Időjárás

Jön a havazás – térképen mutatjuk, mi várható

Maradona, a rocksztár futballista, aki imádta az életet

| Szerző: hirado.hu
Apró termetét mindig sokan megmosolyogták, de ha hozzá került a labda, nem volt aki megállítsa. A csibész futballzseni játékával is az élet örömét hirdette. Pályafutását és életét botrányok kísérték, de ha futballozhatott, megmozdulásaival tömegeket tett boldoggá. Az „isteni Diego” 63 éve látta meg a napvilágot.

Maradona Buenos Aires Villa Fiorito nevű szegénynegyedében nőtt fel hat testvérével együtt. Később két öccse, Hugo és Raúl is profi futballista lett, és bár mindketten játszottak külföldön, világhírű bátyjukhoz hasonló karriert egyikük sem tudott befutni.

A kicsi Diegóról ellenben már igen hamar látni lehetett, hogy istenadta tehetsége van a labdarúgáshoz. Mindössze nyolc éves volt, amikor az Argentinos Juniors egyik kölyökcsapatához került. A próbajátékon mindenkit lenyűgözött, bár apró termete miatt először még fiatalabbnak nézték,

futballtudását látva már azt nem akarták elhinni, hogy még csak nyolc esztendős.

Természetesen azonnal szerződtették, néhány évvel később már a szurkolók is meggyőződhettek hihetetlen képességeiről: labdaszedőként a felnőttcsapat meccseinek szünetében ámulatba ejtette a nézőket a trükkjeivel. Tálentuma révén az Aranykölyök becenévvel illették, amelyet egész pályafutása végéig viselt. Példaképének a brazil Rivelinót és a Manchester United északír zsenijét, George Bestet tekintette.

A fiatal zseni meghódítja Argentínát: Argentinos, Boca

A nagyok között 1976. október 20-án mutatkozott be, mindjárt egy pimasz kötényt adva a Talleres de Cordoba védőjének, Juan Domingo Cabrerának. Tizenhat évesen ő lett az argentin élvonal történetének legfiatalabb profi játékosa, majd 19 évesen legfiatalabb gólkirálya. Az Argentinos Juniors színeiben öt év alatt 167 meccsen 115 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába.

Az argentin válogatottban 1977 februárjában Magyarország ellen debütált, az 1978-as, hazai rendezésű világbajnokságon szereplő csapatba azonban nem került be, César Luis Menotti szövetségi kapitány túl fiatalnak tartotta az ifjú tehetséget a vb-részvételhez.

Maradona egy évvel később így is világbajnok lett: vezére volt az ifjúsági vb-t Japánban megnyerő együttesnek, melyben hat mérkőzésen hat gólt ért el.

Maradona hazájában, Argentínában, valamikor az 1980-as évek elején. (Fotó: MTI/EPA)

1981-ben klubot váltott. Bár a River Plate sztárfizetéssel csábította, ő közölte, hogy épp a River nagy ellenlábasánál, a Boca Juniorsnál szeretné folytatni, ahol persze szintén tárt karokkal várták.

A kék-sárgáknál is remekül ment neki a játék: 40 találkozón 28-szor volt eredményes, a csapatot pedig bajnoki címhez segítette.

Ilyen előzmények után nagy reményekkel vágott neki élete első felnőtt vb-jének, az 1982-es Mundialról azonban már a csoportkörben búcsúzott Argentína, a brazilok elleni vesztes mérkőzésen ráadásul ki is állították Maradonát, így csalódottan kellett hazatérnie.

Maradona az 1986-os világbajnokságon (Fotó: Getty Images)

A Bernabéu közönsége állva tapsolta a Clásicón

A vb-t követően Európába tette át a székhelyét: a Barcelona világrekordot jelentő 7,6 millió dollárért cserébe igazolta le. A katalánoknál honfitársa és korábbi edzője, Menotti irányításával 1983-ban megnyerte a Spanyol Király Kupát és a szuperkupát is. Legemlékezetesebb meccsét a Barca mezében ugyanezen év júniusában játszotta a Real Madrid ellen idegenben.

A 2-2-re végződött rangadón a kapust és az egyik menteni igyekvő védőt is kicselezve szerzett gólt, ami után a Bernabéu stadion közönsége felállva tapsolta meg.

