A skót Jackie Stewart (Matra–Ford, elöl) és az osztrák Jochen Rindt (Lotus–Ford) egész versenyen át tartó csatáját az 1969-es silverstone-i Brit Nagydíjon – amely során legalább 25-ször cserélt gazdát a vezető pozíció – a Forma–1 klasszikus versenyei között tartják számon. (Forrás: MotorSport/Twitter)Német állampolgárságát annak ellenére is megtartotta, hogy Grazban nevelkedett, de osztrák licenccel versenyzett, és amikor azt kérdezték tőle, németnek vagy osztráknak tartja-e magát, mindig azt válaszolta: „Európainak.”
Az önfejű és lázadó természetű Karl Jochen Rindt beszállt ugyan a családi fűszerkereskedő cégbe, de jobban izgatta a veszély és a sebesség. Kétszer is a lábát törte az iskolai síversenyeken, krosszmotorját pedig számtalanszor, amikor áttért a terepmotorozásra. Az arrogancia határáig magabiztos, de rendkívül tehetséges Rindt 1962-ben már a német túraautó-bajnokságban indult egy Alfa Romeo Giulietta kormánya mögött, majd együlésesek következtek, amelyeket riasztó gyakorisággal tört össze.
Sokszor ő maga is kórházba került, az orrcsontja több alkalommal eltört, ennek köszönhette jellegzetes arcát. Amikor azonban épségben célba ért, szinte mindig Rindtet intették le elsőként.
Jochen and Nina Rindt with Colin Chapman #F1 pic.twitter.com/op8PuxVAV1
— Chris S (@mcrisever) May 3, 2014
A vakmerő osztrák fiatalember útja egyre magasabbra vezetett, 1965-ben és 1966-ban két Forma–2-es versenyt nyert, megelőzve többek között a kategóriába az F1-ből „leránduló” Jim Clarkot és Graham Hillt is. Sikerének köszönhetően 1964-ben Rob Walker privát csapatának tagjaként, egy Brabham volánja mögött elindulhatott élete első Forma–1-es futamán, a zeltwegi repülőtéren megtartott Osztrák Nagydíjon.
Menedzsere, a későbbi F1-es csapattulajdonos és főszervező Bernie Ecclestone közbenjárásának is köszönhetően Rindt 1965-ben három évre szóló szerződést írt alá a Cooper Forma–1-es csapattal.
Vetélytársai mellett a megbízhatatlan autóval is meg kellett küzdenie, 1966-ban például úgy lett harmadik összetettben, hogy egyetlen futamot sem tudott nyerni. Közben 1965-ben egy Ferrarival megnyerte a 24 órás Le Mans-i versenyt, és továbbra is indult a Forma–2-ben, ahol 1967-ben kilenc nagydíjon diadalmaskodott.
Vezetési stílusa gyors, erőszakos, de mindig tiszta volt, ahogy írták róla: „Autója mindig kilinccsel előre haladt, olyan sebességgel vette be a kanyarokat egészen hihetetlen szögből, minden alkalommal úgy látszott, hogy most fog leszaladni az útról”. Hazájában, Ausztriában már nemzeti hősnek számított, az alakja köré szövődő legendákat tovább gyarapította, amikor Indianapolisban karambolozott, de higgadtan szállt ki égő kocsijából, az orvosi vizsgálat szerint szívverése teljesen normális maradt. Rindt kapcsán gyakran idézték a Bismarck német kancellárnak tulajdonított mondást: „Mi németek csak az Istentől félünk, semmi mástól a világon.”
.
jochen rindt jackie stewart 1969 #F1🏍️🏎️ Karl Jochen Rindt (AUT) (Gold Leaf Team #Lotus), #Lotus 49B – #Ford-Cosworth DFV 3.0 V8John Young “Jackie” Stewart (GBR) (#Matra International), #Matra MS10/MS80 – #Ford-Cosworth DFV 3.0 V81969 📷🎥
— 🏁 Internal-Combustion.com (@VintageLastFlag) February 24, 2020
Rindt a Lotusnál: pokoli gyors, de törékeny páros
Az 1968-as évadot az ausztrál Jack Brabham csapatánál töltötte, itt már két pole pozíció jutott neki, de autójának teljesítménye elmaradt a Tyrrell-Matra, a Ferrari, a Lotus és a McLaren mögött. Rindt a következő évben rácáfolt a kétkedőkre: a Watkins Glenben megtartott Amerikai Nagydíjon megszerezte első győzelmét a Lotus színeiben, ahová az előző évben balesetben elhunyt Jim Clark helyére szerződtették.
