logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Játéka örökre megváltoztatta a Barcelonát – húsz éve hunyt el Kubala László, aki előtt még Messi is fejet hajt

| Szerző: hirado.hu
Húsz éve, 2002. május 17-én hunyt el Kubala László, a Barcelona labdarúgócsapatának legendája, a világon máig az egyetlen, aki három nemzeti válogatottban is szerepelt. Az 1950-es évek világklasszis csatára 21 évesen, mindössze hetven magyar élvonalbeli mérkőzés után külföldre távozott, és a világ egyik labdarúgó-fővárosában lett belőle valódi, örökké fénylő csillag.

 

Kubala 1927. június 10-én született Budapesten, édesapja szlovák származású kőművessegéd volt, édesanyjának szintén szlovák és lengyel felmenői voltak. A grundokon kezdte rúgni a labdát, a Ganz TE egyesületében már tizenegy évesen a 14 évesek között játszott.

A hazai élvonalban 1945-ben a Ferencváros színeiben mutatkozott be, és ötven bajnoki mérkőzésen 33 gólt lőtt. A katonai szolgálat elől 1946-ban Csehszlovákiába szökött, ahol szlovák felmenőire való tekintettel megkapta az állampolgárságot, és a pozsonyi Slovan Bratislava játékosa lett. A behívó elől azonban itt sem menekülhetett, ezért 1948-ban visszatért Magyarországra, és a formálódó kommunista rendszerben a „jobban fekvő” Vasasba igazolt. Az angyalföldi klubnál húsz bajnoki mérkőzésen tíz gólig jutott.

A kiépülő kommunista diktatúra elől 1949-ben egy teherautó platóján, osztrák embercsempészek segítségével Olaszországba menekült, ezért a FIFA a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) nyomására két és fél évre eltiltotta.

Kubala akkor csatlakozott a napjainkban már csak harmadosztályú Pro Patria együtteséhez. Technikájára jellemző volt, hogy a klub elnöke felajánlotta neki az aranyóráját, ha váltott lábbal a partvonal mentén végigdekázza a pályát – Kubala aznap az új órával a csuklóján tért haza. Később a hazáját hátrahagyó kelet-európai labdarúgókból csapatot verbuvált Hungaria néven, amellyel felkészülési mérkőzésen megverte a Real Madridot, az Espanyolt és a spanyol válogatottat is.

Az Espanyol elleni meccsen figyelt fel rá a nagy városi rivális, az FC Barcelona, amely 1951-ben szerződtette, a katalán klubhoz pedig haláláig hű maradt. A csapat színeiben 1961-ig 329 mérkőzésen 356 gólt szerzett, hatszor nyert Spanyol Kupát, négy bajnoki címet szerzett és kétszer bizonyult legjobbnak az UEFA-kupa elődjében, a Vásárvárosok Kupájában.

Közbenjárására került 1958-ban a Barcelonába az Aranycsapat két csillaga, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, a mágikus magyar csatártrió pedig meghódította Barcelonát.

„Visszahúzós és átlépős cseleivel, ritmusváltásaival, halálos passzaival és befejezéseivel olyan volt, mintha egyenesen a jövőből érkezett volna. Egy ágyúval sem lehetett feldönteni” – mondta Kubaláról az örök ellenfél, a Real Madrid legendája, Alfredo Di Stéfano.

Eredménysora mellett a Barcelona újbóli felvirágoztatásában betöltött szerepe is utánozhatatlan volt. Gyökereit nem felejtette, de világpolgárnak mondta magát, aki Spanyolországban lelt igazi hazára, és ott lett a kedvencek kedvence. Megtanulta, mit jelent katalánnak lenni, és gyakran hangoztatta, hogy

„a Barcelona több mint egy klub, az emberek szívében Katalóniát, a nemzeti érzéseket, a büszkeséget is jelenti”.

1961-ben edzőként a Vásárvárosok Kupájának döntőjébe vezette a katalán gárdát, majd 1963-ban az Espanyolhoz szerződött játékos-edzőnek, 1966–1967-ben megfordult Zürichben és Kanadában is. 1969-től 1980-ig szövetségi kapitányként irányította a spanyol válogatottat, ennél hosszabb ideig senki sem ült a spanyol csapat kispadján. A válogatott 1978-ban, tizenkét évnyi szünet után szerepelt ismét világbajnokságon, a Kubala idején lejátszott 68 mérkőzésből 31-et nyert meg, 21 döntetlen és 16 vereség mellett.

