Halálos vírus terjedéséhez vezethet a vízi világban a jégolvadás

 

A tudósok összekapcsolták az északi-sarkvidéki tengeri jég olvadását az utóbbi évtizedekben a tengeri emlősök körében pusztító halálos vírus terjedésével. Megállapították, hogy a Phocine distemper vírus (PDV) az Atlanti-óceán északi részén lévő állatoktól terjedt el a Csendes-óceán északi részén található állományokig.

A kép illusztráció (MTI/AP/Felipe Dana)

Az északi-sarkvidéki tengeri jégveszteség az elmúlt négy évtizedben a bolygó éghajlatváltozásának egyik legszembetűnőbb jele. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) szerint 1979 és 2018 között a jég mennyisége évtizedenként mintegy 12 százalékkal csökkent – írja a BBC.

A kórokozók elterjedése gyakoribbá válhat, ha a jég további csökken

A szeptemberi tengeri jégváltozások valószínűleg legalább ezer éve példa nélküliek. Az északi-sarkvidéki tengeri jég az új jégtáblák kialakulásával egyidejűleg vékonyabbá vált. A többéves jég aránya – amely legalább öt év – 1979 és 2018 között körülbelül 90 százalékkal csökkent”– mondta az IPCC az óceánokról és a krioszféráról szeptemberben közzétett jelentésben.

Ennek a jelentésnek a fényében a kutatók megvizsgálták a PDV-fertőzés valószínűsíthető terjedését, amely 2002-ben számos fóka pusztulását okozta az Atlanti-óceán északi részén.

A vírus a Csendes-óceán északi térségén található élőlényei körében azonban 2004-ig nem tört ki. Akkor először egy tengeri vidrában találtak PDV-t Alaszka partjainál.

Több mint 2500 tengeri emlőstől vettek mintákat kutatók különböző helyszíneken. A megjelölt állatok vándorlásának adatait műholdak segítségével rögzítették. Az eredmények alapján a mozgásuk összefüggésben állt a tengeri jégveszteséggel kapcsolatos adatokkal.

A tudósok szerint a 2002 augusztusában bekövetkezett rekordolvadás a PDV széles körű elterjedését okozta a Csendes-óceán északi részén található Steller-oroszlánfókáknál 2003-ban és 2004-ben. Akkor az állatok több mint 30 százaléka fertőzött volt.

Az állatok vándorlása terjeszti a kórt

A PDV gyakorisága a nyílt vízi útvonalak 2008-as kialakulásáig csökkent, majd 2009 után ismét elérte a csúcspontot.

A tengeri jégveszteség miatt a vadvilág új élőhelyeket keres, amire a fizikai akadály elhárulásával szabad utat kapnak” – fejtette ki Tracey Goldstein, a tanulmány egyik szerzője és a kaliforniai Davis Egyetem professzora.

Hozzátette: Amint az állatok vándorolnak, és más fajokkal érintkeznek, újabb lehetőségek alakulnak ki a fertőző betegségek átadására, valamint elterjedésére, ami pusztító következményekkel járhat.

A tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy ez a tendencia folytatódhat, mivel úgy vélik, hogy a Jeges-tenger éghajlati változásai súlyosbodni fognak. Ennek következtében a kórokozók terjedésének lehetősége valószínűleg növekedni fog, ami sok faj esetében bizonytalan egészségügyi következményeket von maga után.

A jégsapkák olvadása nem csak az állatvilágra van hatással

Az ENSZ tudományos testületének tematikus jelentése nemrég arról számolt be, hogy soha nem volt még ennyire pusztító hatású a klímaváltozás a tengereken és a jéggel borított vidékeken.

A kutatás szerint a szibériai és észak-kanadai tartósan fagyott területek, vagyis a permafroszt hatalmas mennyiségű szén-dioxidot és metánt tárol. Ha tovább emelkedik az üvegházhatású gázok kibocsátása, a permafroszt felszínközeli rétegeinek nagyjából 70 százaléka olvadhat fel, ez pedig „tíz–száz milliárd” tonna szén-dioxidot és metán engedhet a levegőbe 2100-ig.

A címlapfotó illusztráció.