– A kinevezése után beszéltünk utoljára. Akkor azt mondta, hogy nehéz volt a helyzet, hiszen lényegében közösen döntöttek az elődje sorsáról. Most meg ott tartunk, hogy lejárt a megbízása, megy vissza a Red Bull Globalhoz és segít kiválasztani az utódját.

– Amikor leültem a kispadra, már egy ideje ingadozóan teljesített a csapat. Januárban már Lipcsében voltunk, hogy segítsünk az akkori vezetőedzőnek, Marco Rose-nak. Úgy gondoltuk, hogy megérdemli a segítséget, és időt kell adni neki. Márciusig türelmesek volt vele a klub, de aztán cselekedni kellett. Miután megkaptam a felkérést, kötelességem volt elvállalni ezt a feladatot, mivel a Red Bull alkalmazottja vagyok, és így felelős vagyok minden klubunkért. Kialakult egy helyzet, amelyet meg kellett oldani, hogy elérjük a célokat.

– Elnézést, hogy közbe szólok, de mi történik, ha holnap gondok adódnak a cég New York-i csapatával?

– A Leipzig azért más, kézenfekvő volt, hogy engem választottak, ráadásul a klub érdeke is volt, hogy olyan valaki üljön a kispadon, aki ismeri az egész rendszert. Visszatérve az első kérdés második felére: mindannyian azon dolgozunk, hogy olyan rendszert építsünk ki, amely felkészít minket egy hasonló helyzetre. Ez azt jelenti, hogy szükségünk van egy belső és egy külső listára olyan szakemberekkel, akik mind szakmai, mind emberi szempontból illeszkednek a filozófiánkhoz.

Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is meg kell felelniük az elvárásoknak. Biztosan lesznek még olyan helyzetek, mint Lipcsében, és erre fel kell készülnünk.

Meg kell próbálnunk irányítani, támogatni és tovább képezni azokat a tehetséges edzőket, akik már nálunk dolgoznak. Gyengeségeiket el kell tüntetni, erősségeiket pedig tovább kell fejleszteni. Kötelességünk, hogy klubjainknál olyan edzőképzést folytassunk, amelynek köszönhetően a szakemberek a lehető leggyorsabban fejlődhetnek. Ehhez rendelkezünk a megfelelő tudással és tapasztalattal.

– Önnek most nyolc meccs jutott a lipcsei kispadon. Volt már ideje mérleget vonni erről az időszakról?

– Mondjuk úgy, hogy még nem teljesen ülepedett le ez a nyolc hét. Számomra a legértékesebb tapasztalat az volt, hogy az időszakban az volt, hogy jobban ráláthattam a klub működésére, mert ilyen tapasztalatokat nehéz irodában megszerezni. Nem titok, hogy láttam olyan dolgokat, amelyek nem működtek jól, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan mi szeretnénk. Most erről tárgyalunk, folyamatosan beszélgetünk a klubbal és a különböző vezetőkkel, de a keret játékosaival is. A legfontosabb, hogy tanuljunk ezekből a hetekből, és gyorsan reagáljunk a negatív dolgokra, és változtatásokat hajtsunk végre.

– Mi volt a csúcspontja ennek a rövid megbízásnak?

– Fura helyzet volt, mert azzal kezdődött, hogy elbocsátottunk egy edzőt, ami önmagában sem jó, és az én kinevezésem is extrém lépés volt. Az ember nem így képzeli el az első vezetői kinevezését, hanem úgy, hogy jön egy klub, hosszan tárgyalunk, megállapodunk, aztán van egy felkészülési időszak edzőmeccsekkel, folyamatosan fejleszthető a csapat, ráadásul ezt egy olyan stábbal, amit magának rak össze. Ehhez képest mi egy olyan klubhoz kerültünk, ahol egy hatalmas edzői stábot kellett átvennünk és kevés időnk volt az ismerkedésre, mert két nappal a kinevezés után már mérkőzésünk volt.

Rengeteget dolgoztunk minden nap, a lehetőségeinkhez képest megtettünk mindent. A legszebb része a Hoffenheim és a Wolfsburg elleni győzelem volt. Aztán ugye vezettünk a Bayern München ellen, de azon a bajnokin a végén örülni kellett a döntetlennek is, de jó meccs volt.

Több mérkőzésen is jól játszottunk az első félidőben, vezetést szereztünk, de aztán szétesett a csapat, hiába volt a gárdában lehetőség, instabilnak mutatkozott a teljesítmény. Nem azt láttuk a pályán, hogy a játékosaink tűzbe mennek egymásért. Ezt nagyon nehéz edzőként megélni, mert ezek olyan események, amelyekre nem nagyon tudtam hatással lenni.

– Tehetetlenül ült a kispadon?

– Több mérkőzésünk is volt, amelyet megnyerhettünk volna, de végül nem sikerült. Természetesen elmaradtunk a várakozásainktól, mert nem tudtunk hatni bizonyos dolgokra. Emellett a csapat több kudarcon is túl volt már, amikor mi átvettük. Kiesés a Bajnokok Ligájából, rossz időszak a Bundesligában… Olyan pillanatban érkeztünk, amikor tudat alatt talán már mindenki a szezon végét várta. Nekünk meg azt kellett erőltetni, hogy van még belőle, vannak még meccsek és célok, folyamatosan hitet kellett adni a játékosoknak. Sajnos a végére nem sikerült.

