Feltárják a waterlooi csatamező kórházát

 

Mont-Saint-Jean a szenvedés és a kitartás helyszíne volt. Lehet, hogy legalább hatezer sebesültet láttak el itt. Amikor az ágyúk eldördültek, a térség mezőgazdasági épületeit elárasztották sebesültekkel” – idézte Tony Pollardot, a Glasgow-i Egyetem professzorát, a feltárások vezetőjét a The Guardian című brit napilap.

„Sokan haltak meg itt. Soha nem tárták fel ezt a területet. Egy régész számára páratlan lehetőség, hogy az életmentésre utaló bizonyítékokat keressen” – tette hozzá.

A szakemberek azt remélik, hogy az egykori tábori kórház körüli térség felfedi a csata alatt és után az életek megmentésére utaló erőfeszítéseket. A kórházban a felcserek és az orvosok érzéstelenítés nélkül műtöttek, végtagokat amputáltak, sebeket varrtak be.

A waterlooi csatamezőnek nincs temetője, egy múzeum és emlékmű jelzi, hol zajlott az európai történelem egyik leghíresebb csatája. A halottakat elégették vagy jel nélküli sírokba temették, a csontokat a gazdák műtrágyaként használták.

A régészek munkáját segíteni fogja a brit és a holland hadsereg huszonöt, 19 és 70 év közötti olyan katonája is, aki megsebesült Irakban, illetve Afganisztánban, vagy poszttraumás stresszben szenved. Korábbi régészeti feltárásoknál bebizonyosodott ugyanis, hogy jól hat rájuk az ilyen tevékenység.

1815. június 18-án szenvedett döntő vereséget a belgiumi Waterloo mellett Bonaparte Napóleon francia császár az angol, holland és porosz hadseregekkel vívott ütközetben. A waterlooi kudarc után Napóleon június 20-án lemondott trónjáról, és megadta magát.

A csatában mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett: a francia halottak számát 29 ezerre, az angolokét 15 ezerre, a poroszokét 9 ezer főre teszik, a csata utolsó szakaszában a nyolc négyzetkilométeres területen 45 ezer halott és sebesült hevert.