Ikoba a hirado.hu-nak többek között arról beszélt, minek köszönhető a fejlődése, de mesélt a gyerekkoráról, a hitéről, a szintén futballista öccséről, miként szóba kerültek a ZTE vezetőedzője, Ricardo Moniz edzésmódszerei, továbbá az európai és az amerikai labdarúgás közötti különbségek is.
–Az Iowa államban található Bettendorf városában születtél és nevelkedtél. Mesélj kérlek egy kicsit arról, milyen gyerekkorod volt, milyen volt arrafelé felnőni!
–Bettendorf egy békés kisváros, méretében és hangulatában is hasonlít Zalaegerszeghez, de mivel a környéken több nagyobb település is van, így a „nagyvárosi” életérzést is megtapasztalhattam. Nagyon jó, vidám gyerekkorom volt, bár nem volt mindig könnyű az életünk, a testvéreimmel rengeteget játszottunk. Három fiú- és két lánytesóm van, szinte minden nap fociztunk velük suli után a kocsibejárón.
–Volt kedvenc csapatod, kedvenc játékosod kissrácként?
–Pár évente mindig váltottam: először Cristiano Ronaldo, aztán Ibrahimovic, Ronaldinho, Eto’o. Főleg a csatárokat szerettem, azokat a játékosokat, akik jól cseleztek és volt érzékük a góllövéshez.
–Hogyan kezdtél el szervezett keretek között focizni?
–A szüleim beírattak játszani egy helyi kölyökbajnokságba. Emlékszem, az első meccsen, amin játszottam, mindjárt gólt lőttem, hihetetlenül jó érzés volt. Egyből jól ment a játék, élveztem, hogy cselezhetek és gólokat szerezhetek, azóta is imádom ezt az érzést.
Fotó: ZTE FC–Az egyetemre kerülve is folytattad a labdarúgást, és annyira jól ment a játék, hogy a Dallas ki is választott a 2019-es drafton. Bár az MLS-ben nem léptél pályára, jól ismered az amerikai futballközeget, és most már Európában is eltöltöttél néhány évet. Hogy látod, mik a fő különbségek az amerikai és az európai focistílus között?
–Azt mondanám, hogy az MLS-ben egyénileg képzettebbek a játékosok, mint például Magyarországon, nem hiszem, hogy ilyen téren mondjuk Carlos Velával bárki fel tudja venni a versenyt az NBI-ből. De persze itt is vannak remek futballisták, Gazdag Dániel itthon is kiemelkedő volt, és láthatjuk, hogy az amerikai bajnokságban is kiválóan teljesít. Általánosságban Európában nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikára, sokkal szervezettebb a csapatjáték, az amerikai csapatok viszont sokkal inkább hajlamosak a játékosaik egyéni kvalitásaira támaszkodni.
–Hogy jött a lehetőség, hogy Európában is kipróbálhasd magad?
–Az akkori barátnőm segítségével. Ő magyar, még az egyetemen ismerkedtünk meg, ahol ő kosarazott, én pedig fociztam. Amikor lediplomáztam, szerettem volna folytatni a pályafutásom és fejlődni, úgy éreztem, hogy ehhez a magyar bajnokság jó hely lehet. A barátnőmnek volt egy barátja, aki ismerte a ZTE akkori sportigazgatóját, így kaptam lehetőséget egy próbajátékra, amin szerencsére megfeleltem, és szerződést is kaptam 2019 nyarán.
–Amikor átkerültél Magyarországra, volt valami, amihez különösen nehezen tudtál hozzászokni?
–A nyelv nem volt könnyű, még most is küzdök vele. (nevet) Jó pár dolgot megtanultam azóta, de szerencsére akár itt Zalaegerszegen, akár Budapesten elég sokan beszélnek angolul, szóval jól elboldogulok. Eleinte az sem volt könnyű, hogy Zalaegerszeg kisebb város, főleg amerikai mércével mérve, de már megszoktam, jól érzem magam itt. Kicsit a szülővárosomra emlékeztet, az emberek nagyon kedvesek és barátságosak velem, úgy érzem befogadtak, amiért nagyon hálás vagyok.
–Az már az első zalaegerszegi időszakodban is látszott, hogy tehetséges vagy, de akkoriban nem tudtál folyamatosan olyan jó teljesítményt nyújtani, mint a mostani szezonban. Mit gondolsz, a játék mely területein fejlődtél a legtöbbet azóta?
–Igen, a tehetségem valóban megvolt, de rengeteg dolgot meg kellett tanulnom az első itteni idényemben, egyáltalán azt, hogy milyen profiként élni, készülni a meccsekre, a megfelelő mentalitást elsajátítani. Aztán ahogy mondtam, itt sokkal nagyobb a hangsúly a foci taktikai aspektusán, a játékosokat már fiatalon rengeteget képzik ilyen téren, ebben is fel kellett zárkóznom. Úgy gondolom, összeszedettebb vagyok, egyenletesebb a teljesítményem és a taktikai tudásom is sokat bővült. Nyilván mindig van még hova fejlődni, de szerintem tisztán látható az előrelépés.
Fotó: Fotó: ZTE FC–A jelenlegi szezonban tényleg kiválóan futballozol. Hogy érzed, a Ricardo Monizzal való közös munka is hozzájárult a remek formádhoz, jobb játékossá váltál, mióta ő lett az edződ?
