A budai Németvölgyi úttól a világhírnévig
Úszni már korán tudott, de mellette bokszolt, kézilabdázott, jégkorongozott és még pólózott is. 1938-ban 14 éves volt, amikor felfigyelt rá Mészáros János edző és leigazolta a Császár uszodában a BBTE úszói közé.
Soha sem derült ki miért, de fél év múlva edzője elküldte. Két évig az uszodák környékét is elkerülte. Ezekre az évekre maradt a kézilabda és a boksz. Otthon a szülők nem nézték jó szemmel a bunyót, így ha nehezen is, de lemondott róla. A kézilabdában viszont egyre sikeresebb lett, tizenöt éves korában már az NB I-ben játszott, a II. kerületi BLE levente csapatában. Mivel a kézilabdát nem igazán szerette, visszatért az uszodába, ahol az úszás mellett, pólózni is kellett.
A vízilabdát a MAFC-ban folytatta, majd édesapja segítségével 1946 őszén Angliába ment, egy adventista kollégiumba. Nemsokára már a londoni Kingsbury Clubban vízilabdázott.
„Ott lettem jó pólózó” nyilatkozta.
1947-ben Párizsba ment, és a Főiskolai Világbajnokságot megnyerő magyar csapatban szerepelt, majd Monte Carlo következett, de itt csak az ötödik helyet szerezték meg.
Londonba utazásakor tervei voltak és remélte, hogy a magyar válogatott a vízilabda tornán győztes lesz, ő pedig továbbutazik Amerikába. Ebből nem lett semmi, az 1948-as olimpián a várt az aranyérem elmaradt, ő pedig nem utazott Amerikába, itthon maradt.
1950-ban megházasodott, feleségül vette Székely Éva úszónőt és 1954-ben megszületett lánya, Gyarmati Andrea.
„Három olimpiai bajnokságot nyertem, de egyiknek sem tudtam igazán örülni”
Az 1952-es olimpián Helsinkiben már aranyérmes, azonban édesapja súlyos betegsége beárnyékolja az örömét. 1956-ban Melbourne következett, itt a forradalom leverésének bánata miatt voltak fájdalmas érzései, végül Tokió 1964-es sikere után, amikor válása szomorította el.
„Melbourne-ben abszolút a csúcson voltam”
Amikor az olimpiai küldöttség már indulásra készen állt, Gyarmati Dezső 1956. október 23- án, beállt a felvonulók közé. Együtt vonult a tömeggel és részese volt egy vörös csillag eltávolításának. A csapattársai végül a Széna téren érték utol, ahol éppen barikádok építésében segédkezett és kérték, hogy térjen vissza a csapatukhoz.
Melbourne-ben Gyarmati volt a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke, gyászszalaggal a karján a forradalom lyukas zászlaját vitte.A róla készült fotó is bejárta a világsajtót. „Tartoztam ezzel a barátaimnak, ez volt a legfontosabb felvétel, amely valaha készült rólam”
.A következő az a kép volt, ahol Zádor Ervin látható vérző arccal a 4:0 magyar-szovjet meccs után, 1956. december 6-án.
„Éreztük, hogy nemcsak magunkért játszunk, hanem minden magyarért. Ez a meccs volt az egyetlen út, amelyen keresztül támogathattuk őket” – mondta Zádor Ervin medencében történt baleset után, ahol felszakadt a szemöldöke.
Vízilabdázóink diadala világraszóló volt hatalmas fölénnyel győztek és lettek aranyérmesek.
Gyarmati a forradalom után az Egyesült Államokban élt, majd Európában lett tréner. 1958-ban visszatért Magyarországra. A nemzetközi meccsektől örökre eltiltották a hazai játéktól 1959.december 31-ig. Munkát vállalt, a Csepel Művek egyik kapujánál működő kiskocsmában volt csapos.
1964-ben válása után feleségül vette a neves színésznőt Bara Margitot.
Ebben az évben elköszönt a válogatottól majd az FTC-től, hogy edzőként folytassa tovább ugyanott. 1968-ban megszületett második lánya, Eszter. Egy évet Kolumbiában töltött majd hazatérve átvette a válogatott vezetését 1972-ben Rajki Bélától.
Több siker után Montrealban ismét aranyérmet nyert a Gyarmati vezette csapat. A Világ Kupán ismét elsők lettek, de a Moszkvai Olimpián már csak a harmadik helyet tudták megszerezni.
„Moszkva előtt én sem voltam csúcsformában, sugárzott belőlem a bizonytalanság” – nyilatkozta.
A 90-es évek elején részt vett a politikai életben, az MDF tagjaként a parlamentbe is bejutott. 1992 és 1996 között a pólószövetség alelnöki tisztjét töltötte be, később annak társelnöke lett. 1994-2005-ig a minden idők legjobb magyar sportolóit tömörítő Halhatatlanok Klubja elnöke volt, közben a Ferencváros és az Újpest pólósainál is szaktanácsadói feladatokat látott el.
„Gyarmati sors” avagy egy balkéz története
Gyarmati Dezső mozgalmas életét meséli el könyvében Peterdi Pál. Kevés sportág hozott annyi dicsőséget hazánknak, mint a vízilabda, amelyben Gyarmati Dezső érdemei kimagaslóak. Nem csak könyvek, de egy film is készült a vízilabda történetének egyik legnagyszerűbb csapatáról, amely 1956. december 6-án, a “melbourne-i vérfürdő” legendájával az olimpiatörténet egyik főszereplője lett.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság legmagasabb kitüntetését is megkapta
2004-ben a legelsők között választották a Nemzet Sportolói közé, és a MOB tagja lett. Még a 2013-as világbajnokság előtti utolsó, margitszigeti tornán is ott volt és tanácsaival segítette kései utódait. Gyarmati Dezső 2013. augusztus 18-án hunyt el.
Változatos életútját, az 1996-ban megjelent „Gyarmati-sors, avagy egy balkéz története” című könyvében foglalta össze, melynek záró gondolata:
„Nézzünk egymás szemébe. Ki vagy, mit tettél, azután ballagjunk békében tovább, mert testvérekké tett bennünket a könyörtelen korszak.”