Ebben a szezonban is volt egy látványos balesete: a barcelonai Montjuic városi pályán megrendezett Spanyol Nagydíjon letört a hátsó légterelője, emiatt az acélkorlátnak ütközött, de megúszta állkapocscsont-töréssel és agyrázkódással.
1969. Accident de J. Rindt (Lotus 49B) a la Cursa del Circuit de Montjuïc #Barcelona pic.twitter.com/7rwl7wD87W
— Pre/V\sa història (@premsahistoria) November 8, 2014
Utolsó és egyben legtökéletesebb szezonja az 1970-es volt, amelynek során öt futamgyőzelmet aratott. Amikor Monacóban a háromszoros világbajnok Jack Brabhamet legyőzte, a boldogságtól sírva fakadt, de a következő néhány hétben két közeli barátját kellett elsiratnia: Bruce McLaren és Piers Courage is a versenypályán vesztette életét. Rindt komolyan mérlegelni kezdte a visszavonulás lehetőségét, megígérte svéd fotómodell feleségének, Ninának, hogy ha világbajnok lesz, felhagy a versenyzéssel.
A sors másképp akarta. 1970. szeptember 5-én Monzában, az Olasz Nagydíjon merész beállítást próbált ki: hogy állja a versenyt a hazai pályán induló Ferrarikkal, Rindt leszereltette Lotusáról a hátsó szárnyat. Az időmérő edzésen a hírhedt Parabolica kanyarban kicsúszott, és 300 km/órás sebességgel a szalagkorlátnak vágódott. A rendkívül súlyos fejsérüléseket szenvedett pilóta a gyors orvosi segítség ellenére a kórházba szállítása közben meghalt.
Team Lotus chief mechanic Eddie Dennis [in red overalls] standing distraught by the wreckage of Jochen Rindt’s Lotus 72 at Parabolica, Monza, fifty-one years ago today, knowing that he’d lost his driver… 😔
🇦🇹 #F1 pic.twitter.com/vFCcgqFafM
— Stuart Dent (@Stuart_Dent) September 5, 2021
A baleset oka soha nem derült ki, egyesek szerint a hiányzó hátsó szárny miatt vált irányíthatatlanná a kocsi, mások szerint a futómű egyik lengőkarja tört el.
Ekkor még három futam volt hátra az idényből, és a Ferrari belga pilótája, Jacky Ickx megnyerhette volna a bajnokságot, ha mindegyiken diadalmaskodik. Az utolsó versenyen azonban Rindt csapattársa, a fiatal brazil Emerson Fittipaldi győzött, biztosítva a világbajnoki elsőséget a már halott Jochen Rindt számára. A Forma–1 első – és máig egyetlen – posztumusz világbajnokának járó kupát özvegye és kislánya sírva vették át.
Jochen Rindt was an F1 driver. He grew up in Graz & started as a racing driver for Austria. In 1970, while training in Monza, Rindt had a fatal accident. His points advantage this season was enough to become the only driver to date to become posthumous F1 World Champion.
🏆 pic.twitter.com/1CyPYZsvis— ✴ Michaela ✴ (@austria63amy) April 11, 2022
Rindt a rajongók és a fotósok kedvence volt, számtalan látványos akciófotót készítettek róla verseny közben. Mintha két ember lett volna: akik nem szerették, arrogánsnak és fölényesnek tartották, akiket közel engedett magához, azok kedves, vidám egyéniségként írták le. Forma–1-es pályafutása során 60 nagydíjon indult, tízszer az első rajtkockából, ezeken hat győzelmet és 13 dobogós helyezést szerzett. Összes győzelmét tíz hónapon belül, az 1969-es Amerikai GP és az 1970-es Német Nagydíj között aratta.
A veszályekkel mindig bátran szembenéző Jochen Rindt évtizedek óta példaképként szolgál a feltörekvő osztrák és német autóversenyzők számára. Példaképének tartja őt a tízszeres F1-es nagydíjgyőztes Gerhard Berger, továbbá Karl Wendlinger és Alexander Wurz, az új generáció képviselői közül pedig a DTM-ben versenyző Lucas Auer és Ferdinand Habsburg is. Egykori versenyzőtársa és barátja, Helmut Marko – aki F1-es szaktanácsadói szerepe mellett a Red Bull pilóta-utánpótlásnevelő programjáért is felel – pedig kulturális- és sportrendezvény-sorozatot szervez idén nyáron Grazban, Rindt születésének 80. évfordulója alkalmából.