A közvetlen köztársasági elnökválasztás alapja Lengyelországban és kizártsága a hazai szabályozás és gyakorlat tükrében
Az elmúlt héten – vélhetően a lengyel államfő választás apropóján is – szűk körben ismét felvetődött egy időnként fel-fel bukkanó – csekély érdeklődést kiváltó javaslat a közvetlen államfő választást illetően. E körben érdemes előkérdésként rögzíteni, hogy a lengyel köztársasági elnök státuszát a lengyel alkotmány, az 1997. évi Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej) V. fejezete taglalja. Ennek keretében például – eltérően a magyar vagy a német elnöki szereptől, amely a szakirodalom alapján alapvetően protokolláris jellegű – a lengyel államfő például törvényjavaslatot terjeszthet elő, vagy éppen megtámadhatja egy norma aláírását, és ezt csupán a Szejm 3/5-ös többségének döntése írhatja felül. Ez tehát egy erős, már-már a francia félprezidenciális rendszerre hasonlító modell. Részletezve a lengyel alaptörvény ezeket a főbb területeket szabályozza:
