A Győr elleni győzelem után úgy tűnt, hogy a Fradi női kézisei idén is megfoghatják az ETO-t, aztán jött egy döntetlen a Debrecen ellen, ami a bajnoki címébe kerülhet a csapatnak. Többen Elek Gábor távozását sürgetik, aki már tizenöt éve ül az FTC padján. Mi a véleménye erről?

– Elek Gábor a Ferencvárost még saját magánál is jobban szereti. Ha úgy érzi, hogy elfogyott körülötte a levegő, akkor ő ezt jelezni fogja, és meg fogjuk találni rá a megoldást, de ez az ő döntése kell hogy legyen.

Mi állhat a hullámzó játék hátterében?

– Nem dolgom a szakmai munkába beleszólni, de a futballban szerzett tapasztalatokból kiindulva nagyon szeretném, hogy a tudományos munkát, a méréseket, elemzéseket a kézilabdában az eddiginél is jobban hasznosítsuk, és akkor talán a játékosok teljesítménye is kiegyensúlyozottabb lesz.

Mik azok a fontosabb elemek, amelyekkel a kézilabdában is javítani lehet a teljesítményen?

– Olyan elemzőrendszerek vannak már a kézilabdában is, amit sajnos nemcsak a Ferencváros, de a magyar kézilabdázás sem használ ki megfelelő mértékben. A labdarúgóknál egy edzésen a játékosok teljesítményéről – nem csak nálunk, szinte minden komoly klubban – levesznek három-négy millió adatot. Mi például azt is mérjük, hogy a játékosaink testére hány G-s nyomás nehezedik, mert ez megmutatja, hogy milyen gyors az irányváltás. De ott van a vízilabda, ahol értelemszerűen korlátozottabbak a technikai lehetőségek, mégis mérünk élettani adatot, például a pulzust, és a pulzusnak a visszarendezési görbéjét is figyeljük. Látjuk, hogy melyik játékos az, aki elfáradt a medencében, és ha kell, cserélünk, mert a fáradt, magas pulzusú játékos nem tud jó döntéseket hozni.

Az FTC életében az utóbbi hetek másik szomorúsága, hogy a klub elvesztett egy olimpiai bajnokot. Szurkolói fórumokon többen szinte követelték, hogy Liu Shaoang szobrát tüntessék el a Fradi olimpiai bajnokainak sétányáról. Marad a szobor?

– Marad. Mi arra a pillanatra emlékezünk, amikor olimpiai aranyat szerzett nekünk, magyaroknak, és amikor ez a pillanat megtörtént, akkor a Ferencváros sportolója volt. És az az igazság, hogy az ő távozásukban talán a Fradi is és én, személyesen is hibáztam, mert a Liu testvérek országváltási szándéka akkor kezdődött, amikor a szövetség nem tudott megállapodni az edzőjükkel. Ha egy kicsit gyorsabban reagálunk, akkor a Ferencvárosnak a szövetség helyébe kellett volna lépni és tető alá hozni a megállapodást.

Erre lett volna reális esély?

– Utólag nehéz ezt megmondani, de azt gondolom, hogy igen, és megérte volna ez az áldozat. Nagyon kedvelem mind a két srácot, mert elképesztően inspiráló személyiségek. A hazánknak és a Ferencvárosnak is nagy szüksége van ilyen emberekre. Nagy kár, hogy az történt, ami történt, de azt gondolom, hogy olyan helyzetet teremtettünk számukra, hogyha valaha visszatérnek Magyarországra, akkor nagy valószínűséggel a Ferencvárost fogják választani.

Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke (Fotó: hirado.hu)

Kanyarodjunk a futballra és a kérdésre, ami a legtöbb szurkolót foglalkoztatja: pályára lép-e Aissa Laidouni a Puskás Ferenc Stadionban?

– Egyelőre olyan ajánlat nem érkezett rá, amit a klubnak komolyan fontolóra kellene vennie.

És ha érkezik ilyen ajánlat?

