Bevett szokás a Milák családban, hogy a nagy versenyek előtt nem igazán találkoznak egymással a szülők és Kristóf. Mivel, ahogy az édesapa fogalmazott, ő csak ugatja az úszást, mint kutya a holdat, neki és feleségének mindössze a szurkolás marad. Így volt ez kedd este is a Duna Arénában, amikor Kristóf világcsúccsal nyerte meg a 200 méteres pillangóúszást.
Kapcsolódó tartalom
Libabőr! Milák Kristófnak szólt a Himnusz a Duna Arénában
Fürdés a boldogságban: Milák Kristóf óriási világcsúccsal győzött, nem volt riválisa 200 méter pillangón!
Kimondhatatlan érzés volt számunkra is, ahogy Kristófot fogadta a közönség. Most is beleborzongok, amikor megláttam a fiam arcát, amikor odalépett a rajtkőhöz – emlékezett vissza a finálé előtti pillanatokra Milák Mihály.
„Rezzenéstelen ábrázattal jött, egy mosoly, egy apró grimasz sem volt az arcán, kicsit meg is ijedtem. De, aztán a pillangó repülni kezdet, és szárnyalt egészen a világ tetejéig” – tette hozzá a Borsnak adott interjúban.
Milák Mihály szemébe könnyek szöktek, amikor Kristófot magához ölelhette a díjkiosztó után a színfalak mögött. Az édesanyja is törölgette a szemét, és a mindig kőkemény Kristófnak is megcsillant valami a szemében.
A képre kattintva galéria nyílik
„Az jutott eszembe, hogy tessék, nézzék meg, ő a mi fiunk” – folytatta a büszke apa. „Szavakkal jószerivel ki nem mondható, amit éreztem. Eufóriában voltam az úszása alatt és akkor is, amikor végre magamhoz ölelhettem Kristófot”.
Mihály és felesége, Ildikó nem tagadták, hogy a világra szóló eredmény után, még másnap délelőtt sem tudták feldolgozni azt az élményt, amivel Kristóf megajándékozta őket a csodálatos estén.
„Szerintem Kristóf biztosan nem tudta, hogy milyen különleges nap a június 21″ – mondta Milák Mihály. „Igaz, neki nem is kell tudnia, hogy ezen a napon vettem feleségül az édesanyját pontosan harminckét évvel ezelőtt”– tette hozzá.
Sokáig nem örvendezhetett együtt a boldogságban úszó Milák família, hiszen Kristófra még vár egy nem akármilyen feladat, a százméteres pillangó.
„Kristófon látom, hiszen azért ismerem annyira a fiamat, hogy kihegyezi magát a számra. Történjen bármi, az biztos, ha egyszer végre hazakerül, akkor terülj-terülj asztalkámmal és ha nem is kétszáz, de legalább száz palacsintával várjuk” – célzott az édesapa a fia kedvenc ételére.