Ezt rajta kívül két Barcelona-futballista mondhatja el magáról: 2005-ben Ronaldinho, 2015-ben pedig Andrés Iniesta tudott kiváltani hasonló reakciót az ősi rivális madridiak drukkereiből.

Bár akadtak még hasonló pozitív momentumai Maradonának barcelonai időszakában, összességében nem igazán találta a helyét Katalóniában. Gyakran küzdött sérülésekkel, a klubvezetéssel is megromlott a viszonya, az utolsó csepp a pohárban a 1984-es botrányos kimenetelű kupadöntő volt a Bilbao ellen.

Tömegverekedés robbantott ki a kupadöntőben

Maradonát az egész meccsen faragták a baszk játékosok, a neki korábban súlyos sérülést okozó Goikoetxea csúnyán lerúgta, de többiek sem kímélték, és a szurkolók is válogatott szitkokat szórtak rá. A Barca végül 1-0-ra elvesztette a meccset, az argentin klasszisnál pedig a lefújás után elszakadt a cérna: összeakaszkodott az őt végig provokáló Miguel Solával, majd le is fejelte a bilbaói középpályást, egy másik Athletic-játékost lekönyökölt, egy harmadiknak meg beletérdelt a fejébe.

Válaszul a Bilbao futballistái körbeállták Maradonát, hogy elégtételt vegyenek rajta. Goikoetxea mellkason rúgta, erre viszont már a Barcelona labdarúgói is bekapcsolódtak a balhéba, így igen komoly tömegbunyó alakult ki.

A helyszínen százezer ember nézte végig – köztük János Károly király – a tévék előtt meg némi túlzással fél Spanyolország követhette, ahogy a játékosok a legendás baszk–katalán barátság jegyében csoportos boksszal vezetik le a meccs okozta feszültséget.

Ráadásul a szurkolók sem akartak kimaradni a „buliból”: elkezdtek mindenféle tárgyakat dobálni a pályára és az ott lévőkre, aminek következtében összesen hatvanan szenvedtek kisebb sérüléseket.

Nápolyban talált új otthonra

Az incidens után Maradonának nem volt maradása a Barcelonánál, sőt, ő maga kérte, hogy keressenek neki új klubot. A befutó végül a Napoli lett, 1984-ben újabb átigazolási rekordot felállítva, közel 10,5 millió dollárért szerződött Olaszországba.

Nápolyban valóságos messiásként várták, bemutatására 75 ezer ember sereglett ki a San Paolo stadionba. Első idényében 14, a következőben 11 gólt szerzett, és vezetésével a csapat is egyre jobban szerepelt, az 1984/85-ös szezonban még csak nyolcadikok lettek, egy évre rá viszont már harmadikként zártak.

Isten keze és az évszázad gólja

Aztán jött az 1986-os világbajnokság, amelyen Maradona végleg beírta magát a futballtörténelembe: csapatkapitányként első számú vezére volt az argentin gárdának, az angolok elleni negyeddöntőben pedig különösen elemében volt.

Az 51. perben kézzel juttatta a kapuba a labdát, a játékvezető azonban a rossz szögben álló partjelző intésére gólt ítélt. Ő maga, amikor a mérkőzés után a találatról faggatták, ennyit mondott: „egy kicsit Maradona feje, egy kicsit Isten keze szerezte”.

Négy perccel később saját térfelén egy mozdulattal három védőt csapott be, majd végigszáguldott a félpályán, közben bohócot csinált a fél angol csapatból, akik hiába üldözték, végül a kapust is kicselezve passzolt a hálóba. Egy 2002-es online szavazáson a szurkolók ezt a találatot választották meg az évszázad góljának.

Maradona a folytatásban sem vett vissza: a belgák elleni elődöntőben duplázni tudott, a németek elleni fináléban pedig ugyan gólt nem szerzett, de ő adta a gólpasszt a győztes találathoz Burruchagának.

Az „isteni Diego” oroszlánrészt vállalt az kék-fehérek diadalából és teljesen megérdemelten nyerte el a torna legjobb játékosának járó Aranylabdát.

Bajnokcsapatot csinált a Napoliból

Az argentin zseni lendülete Nápolyba visszatérve is kitartott: a Napoli jelentős részben az ő parádés játékának köszönhetően megtörte az észak-olasz klubok hegemóniáját, és a szurkolók régi vágyát beteljesítve 1987-ben és 1990-ben megnyerte a bajnokságot, de a két köztes évben is odaért a második helyre. 1987-ben elhódították az olasz kupát, 1989-ben pedig az UEFA Kupát is.

