.

A világon az első telefonközpontot 1878-ban az Egyesült Államokban építették, ezt nem sokkal később, 1881-ben már követte a budapesti berendezés is. Erre a technológiára épült Puskás Tivadar telefonhírmondója, ami 1893. február 15-én szólalt meg először.

Úgy működött, hogy a telefontulajdonosok felhívták a központot, és ha a telefonhírmondót kérték, akkor nem egy másik telefontulajdonost kapcsoltak nekik, hanem az aktuális műsort. Kezdetben beszélő újságnak hívták a találmányt, híreket, országgyűlési tudósításokat, tőzsdei adatokat, időjárás-jelentéseket közvetített, amit a telefonkagylón keresztül hallgathattak meg a szerencsések. Egy századfordulóról származó program, vagy ahogy akkoriban nevezték napirend szerint az előfizetőknek gyermek, színházi és sport műsorokat is kínáltak.

Délután még anyanyelvi tanárokkal angol francia- és olasznyelv-leckéket is közvetítettek a telefonhírmondóban.

Reprodukció a Telefonhírmondó szerkesztőségéről – Pap János: Puskás Tivadar című könyvének egyik illusztrációjáról (Fotó: Nemzeti Fotótár/Reprodukció)

A rádió és a tévé feltalálása után, ma, az internet korában talán kicsit már megmosolyogtató a beszélő újság működési elve, de a 19. század végén ez volt az első technológia, ami lehetővé tette, hogy egy város több pontjára azonnal, egy időben juttassák el a friss híreket.

A telefonhírmondó volt az addig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, gyakorlatilag a rádió és az internet őse. Ez a technológia Budapesten működött először.

Érdemes röviden bemutatni a telefonhírmondó feltalálóját, Puskás Tivadart is, akinek élete bővelkedett a kalandokban. A feltaláló 1844-ben született Pesten, sokoldalú tehetség volt. Fiatal korában élt Londonban, Bécsben jól menő utazási irodát nyitott, Amerikában arany után kutatott. Házitanítóként, tolmácsként is dolgozott.

Puskás Tivadart sokoldalú tehetség volt, élete bővelkedett a kalandokban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Egy amerikai történet jól jellemzi érdekes életútját. Egyszer, amikor egy új műszaki találmányról hallott Philadelphiában, amely fűtőanyag nélkül végez munkát, akkor gyanút fogott, és utánajárt a hihetetlen eszköznek. Megvette a feltalálóéval szomszédos házat, és alagutat fúrva egy éjszaka alulról jutott be a féltve őrzött műhelybe. Kiderítette a csalást, a gépet valójában sűrített levegő mozgatta. A feltaláló megpróbálta lefizetni Puskást, de ő inkább megírta a leleplező újságcikket.

Amikor Bell Philadelphiában bemutatta új találmányát, a telefont, Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Elhatározta, hogy meg kell építenie az első telefonközpontot, ami mindenki számára hozzáférhetővé teheti a telefonálást.

Puskás ezután felkereste Edison „találmánygyárát”, és meggyőzte a nagy feltalálót, hogy a telefonközpontot meg kell építeni. Edison mellett dolgozott a tervén, amit végül is elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott. Máig vitatkoznak, hogy ki találta fel a telefonközpontot, mindenesetre fennmaradt Edisontól olyan saját kezűleg írt emlék, amiben megerősíti, hogy Puskás Tivadar volt az első ember, aki a telefonközpont elképzelését felvetette.

1877-ben Puskás visszatért Európába, és Edison megbízottja lett. Nyugat-európai munkái után 1879-től már testvérével Magyarországon dolgozott. Itt kiépítették az első budapesti telefonközpontot, ami megteremtette a cikk elején már bemutatott telefonhírmondó megvalósításának lehetőségét.

A beszélő újság adása kéttucatnyi előfizetővel indult, de a következő évben már 700, két év múlva 4915, három év múlva 6185 előfizetője volt.

A telefonhírmondó állandó pavilont kapott az ezredéves kiállításon, ahol már hangszóróval is közvetítették az adást.

Ferenc József kapott egy pár arany fülhallgatót is a társaságtól, amivel a millenniumi kiállításon hallgathatta a telefonhírmondó adását.

1943-ban, az indulás után ötven évvel így számoltak be a telefonhírmondó jubileumáról:

A telefonhírmondóban az ország legismertebb politikusai, írói, költői, színészei is megszólaltak. Többek között gróf Apponyi Albert, Jókai Mór és Blaha Lujza is. Jókai Mór például így beszélt a fantasztikus találmányról: „A telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét otthon ezereknek. Fő- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb speczialitása.”

A rendszer folyamatosan fejlődött, számos érdekes esemény kísérte ezt az utat. A Telefonhírmondó Rt. 1911-ben a pontos idő jelzésére szolgáló óraüzemet létesített, és naponta hatszor szabályozta a város különböző részein lévő órákat. 1923 telén hatalmas hóvihar tombolt Budapesten, elpusztította a háztetőkre szerelt vezetékeket – a telefonhírmondó üzemeltetése ezért hónapokig szünetelt.

A rendszer folyamatosan növekedett, azonban a rádióhullámon sugárzott adás lassan kiszorította. 1920-ra kidolgozták a mai rádiók elvén alapuló készüléket, amely emberi hang és zene továbbítására is alkalmas volt. Budapesten már 1925. december 1-jén elindult a rádióadás, aminek koncesszióját a Telefonhírmondó Rt. nyerte el.

1925 után a második világháborúig párhuzamosan folyt a műsorszolgáltatás a telefonvezetékeken és a rádióhullámokon.

A világháborúban azonban elpusztult a telefonhírmondó vezetékrendszere, és később már nem építették újjá, így véget ért Puskás Tivadar forradalmi találmányának pályafutása.

A legelső telefonközpontok egyikét a Postamúzeumban állították ki 1963-ban (Fotó: Nemzeti Fotótár/Magyar Fotó: Tormai Andor)

Címlapfotó: Nemzeti Fotótár/Magyar Fotó: Tormai Andor