– Az utódjának könnyű dolga lesz, hiszen megúszta a nemzetközi szereplést.

– Bízom benne, hogy gyorsan sikerült rendezni a helyzetet, de akadnak olyan gondok is, amelyek kezelésére nem elég egy átigazolási időszak. Átalakulásra van szüksége a klubnak, hiszen bár sikeresek voltunk az elmúlt években, az biztos, hogy a mostani helyzet nem az elmúlt hónapokban alakult ki, hanem remélhetőleg ez a vége egy folyamatnak. Most erőre és energiára van szükségünk, hogy újjáépítsük magunkat. A cégnél hálásak nekünk, hogy elvállaltuk és segítünk a problémák feltárásában, de mi úgy álltunk neki, hogy sikeresek akarunk lenni. Megvan az én felelősségem is abban, hogy hetedik hely lett a vége, de ez egy nehezített pálya volt. Naponta kellett problémákat megoldani a remények életben tartásához.

– Ez az időszak meghozta a kedvét a vezetőedzőséghez?

– Maradjunk annyiban, hogy jó tapasztalat volt. Már látom, hogy jól érzem-e magam ebben, vagy mennyire vagyok tehetséges ebben. Ha csak az eredményekből indulok ki, akkor ez egy közepes teljesítmény volt. A részünkről azt is vizsgálni kell, hogy mennyi energiát tettünk bele és mekkora hányada volt az egésznek az, amire nem volt hatásunk. Sok sérültünk volt, elfogyott a keret az idény végére. Ha mindent egybevetünk, akkor a körülményekhez képest jó munkát végeztünk. Az első meccseken aratott győzelmek nyilván meghozták a kedvemet, de aztán már csak részsikerek jöttek. Jó visszaigazolás volt sok apróság, de láttuk, hogy nagyon nehéz elérni azt, amit elterveztünk.

– A lipcsei edzősködése közben a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja is lett. Ez a feladat mit jelent az ön számára?

– Az elmúlt tíz évben is segítettem, ahol csak tudtam. Sokszor tartottam előadásokat edzőképzéseken vagy konferenciákat a kollégáknak. Benne voltam a szakmai bizottságban is, elmondhattam a véleményemet, átadhattam a tapasztalataim a nemzetközi labdarúgásról. Jó kapcsolatot alakítottam ki a szövetség vezetésével, de most szintet léptünk és Csányi Sándor elnök kérésére szívesen vállaltam el a feladatot.

A jelenlegi munkám lehetővé teszi, hogy ott legyek az elnökségi üléseken, a szabadidőmben is többet tudok azon gondolkodni, hogy mivel tudnám segíteni a magyar labdarúgást és a szövetség munkáját.

Hálás vagyok a Red Bull vezetésének, hogy hozzájárult a szerepvállaláshoz. Büszke vagyok rá, hogy megkaptam ezt a feladatot és hamarosan meghatározzuk a konkrét feladataimat is. A futballunk nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben és ezt fenn kell tartani, sőt ha lehet, akkor gyorsítani.

– A magyar klubok egy része véleményt formált az úgynevezett ötmagyaros ajánlásról. Ön mit gondol erről az új törekvésről?

– Az előkészítésben és döntéshozatalban nem vettem részt, hiszen ez még az előző elnökség regnálása alatt történt. Abszolút értem, hogy mi áll az ajánlás hátterében és jó elképzelésnek tartom. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni:

a magyar akadémiák, klubok olyan finanszírozást, szakmai segítséget és támogatást kaptak az elmúlt években, ami alapján joggal elvárható, hogy az utánpótlás töltse fel a rendszert tehetséges magyarokkal. Ez az ajánlás, most elősegítheti, hogy a legjobbak az NB I-be kerüljenek.

A megvalósításról persze lehet majd beszélni a későbbiekben, például arról, hogy sok vagy kevés az öt magyar, de az fontos, hogy ez nem a klubok büntetéséről szól, hanem a támogatás feltételhez kötéséről. A szövetség és a kormány is joggal várja el, hogy a hatalmas segítségnek legyen eredménye.

– A nyári pihenés után visszaül az irodába?

– Van előttem még néhány olyan hét, amely a tapasztalatok összegzéséről szól, fontos átbeszélnünk mindent és jól kell felhasználnunk ezeket az elemzéseket. Aztán el is kezdjük megoldani a problémákat. A július azonban teljes egészében a családé. Az elmúlt hetekben megint szállodában laktam és nemcsak nekem, hanem a feleségemnek és a gyerekeknek is megterhelő volt ez az időszak. Ami mögöttem van az egy tanulási folyamat volt és kipróbálhattam magam a vezetőedzői szerepben. Le kell ülepednie ennek az egésznek, de aztán igen, megyek vissza az előző feladatomhoz, mert sok minden áll előttem. Sok dolgunk és még több ötletünk van, amelyek segítségével újra sikeresek lehetnek a Red Bull klubjai.

Kiemelt kép: Lőw Zsolt, az RB Leipzig vezetőedzőjeként a labdarúgó Német Kupa elődöntőjében játszott VfB Stuttgart-RB Leipzig mérkőzés előtt Stuttgartban 2025. április 2-án (Fotó: MTI/EPA/Christopher Neundorf)