Időjárás

Viharos szél, görcsös fejfájás és tartós álmosságérzés – térképen mutatjuk, mi várható még

Rögös úton jutott a világ tetejére a birkózó, aki 44 év után szerzett világbajnoki aranyérmet Magyarországnak

Már hatévesen kipróbálta, de csak 13 éves kora után kezdett el komolyan birkózni Muszukajev Iszmail, aki kedden este a belgrádi olimpiai kvalifikációs vb-n a magyar birkózósport második szabadfogású világbajnoki címét szerezte meg.

„Egy barátommal sétáltunk el egy terem mellett, ahol egy férfi gyakorlatilag belökött minket az ajtón, hogy menjünk edzeni. Egy hétig bírtam” – idézte fel első birkózáshoz kapcsolódó élményét az MTI-nek szerdán az FTC harmincéves versenyzője.

Kapcsolódó tartalom

„Negyedikes voltam aztán, amikor újra lementem egy edzésre, de akkor sem bírtam sokkal tovább, csak később, 13 évesen maradtam, elsősorban azért, mert utána folyamatosan nyertem a versenyeket. Két és fél éven át nem veszítettem egyszer sem.”

Muszukajev elárulta, hogy amíg Dagesztánban nemzeti sport a birkózás, gyerekként gyakorlatilag nem is lehet nagyon mást csinálni, addig Kabardföldön ez nem így van.

Szülőföldjén sokkal kevesebb gyerek űzi, de szerencséjére Kabardföldön ott van a sportág központja, ahol él, így megfelelő partnerekkel tudott készülni.

„Egészen 19 éves koromig otthon edzettem, akkor azonban edzésen megsérültem, mert egy nálam sokkal nehezebb sráccal kellett birkóznom, amin édesapám annyira felbőszítette magát, hogy eljöttünk onnan és egy tőlünk 300 kilométerre fekvő településre vitt” – mondta a villámgyors akciókra építő stílusáról ismert sportoló, akinek a karrierje egészen 2016 elejéig, az akkori országos válogatóversenyig szépen haladt előre Oroszországban.

Muszukajev neve talán akkor vált ismerté, ugyanis a negyeddöntője botrányba és verekedésbe fulladt, ami után többet nem akart az orosz válogatottban szerepelni.

„A válogatókat hagyományosan Szentpéterváron rendezték, akkor viszont váratlanul áttették a helyszínt Jakutföldre, oda, ahol akkori legnagyobb riválisom, Viktor Lebegyev lakott. Már ennek sem örültünk, de magabiztosan utaztam a viadalra, mert kirobbanó formában voltam, még talán a mostaninál is jobb formában. Aztán jött a negyeddöntő, amit gusztustalanul elcsaltak. Akkor a dagesztáni csapatom tüntetőleg visszalépett a versenytől, én pedig már nem akartam többet orosz válogatott lenni” – emlékezett az óriási botrányt kavart esetre, ami után nem tiltották el, sőt, nem sokkal később egy későbbi lengyelországi versenyen még elindulhatott, de csak harmadik lett.

Kapcsolódó tartalom

Muszukajevet később a lengyelek akkori dagesztáni kapitánya kötötte össze a magyar szövetséggel, az orosz szövetség azonban sokáig vonakodott az engedély megadásától. Végül a magyarok komoly háttérmunkájának eredményeként sikerült elérni, hogy Mihail Mamiasvili, az orosz szövetség elnöke aláírja a papírokat. Muszukajev pedig azóta is hálás, hogy Magyarország esélyt adott neki.

Az ösztönös tehetségű szabadfogású ilyen előzmények után 2019-ben mutatkozott be magyar színekben, nem is akárhogy, ugyanis a nur-szultani kvalifikációs vb-n virtuóz birkózással nyert bronzérmet és szerzett kvótát a tokiói játékokra, ott pedig két évvel később ötödik lett.

Tavaly aztán a budapesti Európa-bajnokságon megszerezte első aranyérmét világversenyen, majd a vb-n ismét bronzérmet nyert, most pedig a világbajnoki címet is elhódította.

Ugyanakkor a májusi országos bajnokság idején, sőt, még a júliusi budapesti rangsorversenyen is kevesen fogadtak volna diadalára, mivel az ob-ra komoly túlsúllyal, a rangsorversenyre pedig erősen közepes formában érkezett.

„Komoly diétába kezdtem a bajnokságot követően, cukrosat és liszteset sem fogyasztottam, így adtam le a felesleget. A vb-felkészülés során pedig végig azt tartottam a szemem előtt, hogy világbajnok akarok lenni” – emelte ki az FTC sportolója.

Kapcsolódó tartalom

A vb előtt a súllyal már semmi gondja nem volt Muszukajevnek, a formáját pedig Bánkuti Zsolt szövetségi kapitány jónak nevezte, de amikor az ágát meglátta, már nem tűnt optimistának a szakvezető, miután gyakorlatilag a 65 kilogramm összes nagyágyúját hozzá sorsolták.

„Én sosem nézem meg az ágamat, most viszont egy nappal a verseny előtt a szállodában Samil Mamedov odajött hozzám és elmondta az egészet. Nem örültem neki, feszülté tett, de lehet, ez is kellett ahhoz, hogy minden riválist le tudtam győzni” – mondta Muszukajev, aki a második körben az olimpiai címvédő japán Otoguro Takutót (tus), majd éppen az orosz Mamedovot verte (5-4), az elődöntőben pedig az irániak címvédőjét, Rahman Musza Amuzadhalilit (6-5) is felülmúlta, végül a döntőben gyakorlatilag parádézott a Puerti Ricó-i Sebastian Rivera ellen, akit technikai tussal győzött le.

„Egyértelműen az iráni elleni volt a legnehezebb meccsem. A finálé előtt pedig arra kellett figyelnem, hogy koncentrált maradjak és a meccs alatt is nagyon figyeltem végig.”

Muszukajev azt is elárulta, hogy kedden éjszaka nehezen jött álom a szemére, még dolgozott benne az adrenalin, de boldogan ébredt, mert egyik nagy célját elérte.

„Az olimpiai bajnoki arany a gyerekkori álmom. Most kell egy kis pihenés, fel kell töltődnöm testileg és szellemileg is, mert kimerültem. Azt követően viszont már csak a párizsi játékokra fogok készülni. Van még hova fejlődnöm, és úgy érzem, ennél is tudok jobban birkózni, jövőre még jobb akarok lenni” – jelentette ki a háromgyermekes apuka, aki amellett, hogy kedden a magyar birkózósport második szabadfogású vb-győztese lett, történelmet is írt.

„Őszintén szólva, nem tudom, hogy milyen fogadtatásra számítsak majd otthon, mert én vagyok az első balkár nemzetiségű világbajnok.”

Mint ismert a magyar válogatottban 2019 óta birkózó, kabard származású klasszis tavaly Európa-bajnokságot nyert, s eddig két világbajnoki bronzérmet szerzett, Tokióban olimpiai ötödik volt, most pedig

karrierje eddigi legnagyobb sikereként a vb-címet is begyűjtötte.

A 30 éves klasszis a magyar birkózósport 21. vb-győztese és a 31. magyar vb-aranyat szerezte most meg, ami 44 év után a szabadfogású szakág második vb-diadala. Az elsőt Kovács István nyerte 1979-ben San Diegóban.

Ajánljuk még