Az FC Barcelona Kubalával a soraiban négyszer nyert bajnoki címet, öt alkalommal hódította el a Spanyol Kupát, és két alkalommal bizonyult legjobbnak az UEFA-kupa elődjében, a Vásárvárosok Kupájában 1951 és 1962 között (Fotó: MTI/Nemzeti Fotótár)

1980-ban egy rövid időre visszatért a Barcelonához, volt az ifjúsági csapat edzője, technikai igazgató és utánpótlásért felelős igazgató is. 1982-től négy évig a szaúd-arábiai Al-Hilal csapatánál dolgozott, Spanyolországba visszatérve a Real Murcia, a Málaga és az Elche csapatainál volt tréner. Az 1992-es barcelonai olimpia idején a győztes spanyol csapat másodedzője volt, ezután visszavonult, majd 1995-ben rövid időre elvállalta a paraguayi szövetségi kapitányi posztot.

A világon máig ő az egyetlen, aki három válogatottban is szerepelt: a csehszlovákban (1946–1947) hatszor, a magyarban (1948) háromszor, a spanyolban 19-szer (1953–1961), ezeken a mérkőzéseken 15 gólt lőtt, nagy bánatára azonban világbajnokságon nem léphetett pályára.

Nagylelkű és jószívű emberként ismerték, aki mindig „nyitott zsebbel járt”, mindenkin segített, akin csak lehetett. Személyét ma is hatalmas tisztelet övezi Barcelonában, ahol legendaként, hősként tekintenek rá, neve egyet jelent a klubbal. Játéka kedvéért több száz kilométerről is érkeztek nézők a Barcelona mérkőzéseire, az érdeklődés pedig olyan hatalmas lett, hogy Kubala kedvéért a szűknek bizonyuló, 60 ezres Camp Les Corts helyett 1957-re megépítették a százezer néző befogadására alkalmas Camp Nou stadiont.

A városban mai napig vitatéma, hogy a Camp Nounak Kubala nevét kellene viselnie.

Kubala nem csupán játékosként volt egyedülálló, hanem minden tekintetben példaértékűen élt. A labdarúgás neki nem csupán kőkemény sport volt, mindig jókedvűen, magabiztosan, élettől duzzadóan mutatkozott. Rendkívül szerette a családját, a barátait, az embereket. Hatalmas népszerűsége ellenére bárkihez odaállt egy fotó kedvéért, közvetlen volt és barátságos, akárcsak honfitársa, Puskás Ferenc, akit hozzá hasonlóan időtálló legendaként tartanak számon Madridban.

A spanyolok által „Laszyként” emlegetett Kubala volt a csapat esze, labdavezetés közben nem a labdát nézte, hanem előre szegezte a tekintetét. Félelmetesen cselezett, gólerős volt a kapu előtt, és remekül lőtte a szabadrúgásokat. Nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás nevelésére is, ő hozta létre a Barca világhírű utánpótlás-nevelő akadémiája, a La Masia elődjét.

A szurkolók 1999-ben őt választották a centenáriumát ünneplő klub története legjobb labdarúgójának, megelőzve Johann Cruyffot és Diego Maradonát is, és

ő az egyetlen, akinek életnagyságú szobra áll a Camp Nou előtt.

Kubala László hosszan tartó betegség után 2002. május 17-én, 74 esztendős korában hunyt el egy barcelonai kórházban, örök nyugalomra a barcelonai Les Corts temetőben helyezték, halálát követően milliók búcsúztatták.

A Barcelona volt labdarúgói egykori csapattársuk, Kubala László koporsóját viszik Barcelonában 2002. május 18-án (Fotó: MTI/EPA/EFE/Toni Albir)

Pályafutása elismeréseként 2000-ben megkapta a spanyol Királyi Érdemrend Nagykeresztjét, 2002-ben a nemzetközi szövetség (FIFA) posztumusz érdemrenddel tüntette ki, 2007-ben Barcelonában utcát neveztek el róla, 2009-ben, a Camp Nou megnyitásának 52. évfordulóján ünnepélyes keretek között átadták Kubala mintegy két méter magas szobrát a stadion előtt. A „Laszyt” lövés közben ábrázoló emlékmű szurkolók adományaiból készült el, jelezvén, hogy még mindig a legnagyobb futballistának tartják, s örökre velük marad.

Kubala László szobrának koszorúzása a barcelonai Camp Nou stadion előtt 2009. szeptember 24-én (Fotó: MTI/EPA/Alberto Estevez)

Budapesten 2011-ben névadója lett a Vasas labdarúgó akadémiájának, az angyalföldi klub Fáy utcai sportcentrumában pedig 2012-ben avatták fel bronz mellszobrát. A főváros XIII. kerületében 2017-ben parkot neveztek el róla, 2012-től rendezik meg a nemzetközi Kubala László Kupa utánpótlástornát.

2014-ben mutatták be Kocsis Tibor Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmjét, amely a katalán klub három legendás magyar labdarúgójáról, Kubaláról, Czibor Zoltánról és Kocsis Sándorról szól.

A címlapfotón Kubala László. (Forrás: Twitter)

Ajánljuk még