Maradona hét olaszországi idénye alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte. 2017-ig ő volt a Napoli gólrekordere, amíg a szlovák Marek Hamsík meg nem döntötte korábbi csúcsát.

Diego Maradona reklamál a francia Claude Boulliet játékvezetőnél az Újpesti Dózsa–SSC Napoli Bajnokcsapatok Európa-kupája labdarúgó-mérkőzésen a Megyeri úti stadionban. (Fotó: MTI/Földi Imre)

Bár teljesítményén sokáig nem látszott, nápolyi időszakában már egyre erősebb volt Maradona kokainfüggősége, az edzéseket is gyakran lazábbra vette és többször hagyott ki meccseket a stresszre hivatkozva. Emellett az sem tett jót hírnevének, hogy a rossz nyelvek szerint szoros kapcsolatba került a helyi maffiával, a Camorrával.

Drogproblémák, hazatérés, búcsú

Az 1990-es világbajnokságon bokasérülése miatt magához képest meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtott, de még így is eljutott a döntőig a csapattal, ott azonban a nyugatnémetek 1-0-ra legyőzték őket.

Maradonát 1991-ben doppingvétség miatt eltiltották, Nápolyból is mennie kellett. Rövid sevillai kitérő után hazatért Argentínába, de már csak szórványosan lépett pályára.

Még ott volt az argentin válogatottal az 1994-es világbajnokságon, de két mérkőzés után ismét megbukott a doppingteszten. E dicstelen mozzanattal gyakorlatilag le is zárult pályafutása, utoljára 1997. október 25-én lépett pályára a Boca Juniors mezében.

Az argentin válogatottban 91 mérkőzésen 34 gólt szerzett, 491 klubmérkőzésén 259 alkalommal talált a hálóba.

2000-ban a FIFA internetes voksolásán őt választották a múlt század legjobb futballistájának, ám a sportszervezet a szabályokat az utolsó pillanatban megváltoztatva holtversenyt hirdetett közte és Pelé között. Ugyanebben az évben kórházba került, ahol kiderült, hogy súlyos tüneteit kábítószer-túladagolás okozta. Több elvonókúrán esett át Kubában, ahol Fidel Castróval is összebarátkozott.

Kapcsolódó tartalom

Edzőként nem sok babér termett neki

A botrányairól és szókimondásáról is elhíresült Maradona edzőként két klubnál is megbukott, 2008-ban mégis az argentin válogatott vezetőedzője lett. A csapat a 2010-es világbajnokságon a negyeddöntőben 4-0-ra kapott ki a németektől, így szerződését nem újították meg.

Maradona argentin szövetségi kapitányként egy Mexikó ellen szerzett gólnak örül a 2010-es dél-afrikai foci-vb nyolcaddöntőjében. (Fotó: MTI/EPA)

Ezután az Egyesült Arab Emírségekben, Argentínában és Mexikóban dolgozott, 2019-től haláláig argentin élvonalban szereplő Gimnasia y Esgrima La Plata vezetőedzője volt.

Magánélete is mozgalmasan alakult, 2004-ben véget ért házasságából két, házasságon kívüli kapcsolataiból további három gyermeke, Giannina lánya révén 2009-ben pedig unokája is született, Benjamín, akinek édesapja a Manchester City és az argentin válogatott korábbi kiváló futballistája, Sergio Agüero.

Folyamatos egészségügyi gondokkal küzdött

Maradona életének utolsó két évtizedét folyamatos egészségügyi problémák nehezítették: bár kábítószerrel saját bevallása szerint 2005 után nem élt, az alkohollal később is meggyűlt a baja és sokáig túlsúllyal is küzdött. 2019 januárjában sérvvel operálták. 2020 november elején rossz közérzet és depresszió miatt került kórházba. Az orvosok kiszáradást és vérszegénységet is megállapítottak nála, alaposabb vizsgálatokat követően pedig egy vérrögöt találtak az agyában, ami miatt meg is műtötték.

Az operáció sikeres volt, ezután még nyolc napot töltött kórházi megfigyelés alatt, majd hazaengedték, hogy otthonában lábadozzon. November 25-én reggel szívrohamot kapott, és bár a gyorsan kiérkező mentők mindent megtettek, az életét már nem sikerült megmenteni.

