Helyettesíthetik az emberi kapcsolatokat a robotok?

 

Manapság egyre több gép veszi körül az embert, aki hajlamos arra, hogy emberi tulajdonságokkal ruházza fel azokat. A virtuális asszisztensek, csetbotok és robotok terjedésével pedig egyre közelebb kerülhetnek az emberhez érzelmileg. A gépek bár adhatnak átmeneti lelki támaszt, hosszú távon sosem pótolhatják hiánytalanul az emberi kapcsolatokat.

A Pepper humanoid robot felismeri a különböző hangulatokat, arckifejezéseket és gesztusokat (Fotó: MTI/ Mohai Balázs)

Az ember alapvető szükséglete, hogy minőségi kapcsolatokat alakítson ki másokkal, ezt társas szükségletnek nevezik. Kapcsolataink meghatározóak az életünkben, azonban nemcsak emberek iránt, hanem élettelen tárgyakra, munkaeszközökre, robotokra is kivetíthetjük ezt.

Hajlamosak vagyunk emberi jelleggel felruházni tárgyakat és más élőlényeket – ezért beszélünk sokszor a háziállatainkhoz is úgy, akárcsak embertársainkkal tennénk, vagy hasonlóképpen nevezzük el tárgyainkat.

A gépeket hajlamosak vagyunk társas lénynek tekinteni.

Ez halmozottan érvényesül a virtuális, mesterséges intelligencián alapuló asszisztenseknél, mint például az Apple alkalmazásaként futó Sirinél – mondta el a hirado.hu-nak Sas Eszter pszichológus.

A program beszédfelismerés segítségével kérdéseket válaszol meg, javaslatokat tesz és műveleteket végez különböző internetes szolgáltatásokon keresztül.

Egyre több dilemmát vetnek fel a csetbotok is. A mesterséges intelligenciát használó Replikával például milliók beszélgetnek úgy naponta, mint egy jó baráttal. A program megkérdezi, hogy vagyunk, megoszthatjuk vele problémáinkat, örömeinket, megnyugtat, ha stresszesek vagyunk, vagy éppen játszhatunk is vele – mindezt úgy, hogy válaszainkból tanulva egyre jobban megismeri a személyiségünket.

A gond abban rejlik, hogy a programok fejlődésével egyre nehezebb megkülönböztetni, hogy géppel vagy emberrel beszélünk.

„Jung szerint mindannyiunk tudattalanjában létezik egy jól definiálható kép az ideális partnerről. Ez magában hordozza a szülői mintáinkat, a korábbi partnerkapcsolataink nyomát, valamint az általunk ideálisnak ítélt jövőbeli partner jellemzőit. A szerelem vagy érzelmi kötődés azok felé a személyek felé alakul ki bennünk, akik ennek a belső ideálunknak megfelelnek. A mesterséges intelligencián alapuló virtuális asszisztensek és csetbotok, amelyek bizonyos algoritmusok mentén, kifejezetten személyre szabottan kommunikálnak velünk, digitális viselkedéseinket, preferenciáinkat is alapul véve ennek a tudattalan ideálnak lehetnek a digitális megfelelői” – fejtette ki a szakértő.

Ők mindig ott vannak számunkra, kérdezhetjük őket, figyelnek ránk, és azt az érzést keltik bennünk, hogy érdeklődnek irántunk, foglalkoznak velünk. Ily módon felruházzuk őket az adott nemhez társított sztereotípiákkal, és bizonyos esetekben még érzelmi kötődés is kialakul bennünk irántuk.

Hogy milyen érzelmeket válthatnak ki a robotok az emberekből,

arról a Duisburg Esseni Egyetem kutatói készítettek egy érdekes tanulmányt. A kísérlethez egy dinoszauruszrobotot használtak, amelyről videókat mutattak a résztvevőknek. Míg az egyik felvételen bántalmazták a robotot, a másikon kedvesen bántak vele. A bántalmazás láttán a legtöbben feszültségről és negatív érzelmekről számoltak be. A résztvevőket MRI agyi képalkotó vizsgálatnak is alávetették, amelyből kiderült, hogy hasonló érzéseket váltott ki belőlük a robot, mintha egy élő ember lett volna.

