logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Gyarmati Dezső, akinek a bal keze aranyat ért

| Szerző: Lipták Sándor
95 évvel ezelőtt, 1927. október 23-án született Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, edző, a nemzet sportolója. A Nemzeti Fotótár ritkán látható képei segítségével pillantunk be a világklasszis sportember életének fejezeteibe.

A budai Németvölgyi úttól a világhírnévig

Úszni már korán tudott, de mellette bokszolt, kézilabdázott, jégkorongozott és még pólózott is. 1938-ban 14 éves volt, amikor felfigyelt rá Mészáros János edző és leigazolta a Császár uszodában a BBTE úszói közé.

Soha sem derült ki miért, de fél év múlva edzője elküldte. Két évig az uszodák környékét is elkerülte. Ezekre az évekre maradt a kézilabda és a boksz. Otthon a szülők nem nézték jó szemmel a bunyót, így ha nehezen is, de lemondott róla. A kézilabdában viszont egyre sikeresebb lett, tizenöt éves korában már az NB I-ben játszott, a II. kerületi BLE levente csapatában. Mivel a kézilabdát nem igazán szerette, visszatért az uszodába, ahol az úszás mellett, pólózni is kellett.

A vízilabdát a MAFC-ban folytatta, majd édesapja segítségével 1946 őszén Angliába ment, egy adventista kollégiumba. Nemsokára már a londoni Kingsbury Clubban vízilabdázott.

„Ott lettem jó pólózó” nyilatkozta.

1947-ben Párizsba ment, és a Főiskolai Világbajnokságot megnyerő magyar csapatban szerepelt, majd Monte Carlo következett, de itt csak az ötödik helyet szerezték meg.

 

1952 Gyarmati Dezső, a helsinki olimpiára készülő vízilabda-válogatott tagja a csapat edzésén. Fotó: Nemzeti Fotótár

Londonba utazásakor tervei voltak és remélte, hogy a magyar válogatott a vízilabda tornán győztes lesz, ő pedig továbbutazik Amerikába. Ebből nem lett semmi, az 1948-as olimpián a várt az aranyérem elmaradt, ő pedig nem utazott Amerikába, itthon maradt.

1950-ban megházasodott, feleségül vette Székely Éva úszónőt és 1954-ben megszületett lánya, Gyarmati Andrea.

„Három olimpiai bajnokságot nyertem, de egyiknek sem tudtam igazán örülni”

Az 1952-es olimpián Helsinkiben már aranyérmes, azonban édesapja súlyos betegsége beárnyékolja az örömét. 1956-ban Melbourne következett, itt a forradalom leverésének bánata miatt voltak fájdalmas érzései, végül Tokió 1964-es sikere után, amikor válása szomorította el.

1952-ben Gyarmati Dezső válogatott vízilabdázó, az 1948-as londoni olimpián ezüstérmes vízilabdacsapat tagja a rajtkövön pihen edzés után. Fotó: Nemzeti Fotótár

„Melbourne-ben abszolút a csúcson voltam”

Amikor az olimpiai küldöttség már indulásra készen állt, Gyarmati Dezső 1956. október 23- án, beállt a felvonulók közé. Együtt vonult a tömeggel és részese volt egy vörös csillag eltávolításának. A csapattársai végül a Széna téren érték utol, ahol éppen barikádok építésében segédkezett és kérték, hogy térjen vissza a csapatukhoz.

Melbourne-ben Gyarmati volt a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke, gyászszalaggal a karján a forradalom lyukas zászlaját vitte.A róla készült fotó is bejárta a világsajtót. „Tartoztam ezzel a barátaimnak, ez volt a legfontosabb felvétel, amely valaha készült rólam”

.A következő az a kép volt, ahol Zádor Ervin látható vérző arccal a 4:0 magyar-szovjet meccs után, 1956. december 6-án.