– Én annak a híve vagyok, hogy megfelelő ajánlat esetén engedjük el, és emellett több érvet is fel tudok sorakoztatni. Egy játékosnak az a vágya, hogy egy topbajnokságban játsszon, és ha mi ennek az útjába állunk, akkor marad benne egy tüske, hiszen az álommunkájától fosztjuk meg. Másodsorban a jövőbeni igazolásokat is megnehezítheti egy ilyen döntés, hiszen kevésbé akarnak majd olyan játékosok idejönni, akiknek még az a tervük, hogy kipróbálják magukat egy nálunk egyelőre nagyobb csapatban. Végül ott van a pénz. Egy esélyként kell erre tekinteni, hiszen a komoly bevételből tudunk majd akár több ugyanolyan komoly vagy komoly potenciállal rendelkező játékost hozni, amivel megduplázzuk a lehetőségeket, és ebből újabb és újabb fejlődési hullámokat lehet generálni. Ne felejtsük el, hogy Aissa néhány százezer euróért érkezett, és miközben remek játékkal nagy sikerekhez segített bennünket, most akár több millió euróért távozhat!

Az interjú készítésekor már meghaladta a 35 ezret az El-nyolcaddöntő visszavágójára eladott jegyek száma, pedig szűk két hónap még hátravan a mérkőzésig. Hogy viszonyul ez az adat az értékesítés megkezdése előtti elvárásokhoz?

– Azt tudtuk, hogy ha eladunk 30-35 ezer jegyet, akkor pont ugyanannyit keresünk, mintha telt ház előtt, a Groupama Arénában játszanánk. Ez sem kevés, de ha még ennél is több jegy elkel, amire van esély, akkor már tényleg nagyon sokat tudunk keresni a mérkőzésen.

Akkor két hónappal a meccs kezdő sípszója előtt szinte biztosan kimondhatjuk, hogy megérte váltani és a Puskásban pályára lépni. Gondolta volna ezt?

– Azért igen, mert elkaptunk egy nagyon jó szériát, ami ráadásul úgy látom, hogy gerjeszti önmagát. Ilyen Magyarországon nagyon régen volt. Ki gondolta volna, hogy egy olyan csoportból, ahol nálunk mindenki gazdagabb és tele van drága játékosokkal, a kvartettnek az éléről jutunk tovább? Sok van a csapatban, az edzőnkben pedig nagy a becsvágy. Ő tényleg Európa-ligát akar nyerni.

Ön lát erre esélyt?

– Játszottunk két éve a jelenleginél jóval erősebb Juventusszal, amikor a mostaninál még jóval gyengébb volt a mi csapatunk, és Torinóban a 92. percben rúgták a győztes gólt. A Barcelona elleni meccsnek akadtak olyan periódusai, amikor komoly játékerőt tudtunk felmutatni. Az idei téli felkészülés során megvertünk egy Bundesliga-csapatot. És ha van egy kis szerencsénk, és még jobban meg tudjuk erősíteni a keretet a következő néhány hétben, akkor még lehet ebből több is.

Több pénz is. Számtalanszor jön az ellenzéki oldalról az a vád, hogy a Fradi egy kirakatcsapat, amit állami pénzből tartanak el, de az érem másik oldaláról ritkán esik szó. Meg tudja mondani, hogy a Fradi mennyit tett be a költségvetésbe adó formájában?

– Fogalmazzunk úgy, hogy jó üzletet kötött velünk a magyar állam. A labdarúgócsapat költségvetését az UEFA szabályzata szerint – egyszerűen fogalmazva – az állam legfeljebb 30 százalékban finanszírozhatja. Aki ettől eltér, azt szankcionálják. Bennünket nem büntettek, vagyis a bevételeink legalább 70 százaléka a szigorú európai szövetség szerint is piaci alapú. Ha kiadás oldalon még hozzávesszük, hogy az állam épített nekünk egy stadiont, a bevétel oldalra pedig odatesszük az egykori telkünkön indított ingatlanfejlesztések által generált adókat és járulékokat, a stadion vagyonkezelési díját és az adókat, amiket a nemzetközi bevételek után fizettünk, akkor az állam 17 milliárd forintot keresett rajtunk nem egészen tíz év alatt. Lefordítom azoknak, akik elégedetlenkednek, amiért az állam pénzt költ ránk: egy fillérjébe nem kerülünk az adófizetőknek, mi több, kerestünk az országnak tíz év alatt 17 milliárd forintot! De a pénz nem minden, hiszen a nemzeti büszkeség, amit a mostani Ferencváros tud adni, az országimázs, a hatás, ami a fiatalok sportolási hajlandóságára kihat, az szerintem felbecsülhetetlen.

