A kilencvenes évek elején mindenki azt hitte, nem lesz több halálos baleset a Forma–1-ben, hiszen akkor már tizenkét éve senki sem vesztette életét versenyhétvégén. Tévedtünk.

Ayrton Senna a Williams csapat technikai igazgatójával, Patrick Headdel az 1994-es Csendes-óceáni Nagydíj edzésén (Fotó: Paul-Henri Cahier /Getty Images)

Akkor a kétszeres F1-es futamgyőztes Elio de Angelis tesztbalesete volt a legutóbbi halálos kimenetelű esemény, amely a franciaországi Paul Ricard pályán történt 1986 májusában. Csak néhány hivatásos fotós volt jelen, de a televízió nem közvetítette az eseményt, ellentétben napjaink videó- és hírdömpingjével.

The late, great Elio de Angelis was born 60 years ago today.
Tragically gone too soon.
Here with Ayrton Senna in Spa, 1985.
Photo: Paul-Henri Cahier / The Cahier Archive pic.twitter.com/CobTU4CkGu

— Paul-Henri Cahier (@F1Photo) March 26, 2018

Egy fekete hétvége előszele

Minden megváltozott 1994. május 1-jén, amikor Ayrton Senna, a világ egyik legismertebb sportolója szenvedett súlyos balesetet, és vívta haláltusáját tévénézők millióinak szeme láttára. A sportág legjobbjának tartott versenyző vesztette életét, ami először sokkolta az embereket, majd világszerte felháborodást váltott ki.

A francia sportnapilap, a L’Équipe egyenesen a Forma–1, illetve az autóversenyzés betiltását követelte címlapján.

Senna tragédiája előtt két komoly baleset is árnyat vetett az imolai versenyhétvégére. A pénteki időmérő edzésen Rubens Barrichello, a Jordan csapat ifjú brazil reménysége 225 kilométer/órás sebességgel felkaptatott a rázószegélyre, ami megdobta és a levegőbe röpítette a versenygépet. A Jordan mintegy húszméternyi repülés után a védő gumikordonnak ütközött, majd onnan orral a földbe csapódott.

Barrichello orra eltört és két bordája megrepedt, rövid időre az eszméletét is elvesztette. De mire helikopterrel a bolognai kórházba szállították, már eszméleténél volt, ezért mindenki megnyugodott. Barrichello másnap bekötött orral visszatért a versenypályára, de orvosi tanácsra ki kellett hagynia a további edzéseket, illetve a vasárnapi versenyt.

Összefogtak a pilóták Ratzenberger balesete után

Szombaton folytatódott a horror. A délutáni időmérő edzésen a Simtek csapat újonca, Roland Ratzenberger autójáról 300 km/óra fölötti sebességnél letört az első légterelő, ami becsúszott az első kerék alá, az osztrák pilóta pedig elveszítette uralmát az autója fölött, és előbb a bal oldali, majd a szemközti betonfalnak ütközött. A 32 éves osztrák versenyző azonnal meghalt. Senna a Williams csapat garázsában, a monitoron keresztül követte a balesetet, majd a helyszínre futott, de sem ő, sem a gyorsan megérkező orvosok nem tudtak már segíteni Ratzenbergeren. Ez lett volna a harmadik F1-es futama.

Ratzenberger balesete mélyen elgondolkodtatta a biztonsági kérdések iránt egyébként is fogékony brazil kiválóságot, miként volt csapattársát, Gerhard Bergert és az F1 új csillagát, Michael Schumachert is. Még szombat este összeültek egy megbeszélésre a Ferrari motorhome-ban, ahol megállapodtak, hogy újjáélesztik a Forma–1-es pilóták érdekvédelmi és biztonsági szervezetét, a GPDA-t. A legfontosabb feladatként a versenyautók és a pályák biztonságának fokozását jelölték meg.

Ayrton Senna (Williams FW16–Renault) a San Marinó-i Nagydíjon, Imolában 1994. május 1-jén. (Fotó: Paul-Henri Cahier/Getty Images)

Baljós árnyak

A vasárnapi verseny is vészjósló előjelekkel kezdődött: a Benetton finn pilótája, J. J. Lehto állva maradt a rajtrácson, Pedro Lamy Lotusa pedig hátulról belerohant az álló versenygépbe. A szétrepülő törmelék két olasz csendőrt és több nézőt is megsebesített a célegyenes melletti főtribünön. A roncsok eltakarításának idejére a versenyirányítás pályára küldte a biztonsági autót – ez csupán a második ilyen alkalom volt az 1993-as Brit Nagydíj után –, de sem az olasz szervezők által rendelkezésre bocsátott Opel Vectra, sem annak vezetője, Max Angelelli nem állt a helyzet magaslatán.

