Puskás 1927. április 1-jén Kispesten Purczeld Ferenc néven született, a család nevét a harmincas években magyarították Puskásra. A kispesti grundokon rúgta a rongylabdát, tehetségére edző édesapja figyelt fel. Tizenhat évesen mutatkozott be a Kispesti AC csapatában, a ballábas Puskás – miként később a válogatottban is – balösszekötőként játszott.

Puskás Ferenc labdarúgó, az olimpiai labdarúgó válogatott tagja a tatai edzőtáborban 1952 nyarán (Fotó: Nemzeti Archívum)

A klubot 1949-ben a kommunista párt központi utasítására a Honvédelmi Minisztérium csapatává tették, amelynek részeként minden futballista a hadsereg hivatásos állományának tagjává vált. Puskás emelkedése a katonai ranglétrán egyben futballsikereinek legfontosabb, hazai mérföldköveit is jelentették: 1950-ben főhadnagy, 1952-ben az olimpiai arany után százados, majd 1953-ban, a 6-3-as mérkőzés után őrnagy lett. Miután 1956-ban a forradalmat követően külföldön maradt, megfosztották minden rangjától, csak 1992-ben kapta azt vissza, de akkor már alezredessé léptették elő.

A Honvéd színeiben 349 alkalommal lépett pályára és 358 gólt szerzett. Mezszámát, a 10-est végleg visszavonultatta a kispesti klub a legenda előtt tisztelegve.

A válogatottban 18 évesen, Ausztria együttese ellen mutatkozott be, rögtön góllal. Az addig Svábnak becézett fiatalemberre ekkor ragadt rá az Öcsi, mert Zsengellér Gyula a gólpasszt adva állítólag azt kiáltotta: „Öcsi, lődd be!”

Czibor Zoltán átadásából Puskás Ferenc gólt lő a Jugoszlávia–Magyarország labdarúgó mérkőzésen a XX. nyári olimpián az Olimpiai stadionban Helsinkiben 1952. augusztus 6-án. A mérkőzés végeredménye: 0-2, a magyar csapat aranyérmet nyert (Fotó: Nemzeti Archívum)

Ő volt a világverő Aranycsapat kapitánya. A kapus Grosics Gyula, a jobbfedezet Bozsik József, a Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás csatártrió köré szervezett válogatott négy éven át nem talált legyőzőre.

Az 1952-es, Helsinkiben zajló nyári olimpiai játékokon a magyar labdarúgó-válogatott az egyik első számú esélyesnek számított. A tornán ellenállhatatlanul játszó csapat sorra verte a riválisokat: Romániát, Olaszországot, Törökországot, az elődöntőben a svédeket, a döntőben pedig a jugoszláv csapatot. Az augusztus 2-án lejátszott meccsen Puskás Ferenc a hetvenedik percben szerzett gólt, amihez Czibor járult hozzá tizennyolc perccel később még egy találattal.

Sebes Gusztáv szövetségi kapitány csapata hatalmas dicsőséget hozott nemcsak a magyar futballnak, hanem a háború után megtört, sikerre vágyó magyar nemzetnek is. Az olimpiai aranyérem megszerzését követően méltán nevezték az ötvenes évek elejének magyar válogatottját Aranycsapatnak.

A Helsinkiből hazaérkező Puskás Ferenc olimpiai bajnok úttörők gyűrűjében 1952. augusztus 7-én (Fotó: Nemzeti Archívum)

Puskás az Aranycsapat kapitányaként nemcsak az olimpiai döntőben, hanem az egy évvel később lejátszott londoni 6-3 kapcsán is megmutatta vezéregyéniségét. A Wembley-ben több mint százezer néző előtt lejátszott meccsen két gólt is szerzett az angol csapat ellen az első félidőben. Az angliai vendégjátékról hazatérő csapatot üdvrivalgás fogadta a Keleti pályaudvarnál.

Puskás Ferenc (k) berúgja a hetedik gólt a Népstadionban, a Magyarország–Anglia labdarúgó-mérkőzésen 1954. május 23-án. A mérkőzés végeredménye: Magyarország–Angila 7-1. Mellette Ron Staniforth angol jobbhátvéd (Fotó: Nemzeti Archívum)

Puskás fél évvel később, a 7-1-re végződő budapesti visszavágón ugyancsak két gólig jutott. A Népstadionban a Népsport tudósítása szerint 92 ezren látták a meccset. A szállóige szerint „az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek”. Puskás cigányzenészekkel ünnepelte a győzelmet.