Még egy nagy siker ezt csak növelné. Ön kit szeretne ellenfélnek?

– Itt már csak nehéz vagy nagyon nehéz ellenfelek vannak. De abban mostanra már biztos vagyok, hogy nem fog örülni az a klubelnök, aki meghallja, hogy velünk sorsolták össze a csapatát.

Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke (Fotó: hirado.hu)

Szintén gyakran előkerülő vád, hogy nincsenek magyar játékosok a Fradiban. A miérteket ön már számtalanszor elmondta, ezért beszéljünk inkább arról, hogy kik azok a külföldi játékosok, akik idekerültek és annyira magukévá tették az FTC filozófiáját, a klubnak a világhoz való hozzáállását, hogy az még egy magyar játékostól sem feltétlenül elvárható?

– Azért azt fontos elmondani, hogy a magyarok előtt nyitva áll az ajtó – most kötöttünk újabb két fiatallal is szerződést, akik a jövő reménységei –, de a csapatba kerüléshez most Laidounit kell kiszorítani a középpályáról, Dibusz Dénesnél kell jobb kapusnak, Traorénál jobb szélsőnek vagy Samy Mmaeenál jobb belső védőnek lenni. Ami pedig a Fradi-filozófiát illeti: a játékosoknak nehéz kimaradni a hatása alól. A sporttelepünkön olimpiai bajnokokkal lehet összefutni, és ott vannak a gyerekek, akik a Fradi-indulót éneklik, amikor éppen vonulnak el a pálya mellett, ahol az első csapat edzést tart. Ez azért mindenkire hat, akárhonnan is jött. És hogy a kérdésre válaszoljak, szerintem a legkiemelkedőbb Kristoffer Zachariassen. Ő az, aki olyan lehetetlen dolgokat csinál a pályán, olyan lehetetlen labdákat ér el, olyan bődületes teljesítmény van mögötte, ami nekünk, fradistáknak egy mondatban testesül meg: Küzdeni mindig, feladni soha!

Kívülről úgy tűnik, hogy ez Sztanyiszlav Csercseszovról is elmondható. Ön szerint eljutott-e a Fradi már arra a szintre, hogyha hirtelen rendeződne az orosz sportolók, edzők helyzete Európában, akkor az FTC az Üllői úti kispadon tudja őt tartani?

– A világ azért nem csak Európából és az Egyesült Államokból áll. Csercseszov előtt most is nyitva van számtalan piac, például Kína, Délkelet-Ázsia, Törökország vagy a Balkán is.

Ez azt jelenti, hogy őt most is itt kell tudni tartani?

– Természetesen, igen. Ennek is sok összetevője van, hiszen lehet magáról a szerződésről beszélni, de legalább annyira fontosak az emberi viszonyok is, és vele sikerült olyan barátságot kötni, ami ritka és különleges. De azt ne felejtsük el, hogy Csercseszov a 2018-as világbajnokság után benne volt a világ tíz legjobb edzője között, tehát mindig is nagy szaktekintélynek számított. Ráadásul 55 évesen egyáltalán nem tekinthető idős embernek. Egyelőre ide köti a szerződése, de a napokban beszélgettem vele a hosszabbításról.

Alig néhány napja nyitott az átigazolási piac, a szurkolók mégis amiatt aggódnak, hogy nem látták még Orosz Pált mosolyogni. Meg tudja nyugtatni őket? (Az interjú készítésekor Myenty Abena leigazolását még nem jelentették be – a szerk.)

– Természetesen nagyon aktívan figyeljük a piacot, hiszen a Fradinál szokássá vált, hogy inkább a téli szezonban erősítünk, hogy ezek a játékosok be tudjanak épülni a nyári nemzetközi selejtezőkre. Könnyű lett volna egy ilyen sikeres ősz után két kézzel szórni a pénzt, de mi minden euróra odafigyelünk, senkiért nem akarunk többet adni, mint amit feltétlenül muszáj. Próbálunk úgy játékosokat hozni, hogy az érkezésük erősítés legyen, de ne kerüljön sok millió euróba a klubnak. És szokásunk az is – lassan az újságírók is elfogadják –, hogy átigazolási pletykákat nem kommentálunk. De annyi azért elmondható, hogy van esélyünk olyan színvonalú játékost is hozni, aki már rövid távon is nagy segítségére lehet a csapatnak.

Kiemelt képen: Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke