Jabouille a Renault fejlesztőpilótájaként az 1970-es évek elején kezdett versenyezni, és nagy szerepe volt annak a sportprototípusnak a kifejlesztésében, amellyel a francia gyártó 1978-ban – első turbómotoros gyártóként – megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt.
A Renault ezzel párhuzamosan már a Forma–1 meghódítására készült, és ebben is kulcsszerepet szánt a gyors és főképp megbízható Jabouille-nak.
Jabouille pályafutásának legfényesebb napja 1979. július 1-jén érkezett el, amikor a pole pozícióból indulva rajt-cél győzelmet aratott a Francia Nagydíjon, Dijonban, megszerezve ezzel a Renault Turbó első GP-győzelmét.
It was 40 years ago today (July 1, 1979), that @RenaultF1Team claimed turbo technology’s first win in F1 with Jean-Pierre Jabouille and its partner @Michelin at the French GP at Dijon#F1 pic.twitter.com/U4qQvnEJX5
— Michelin Motorsport (@Michelin_Sport) July 1, 2019
Ezt követően még egyszer intette le elsőként a kockás zászló, az 1980-as Osztrák Nagydíjon, Zeltwegben. A szezont azonban nem tudta befejezni: szeptember végén, a Kanadai Nagydíj időmérő edzésén ugyanis súlyos balesetet szenvedett, melyben mindkét bokáját eltörte.
Jabouille ezt követően csapatot váltott, 1981-re elfogadta a szintén francia Ligier ajánlatát.
Jean-Pierre Jabouille, mort d’un serviteur de Renault et de la F1 française https://t.co/iX7TlBPCrD pic.twitter.com/GWvQtXlvsd
— L’ÉQUIPE (@lequipe) February 2, 2023
Sérült lábai azonban nem bírták már a pedálok használatával járó terhelést, és miután öt próbálkozásból három versenyre nem tudta kvalifikálni magát, felhagyott a versenyzéssel.
Később, az 1990-es években a Peugeot Sport igazgatójaként ő egyengette a francia gyártó F1-es bemutatkozását, amelyre 1994-ben a McLaren partnereként került sor.
Jean-Pierre Jabouille-t családja körében, Párizsban érte a halál, a francia kiválóság 80 évet élt.