Puskás Ferenc labdarúgó, a magyar válogatott kapitánya (k, ül) cigányzene mellett mulat a Magyarország–Anglia válogatott labdarúgó-mérkőzés után rendezett díszvacsorán. A mérkőzést Magyarország nyerte 7-1-re (Fotó: Nemzeti Archívum)

A sportolók akkoriban ugyanakkora sztárnak számítottak, mint a színészek – ha nem nagyobbnak. Közülük is a két legnagyobb Latabár és Puskás bolondozott a Szabadsághegyen:

Latabár Kálmán Kossuth-díjas színművész és Puskás Ferenc válogatott labdarúgó találkozása a Szabadsághegyen 1954. május 11-én (Fotó: Nemzeti Archívum)

Az 1954-es, berni világbajnokságon a magyar csapat ellenállhatatlanul játszott: Öcsiék megverték a brazilokat, az elődöntőben pedig Uruguayt is a hosszabbításban, Kocsis Sándor 111., illetve 116. percben lőtt góljával.

A fantasztikus sorozat a legrosszabbkor, az 1954-es világbajnokságon az NSZK válogatottja elleni, 3-2-re elvesztett berni döntőben szakadt meg. A kudarcnak tekintett ezüstért idehaza a sérülten pályára lépő Puskást tették meg bűnbaknak. Akkoriban úgy tartották, a válogatottban az játszhatott, akire ő rábólintott, bár maga később úgy emlékezett: „Én csak csapatkapitány voltam, aki jó volt, bekerülhetett.”

Puskás már a hatodik percben betalált a nyugatnémeteknek, két perccel később Czibor növelte kétgólosra az előnyünket. A meccset azonban megfordította az NSZK már a 18. percre. A második félidőben a német Rahn szerezte meg a vezetést, amire hamar válaszolt is Puskás, de az egyenlítést és az esetleges hosszabbítást érő, ballábas találatát nem adták meg leshelyzet miatt. Egy mai videóbíró már biztosan máshogy döntene. Az Aranycsapat ezüsttel tért haza, a futballtörténelemben immáron másodszor – az ország egy emberként gyászolta az azóta is megismételhetetlen eredményt.

Puskás Ferenc (k, Honvéd) gólt lő Fecske István hálójába a Budapesti Honvéd–Budapesti Vörös Lobogó labdarúgó-mérkőzésen az Üllői úton (9-7), az NB I. 26. fordulójában 1955. január 9-én (Fotó: Nemzeti Archívum)

A két csapatkapitány, Puskás Ferenc (b) és Roger Marche között Cesare Jonni olasz játékvezető pénzérmét dob fel, hogy térfelet válasszanak a csapatok a Franciaország–Magyarország barátságos labdarúgó-mérkőzés kezdetén a párizsi Stade Olympique de Colombes-ban 1956. október 7-én (Fotó: Nemzeti Archívum)

Az ’56-os forradalom és annak megtorlása Puskás pályafutásában is törést jelentett. A forradalmi események előtt, október 14-én a magyar válogatott Ausztriával játszott barátságos mérkőzést, amelyet 2-0-ra nyertünk Puskás és Sándor Károly góljával. Ez volt Puskás utolsó meccse, ezt követően már nem húzta magára hivatalosan jegyzett válogatott mérkőzésen a címeres mezt.

Nyolcvanöt válogatottsága alatt összesen nyolcvannégy gólt szerzett. Az utolsó előtti meccs, amelyen még csapatkapitányként részt vett a franciák vendégeként, október 7-én lejátszott, 2-1-re megnyert találkozó volt Párizsban.

Puskás Ferenc november végén a Honvéddal az Athletic Bilbao vendégeként lépett pályára Baszkföldön egy BEK-meccsen, de erről a találkozóról néhány csapattársával együtt már nem tért haza. Az 1957-ben mindössze harmincéves játékos csapat nélkül maradt, egy év kényszerpihenő után egy honvédos barátja, Östreicher Emil hívására a Real Madridhoz igazolt.