Halálhírére Argentína gyászba borult

Halálhíre nyomán Alberto Fernández argentin köztársasági elnök háromnapos nemzeti gyászt hirdetett. A labdarúgó-legenda koporsóját a Buenos Aires-i elnöki palotában ravatalozták fel, ahol tömegek rótták le kegyeletüket.

Szurkolók kísérik Maradona a koporsóját szállító járművet Buenos Airesben 2020. november 26-án. (Fotó: MTI/EPA/EFE/Enrique Garcia Medina)

November 26-án, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Buenos Aires északnyugati külvárosában, Bella Vistában lévő Béke Kertje (Jardín de Paz) temetőben, ahol szülei is nyugszanak.

Nápolyban is ápolják emlékét

Maradonát hazája mellett Nápolyban is legendaként tisztelik, a Napolinál 10-es mezét visszavonultatták, 2020 decemberében a csapat stadionja felvette a dél-amerikai zseni nevét, halálának első évfordulóján pedig életnagyságú bronzszobrát is felavatták az aréna előtt.

Maradona szobra a nevét viselő stadion előtt Nápolyban. (Forrás: Twitter)

Dalok, könyvek sora született róla, Emir Kusturica 2008-ban, az Oscar-díjas Kapadia Asif 2019-ben készített dokumentumfilmet életéről.

Néhány rajongója viccből egyházat alapított tiszteletére 38. születésnapján, 1998. október 30-án. A szervezet Maradona születésétől, 1960-tól kezdi az időszámítást, és keresztény tízparancsolat mintájára saját tízparancsolatuk van, közte olyan hitelvekkel, mint „Szeresd a futballt mindenek felett!”, „Terjeszd Diego csodáinak hírét szerte az univerzumban!” vagy „Nevezd el Diegónak az elsőszülött fiadat!”.

Már az egyház első temploma is megnyitotta kapuit a mexikói Puebla városában.

Pályája csúcsán vitathatatlanul a világ egyik legjobb játékosa volt, páratlan cselezőkészsége és gólérzékenysége révén bármely csapat védelmének komoly gondokat okozott, ha egyszer megindult, szinte lehetetlen volt szabályosan szerelni. Remekül lőtte a szabadrúgásokat, és a játék szervezéséből is gyakorta kivette a részét, kiváló ütemű passzokkal hozva helyzetbe társait.

Ahogy a fentiekből látható, bár a pályán is akadtak nehezen vállalható momentumai, a pályán kívül tettei, életvitele szempontjából pedig végképp nem mondható követendő példának, mégis káprázatos cselei és góljai mellett talán a hibái miatt is szeretik máig ennyien Diego Armando Maradonát, mert egyszerre testesíti meg a földöntúli, már-már felfoghatatlan zsenialitást, és az átlagemberek esendőségét.

„Si yo fuera Maradona, viviría como el” – azaz „Ha én lennék Maradona, úgy élnék, mint ő” – énekelte Manu Chao a La Vida Tombola című dalban, ami az argentin legendáról íródott. S valóban, talán ez is hozzájárult Maradona kultuszához, hogy valahol belül sokan szeretnénk olyanok lenni, mint ő: nem törődni a problémákkal, a világgal, a nehézségekkel, csak azt tenni, amit jónak látunk, és ami által boldogok vagyunk. Maradona pedig akkor volt a legboldogabb, ha futballozhatott, és ami talán ennél is fontosabb, a játékával tömegeket tett boldoggá. Ahogy ő nyilatkozta egyszer:

„Ha meghalok, újra akarok születni, és újra labdarúgó, újra Diego Armando Maradona akarok lenni. Olyan játékos vagyok, aki örömet okozott az embereknek, és ez nekem bőven elég, sőt, még sok is”

Ha újra nem is született, de az biztos, hogy emléke örökké élni fog, nemcsak a gyepen nyújtott feledhetetlen megmozdulásai okán, hanem mert alakjában az a szabadságeszmény, zabolázhatatlan virtuozitás és gyermeki életöröm testesült meg, amelyet ilyen formában utoljára talán Ronaldinhótól láttunk, és azóta is bántóan hiányzik a futballból.

Kiemelt kép: Maradona az 1986-os világbajnokságon. (Forrás: Getty Images)

Ajánljuk még