Éjfél után érdemes a hullócsillagokat megfigyelni

 

A Perseidák meteorraj megfigyelésére legalkalmasabb hétfőről keddre virradóan, az éjféltől hajnalig terjedő időszak – mondta Kiss László csillagász-fizikus.

Meteor az égbolton a hollókői vár felett 2019. augusztus 12-re virradóan. A Föld belépett a Perseida meteorraj összetevőit alkotó 109P/Swift-Tuttle üstökös pályája mentén szétszórt porfelhőbe. A Perseidák az egyik legismertebb, sűrű csillaghullást előidéző meteorraj. (Fotó: MTI/Komka Péter)

A Föld belépett a Perseida meteorraj összetevőit alkotó 109P/Swift-Tuttle üstökös pályája mentén szétszórt porfelhőbe. A Perseidák az egyik legismertebb, sűrű csillaghullást előidéző meteorraj (Fotó: MTI/Komka Péter)

A csillagász az M1 hétfői műsorában beszélt arról, hogy a Szent Lőrinc könnyeiként is ismert Perseidák meteorraj sok száz éve visszatérő jelenség augusztusban. Idén a telihold közeli állapot miatt nehezebben figyelhető meg a sok apró porszemcséből álló meteorrajból származó csillaghullás.


Felidézte, hogy az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően az időszámításunk előtti időszakból származnak. A Perseidák, amelynek szülőégiteste a Swift-Tuttle-üstökös volt, sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek. Mint mondta, a Perseidák ma már nem olyan aktív, mint a 90-es években volt. Jellemzően akkor szokott sok hullócsillag lenni, amikor a forrás, a szülőüstökös mellettünk jár,

erre legközelebb a 2100-as években kerül csak sor.

Hazánkban évente több alkalommal is jelentkeznek meteorrajok. A csillagász példaként említette, hogy októberben az Orionidák meteorraj, novemberben a Leonidák, decemberben a Geminidák, januárban pedig a Quadrantidák meteorraj érkezik.

Hozzátette, ezek akkor jelentkeznek, amikor a Föld áthalad egy olyan térrészen, ahol korábban egy üstökös elhaladt és az üstökös pályája mentén teleszemetelte a bolygóközi teret ezekkel a „kis porszemcsékkel”. Maga a fényjelenség amiatt lép fel, mert nagyon nagy sebességgel közlekedünk a Naprendszerben és az üstökösökből kiszakadó porszem a földi légkörbe belépve a nagy légellenállás miatt felizzik, amelynek során magát a körülötte lévő levegőburkot is világításra gerjeszti. Ez látható ilyenkor egy-két tized másodpercig.