Puskás Ferenc válogatott labdarúgó (k) autogramot ad az úttörőknek 1953. december 3-án (Fotó: Nemzeti Archívum)

Puskás a blancóknál nyolc évet töltött, ez idő alatt csapata ötször nyerte meg a bajnokságot, háromszor BEK-et és egyszer Copa del Rey-t. Az argentin csatárral, Alfredo Di Stéfanóval elválaszthatatlan párost alkottak a csatársorban. A Panchónak becézett Puskás spanyol állampolgárságot szerzett és négy alkalommal pályára is lépett választott hazája válogatottjában.

Számos rekord fűződik Puskás nevéhez.

Az egyik legnagyobb kétségkívül az 1960-as Real Madrid–Eintracht Frankfurt BEK-döntőn szerzett négy gól, amit azóta sem tudott egyetlen játékos sem megdönteni.

Hazai rekord, de ugyancsak megdönthetetlennek látszik az a hét gól, amit egyetlen bajnokin szerzett 1949-ben a 11-3-ra végződő Kispest–Győr mérkőzésen.

Puskás 1966-ban akasztotta szögre a stoplist, ezt követően edzői munkába kezdett. Olyan csapatoknál fordult meg, mint a baszk Aláves, a spanyol Murcia, a chilei Colo-Colo, a görög Panathinaikosz és az AÉK Athén, de edzett paraguayi, amerikai és ausztrál csapatokat is.

Miközben Puskás neve világszerte egyet jelentett Magyarországéval, a rendszerváltás előtt, a forradalom után, de még a hatvanas években alig írták le a nevét a magyarországi sportsajtóban. Edzőként elért sikereiről azonban lassan megjelent néhány híradás a hetvenes-nyolcvanas években. 1981-ben egy meccs erejéig hazatért Puskás: a Magyarország–Anglia világbajnoki selejtező mérkőzést felvezető öregfiúk mérkőzésen léphetett újra pályára a Népstadionban.

Puskás Ferenc (k) kapura tör a Budapest–Vidék öregfiú labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban (2002-től Puskás Ferenc Stadion) 1981. június 6-án. Végeredmény: 3-3 (Fotó: Nemzeti Archívum)

1991-ben végleg hazaköltözött, majd a Magyar Labdarúgó-szövetségnél folytatta sportszakmai munkáját először az utánpótlásért, majd a nemzetközi ügyekért felelős igazgatóként. 1993 tavaszán szövetségi kapitánynak nevezték ki, de mindössze négy meccsen ült a nemzeti csapat kispadján.

Puskás Ferenc, a magyar válogatott új szövetségi kapitánya a kispadon a Magyarország–Svédország válogatott labdarúgó mérkőzésen a Népstadionban 1993. április 15-én (Fotó: MTI/Németh Ferenc)

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett sportolót december 9-én temették el, a napot a kormány nemzeti gyásznapnak nyilvánította. Örök nyugalomra a Szent István-bazilikában helyezték.

Alakját és emlékezetét a futballvilág egyik legérdekesebb díja is őrzi: a FIFA 2009-ben alapította meg a Puskás-díjat, amelyet minden évben annak a futballistának adnak át, aki a legszebb gólt szerezte az adott évben. Eddig egyetlen magyarként Zsóri Dániel, a Debrecen játékosa nyerte el az elismerést 2019-ben, megelőzve a Barcelona hatszoros aranylabdás legendáját, Lionel Messit.

Puskás emlékét a Real Madrid is aktívan őrzi: bronz mellszobrát 2013. október 24-én a Real Madrid valdebebasi sportcentrumában leplezték le.

Puskás Ferenc egykori labdarúgócsillag 75. születésnapja alkalmából Puskás Ferenc Stadion névre keresztelték a Népstadiont 2002-ben. A képen balról: Jánosi György, Angel Maria Villar, Puskás Ferenc és Bozóky Imre (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Kiemelt kép: Puskás Ferenc, a XV. nyári olimpiai játékokra készülő csapat tagja 1952. június 11-én (Fotó: Nemzeti Archívum)