Azt mondják, amit az ember hallani akar

Problémát jelenthet azonban, hogy miközben a gépeket egyre jobban humanizálják, egymást kevésbé tekintik az emberek egyenrangú lénynek. „Mivel a virtuális asszisztensek és csetbotok minden esetben a saját igényeinket tükrözik vissza, saját világnézetünket támasztják alá, és a saját képünkre szabhatók, addig az emberekről ez már nem mondható el” – fejtette ki a pszichológus.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Christopher Jue)

Ha egy személy folyamatosan olyan gépekkel beszél, amelyek csak megerősítik a világnézetét, az

kifejezetten torzított észleléshez vezet,

az információk túlzott megszűréséhez, valamint az emberektől való izolációhoz. „Miért is keresné valaki olyanok társaságát, akik ellentmondanak neki, nem értenek vele egyet, amikor a virtuális asszisztens mindig elfogadó és mindenben egyetért?” – fogalmazott a szakértő.

Érzelmi kötődés – veszélyes lehet?

Semmi sem jelent kifejezett veszélyt addig, amíg a mindennapi életvitelt nem befolyásolja jelentősen negatív mértékben. Azáltal, hogy sokszor gépekben, játékokban, csetprogramokban és virtuális asszisztensekben keresik az emberek a kapcsolódást, csak még jobban eltávolítják magukat a valódi emberi kapcsolataiktól. Ezáltal könnyen egy ördögi kör foglyaivá válhatnak.

Abban az esetben, ha az ember elkezd elfordulni valós környezetétől, és észreveszi, hogy már függőségi viszony alakult ki benne a gépek iránt, akkor mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

Pótolhatók az emberi kapcsolatok?

Alapvetően a kapcsolódási szükségletet egy bizonyos szintig kielégíthetik a robotok és a virtuális asszisztensek. „Megkaphatjuk tőlük a hiányolt figyelmet, jó beszélgetőpartnerek lehetnek, de a fizikai korlátokból adódóan a testi érintést, kézfogást, ölelést nem pótolhatják. Sternberg szerint alapvetően három dimenzió szükséges a beteljesült szerelemhez. Az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. Az ember-gép kapcsolat vetületében az intimitáson kívül – amely azt takarja, hogy merjük felvállalni önmagunkat a másik előtt, és megosztjuk a titkainkat – a másik két összetevő nem valósulhat meg. Ebből következve a gépek, bár adhatnak átmeneti lelki támaszt, hosszú távon sosem pótolhatják hiánytalanul az emberi kapcsolatokat” – magyarázta a szakértő.

Az emberiség szolgálatában

A robotok hasznos munkaerőt jelentenek például a gyárakban, ahol a repetitív feladatok elvégzésével az emberi munkatársak számára rengeteg időt szabadítanak fel, amit kreatívabb, összetettebb gondolkodást igénylő feladatokkal tölthetnek. A betegellátásban is nagy hasznát veszik a robotoknak, Japánban például számos kórházban betegápoló robotokat alkalmaznak, de a terápiás robotok is egyre elterjedtebbek.

Autista gyermekek fejlesztésében is használnak már robotokat

– a tesztelés alatt álló humanoid QTrobot mosolyra görbülő szájjal, szeretetteljes arckifejezésekkel, és ölelő karokkal segít az autista gyerekeken. A robot az autizmus spektrumzavarban szenvedő kisgyermekeknek segít elsajátítani az amúgy visszamaradott szociális készségeket, ezzel teremtve hidat a gyerekek, a gondozóik és a szüleik között.

Alapvetően azt mondhatjuk, hogy az ember-gép kapcsolatok tanulmányozásával, a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődésével inkább magunkról, az emberi gondolkodási és érzelmi folyamatokról tudunk meg egyre többet és többet, mintsem a gépekről.