–Igen, egyértelműen, nem is kérdés. Nagyon erősen fókuszál a játékosok egyéni képzésére, és ha megnézed, ebből néhány gólunknál már tudtunk is profitálni. Az is nagyon szimpatikus Monizban, hogy erősíti az önbizalmunkat, kifejezetten kéri, hogy legyünk bátrak, vállaljunk kockázatot, ennek a felfogásnak köszönhetően is sokkal jobbak lettünk, mind egyénileg, mind csapatszinten.
–Milyen Moniz irányítása alatt dolgozni?
–Borzasztó keményen melózunk, ugyanakkor nagyon jó a hangulat az edzéseken és a meccseken is. Ricardo arra sarkall minket, hogy mindig a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk, rendesen elfáradunk a tréningek végére, de aztán látjuk a fejlődést és a jó eredményeket, amik mind ennek az elvégzett munkának köszönhetőek.
–Jelenleg téli szünet van az OTP Bank Ligában, és a paksi Varga Barnabással holtversenyben 10 találatoddal vezeted a góllövőlistát. A szezon végén is te leszel az élen, és megszerzed a gólkirályi címet?
–Remélem, mindenképpen ez a célom! (nevet) Nyilván nem látok a jövőbe, de nagyon jó lenne elnyerni a díjat, főleg, ha közben a csapatnak is tudok segíteni a góljaimmal. Nem akarok túlságosan az egyéni dicsőségre koncentrálni, a csapat sikere az elsődleges, de úgy gondolom, ha én eredményes vagyok, azzal mindenki jól jár.
Fotó: ZTE FC–Mivel töltöd a szabadidődet, hogyan szoktál kikapcsolódni?
–Most a világbajnokság alatt próbáltam minél több meccset megnézni, egyébként pedig szeretek eljárni étterembe vagy biliárdozni a barátaimmal. Emellett sokat nézem a Netflixet is.
–Van kedvenc sorozatod?
–Rengeteg sorozatot néztem, most is soknál várom, hogy elkezdődjön a következő évad, nehéz kedvencet választani, de a Stranger Things-t például nagyon szeretem. Az utóbbi időben rákaptam a dokumentumfilmekre is, szóval ha esetleg tudsz ajánlani valami jót, azt szívesen fogadom.
–A Captainst ismered? Pont a vb előtt néztem meg, hat csapatkapitányt és a válogatottjaikat követnek benne végig, ahogy próbálnak kijutni a világbajnokságra.
–Igen, épp most nézem, eddig tényleg nagyon jó.
–Említetted, hogy követed a vb-t. Mit szólsz amerikai válogatott játékához?
Eléggé fiatal csapattal mentünk a tornára, időnként látszott is a rutintalanságunk, például amikor Wales ellen nem tudtuk megtartani az egygólos előnyünket, az angolok ellen viszont nagyon szép eredményt értünk el a döntetlennel. Kifejezetten tetszett, amit a srácoktól láttam a pályán, jó esélyünk lehet a csoportból való továbbjutásra. (Az interjú még a világbajnokság csoportköre alatt készült – a szerző megjegyzése.)
Fotó: ZTE FC–Fogjuk látni Eduvie Ikobát valamelyik világbajnokságon futballozni?
–Nagyon bízom benne. Egyelőre szeretnék csak a fejlődésemre koncentrálni, segíteni a csapatot és minél jobb eredményeket elérni. Ha ez sikerül, az magával hozhat majd egy válogatott meghívót is, igaz, egyelőre még nem kerestek meg, de régi álmom válna valóra egy vb-szerepléssel.
–Szüleid révén nigériai származású vagy. Gondolkodtál már, hogy az Egyesült Államok vagy Nigéria nemzeti csapatát választanád, ha arra kerül sor?
–Ez igen nehéz kérdés számomra. Valóban mindkét szülőm nigériai, ugyanakkor én már az Egyesült Államokban születtem és ott is nőttem fel. Ha eljön az idő, nyilván meghozom majd a döntést, de jelen pillanatban nem tudnám megmondani, melyik válogatottat választanám.
–Olvastam veled egy interjút, amiben szóba került Isten is, és az Instagram-oldalad alapján is látható, hogy hívő keresztény vagy. Mit jelent számodra Isten és a hit?
–Isten a legfontosabb az életemben. Őszintén hiszem, hogy az életben minden okkal történik, és bár néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, de akkor is hálával tudok tekinteni Istenre, amiért velem van. A pályán elért sikereimmel, az eredményemmel is igyekszem neki köszönetet mondani, nem pedig magamra fókuszálni.
–Az öcséd, Tega is profi labdarúgó, jelenleg a Portland Timbers játékosa. Hogy látod, ő milyen karriert futhat be?
–Ahogy mondtam a beszélgetés elején, szinte minden nap együtt fociztunk, és úgy gondolom, hogy az a sok gyakorlás meg is látszik a játékunkon. Tega talán még tehetségesebb is mint én, amiben nagy előnye van hozzám képest, hogy ő jóval fiatalabban, 18 évesen kezdte a profi karrierjét, én már 21 voltam.
Szerintem a lehető legjobb helyen van a Portlandnél, nagyon figyelnek a fiatal tehetségeikre. Az első idényében a tesómnak volt néhány sérülése, ami hátráltatta, de nagyon komoly potenciál rejlik benne, úgy érzem, szép pályafutása lehet. Ha hazamegyek együtt is edzünk majd, alig várom.
A borítóképen Eduvie Ikoba, a ZTE csatára látható gólöröm közben, amit sokszor gyakorolhatott az ősszel: tízszer talált be az ellenfelek kapujába a jelenlegi idényben. Fotó: ZTE FC