„Éreztük, hogy nemcsak magunkért játszunk, hanem minden magyarért. Ez a meccs volt az egyetlen út, amelyen keresztül támogathattuk őket” – mondta Zádor Ervin medencében történt baleset után, ahol felszakadt a szemöldöke.

Vízilabdázóink diadala világraszóló volt hatalmas fölénnyel győztek és lettek aranyérmesek.

1984. július 1. Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, edző, 1927. október 23-án született Miskolcon. A képen: Gyarmati Dezső tanácsokat ad a mérkőzés elött a női vizilabda csapatnak a Tüzér utcai uszodában. Fotó: Nemzeti Fotótár

Gyarmati a forradalom után az Egyesült Államokban élt, majd Európában lett tréner. 1958-ban visszatért Magyarországra. A nemzetközi meccsektől örökre eltiltották a hazai játéktól 1959.december 31-ig. Munkát vállalt, a Csepel Művek egyik kapujánál működő kiskocsmában volt csapos.

1964-ben válása után feleségül vette a neves színésznőt Bara Margitot.

Ebben az évben elköszönt a válogatottól majd az FTC-től, hogy edzőként folytassa tovább ugyanott. 1968-ban megszületett második lánya, Eszter. Egy évet Kolumbiában töltött majd hazatérve átvette a válogatott vezetését 1972-ben Rajki Bélától.

Több siker után Montrealban ismét aranyérmet nyert a Gyarmati vezette csapat. A Világ Kupán ismét elsők lettek, de a Moszkvai Olimpián már csak a harmadik helyet tudták megszerezni.

„Moszkva előtt én sem voltam csúcsformában, sugárzott belőlem a bizonytalanság” – nyilatkozta.

A 90-es évek elején részt vett a politikai életben, az MDF tagjaként a parlamentbe is bejutott. 1992 és 1996 között a pólószövetség alelnöki tisztjét töltötte be, később annak társelnöke lett. 1994-2005-ig a minden idők legjobb magyar sportolóit tömörítő Halhatatlanok Klubja elnöke volt, közben a Ferencváros és az Újpest pólósainál is szaktanácsadói feladatokat látott el.

1964. november 14. Gyarmati Dezső háromszoros aranyérmes, egyszeres ezüstérmes és egyszeres bronzérmes válogatott vízilabdázó, otthonában kislányával, Andreával, aki a BVSC úszó szakosztályának a tagja. A ritka éremgyűjteménnyel rendelkező 37 éves sportoló, aki az 1948 és 1964 között megtartott 5 olimpiáról 5 éremmel tért haza és 111-szer volt a vízilabda-válogatott tagja, most a visszavonulását fontolgatja. Fotó: Nemzeti Fotótár

„Gyarmati sors” avagy egy balkéz története

Gyarmati Dezső mozgalmas életét meséli el könyvében Peterdi Pál. Kevés sportág hozott annyi dicsőséget hazánknak, mint a vízilabda, amelyben Gyarmati Dezső érdemei kimagaslóak. Nem csak könyvek, de egy film is készült a vízilabda történetének egyik legnagyszerűbb csapatáról, amely 1956. december 6-án, a “melbourne-i vérfürdő” legendájával az olimpiatörténet egyik főszereplője lett.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság legmagasabb kitüntetését is megkapta
2004-ben a legelsők között választották a Nemzet Sportolói közé, és a MOB tagja lett. Még a 2013-as világbajnokság előtti utolsó, margitszigeti tornán is ott volt és tanácsaival segítette kései utódait. Gyarmati Dezső 2013. augusztus 18-án hunyt el.

Változatos életútját, az 1996-ban megjelent „Gyarmati-sors, avagy egy balkéz története” című könyvében foglalta össze, melynek záró gondolata:

„Nézzünk egymás szemébe. Ki vagy, mit tettél, azután ballagjunk békében tovább, mert testvérekké tett bennünket a könyörtelen korszak.”

Ajánljuk még