Senna, aki a pole pozícióból indult, megőrizte a vezetést a rajtnál, többször kihúzódott a tétova safety car-pilóta mellé, és integetéssel sürgette, hogy menjen gyorsabban.

A Forma–1-es versenyautók fékjei és gumijai ugyanis gyorsan lehűlnek, ha nem kapnak elegendő hőterhelést.

A biztonsági autó is szerepet játszott Senna tragédiájában

A versenyt a hetedik körben indították újra. Senna (Williams–Renault) vezetett Schumacher Benettonja és Berger Ferrarija előtt, úgy tűnt, problémamentesen. A hetedik kör elején azonban a célegyenest követő, balra elnyújtott Tamburello kanyarban, 300 km/óra fölötti tempónál Senna autója hirtelen jobbra kitört, nagy sebességgel nekiment a betonfalnak, majd mintegy 60 méterre a becsapódás helyszínétől megállt. A 34 éves Ayrton Senna feje élettelenül csuklott oldalra.

Sokan, sokféle magyarázattal álltak elő Senna tragikus balesetének okaira, de ezek közül néhány nem több élénk fantáziálásnál. Utóbbiak közé tartozik az a közkeletű – de azóta tényekkel megcáfolt – feltételezés, miszerint a Williams kormányrúdjába utólag beillesztett két centiméteres toldás a hegesztésnél elengedett, így a brazil pilóta kocsija kormányozhatatlanná vált.

Az olasz államügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt eljárást indított a Williams csapat vezetője, Frank Williams, a technikai igazgató Patrick Head, valamint Adrian Newey főtervező ellen.

A vizsgálat és az azt követő vádemelési eljárás közel 15 évig tartott.

A tárgyalás során megállapítást nyert, hogy a baleset fő oka az volt, hogy Senna Williamsének gumijai a biztonsági autó mögött lehűltek, ami az autó hasmagasságának megereszkedéséhez vezetett. Amikor a brazil versenyző a 7. kör elején ráhajtott az aszfalt egyik egyenetlenségére, az megdobta az autót, és a nem kellően tapadó gumik miatt – a versenyző villámgyors ellenkormányzása ellenére – már nem lehetett megfogni a pályáról kitörő versenyautót.

Senna azonban nem a betonfalnak csapódástól vesztette életét. Halálát az okozta, hogy eltörött a betonfal mellett csúszó Williams jobb első felfüggesztése, és amikor az autó elvált a faltól, a karbonszálas alkatrész eltalálta azt a néhány négyzetcentiméteres részt a bukósisakján, ahol a sisakrostély pereme összeér a sisaktesttel.

Az acélnál négyszer erősebb karbonszálas felfüggesztőkar átszúrta a rostély peremét, és végzetes agykárosodást okozott a versenyző koponyájában. Ayrton Sennát hivatalosan délután 4 óra 25 perckor a bolognai Santa Maria Maggiore klinikán nyilvánították halottá. Három nappal később katonai tiszteletadással helyezték végső nyugalomra szülővárosában, Sao Paulóban, és roppant népszerűségét mutatja, hogy volt Forma–1-es világbajnokok és az FIA elnöke, Max Mosley mellett félmillió brazil honfitársa vett részt a temetési menetben.

Ayrton Senna’s funeral procession, considered one of the three biggest funerals in human history, headed to the Legislative Assembly where his body would be visited and mourned by at least 250,000 people before the burial ceremony the following day.#SennaSempre 🙏 pic.twitter.com/9dM7ElID8c

— Petrolhead 🏁 (@NuvolariTazio1) May 4, 2022

Amikor egy értelmetlen baleset értelmet nyer

Paradox módon a Forma–1 és az autósport sokat profitált Senna halálából. A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) akkori elnöke, Max Mosley állt a biztonsági törekvések élére, és még 1994-ben jelentős változásokat foganatosított a versenyautók építési módjában, illetve a versenypályák kialakításában, amelyeket a következő két évben tovább szigorítottak.

Egyebek közt előírták a versenyzők fejét, nyakát védő párnázat kialakítását, jelentősen csökkentették az autók által generált leszorítóerőt (ennek következtében a kanyarsebességet), és fokozták a passzív biztonsági eszközök fejlesztését. Ezek egyike, a fej- és nyakmerevítő támasz (HANS) 2002 óta kötelező tartozék a Forma–1-ben, 2004 óta pedig az autósport minden kategóriájában. 2017-ben pedig kötelezővé tették az úgynevezett glóriát, amely megóvja az autóban ülő pilóták fejét baleset esetén.

Kiemelt kép: Ayrton Senna a Japánban megrendezett Csendes-óceáni Nagydíjon, Aidában, 1994. április 17-én (Fotó: Paul-Henri Cahier/Getty Images)