logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A Forma–1 Professzora, aki még Sennát is megleckéztette – Alain Prost 67 éves

| Szerző: Simon István, hirado.hu
Kevésbé látványosan versenyzett, mint Senna, Piquet vagy Mansell, de a számítógépek megjelenése előtt mindig ő osztotta be legjobban a benzint és a gumikat. Alain Prost a Forma–1-ben töltött közel másfél évtizede alatt négy világbajnoki címet szerzett, de kis szerencsével akár nyolcat is nyerhetett volna. 51 GP-győzelme sokáig rekordnak számított, leginkább mégis az Ayrton Sennával folytatott legendás rivalizálásuk miatt emlékszünk rá. A francia Professzor ezen a napon ünnepli 67. születésnapját.
Alain Prost (Williams, balra) és Ayrton Senna (McLaren, jobbra) utolsó közös Forma–1-es futamuk, az 1993-as Ausztrál Nagydíjat követő eredményhirdetésen. A két korábbi „ősellenség” békét kötött, amikor a győztes Senna váratlanul felhúzta maga mellé a dobogó felső fokára a 2. helyen célba ért franciát Forrás: Twitter/GPImages)

Alain Prost 13 szezont töltött versenyzőként a Forma–1-ben, ez idő alatt 51 nagydíjat és négy világbajnoki címet nyert, 106-szor állhatott fel a dobogóra és 41 alkalommal futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Ezekkel a számokkal csak Michael Schumacher és Lewis Hamilton rekordjai vetekedhetnek. Prost nemcsak azért számított fehér hollónak a száguldó cirkuszban, mert számítógépeket meghaladó precizitással tudta beosztani a benzint vagy a gumikat, hanem azért is, mert mindig azt mondta, amit gondolt. Igazságérzete miatt többször bajba is került,

a Ferraritól például azért menesztették 1991 végén, mert a tévékamerák előtt úgy jellemezte az őt 4. helyen célba hozó vörös masinát, hogy „lomha, akár egy teherautó”.

Az elképesztő számok mellett Prost neve szinte összeforrt Ayrton Sennáéval. A korszak két legjobb autóversenyzőjének rivalizálása 1988 és 1991 között a sportág történetének legádázabb viszálya volt, ami máig vitatott karambolok mellett számos szép emlékkel is gazdagította a Forma–1-es folklórt.

Már fiatalon a hideg fej és a kivárás jellemezte

Alain-Marie Pascal néven született 1955. február 24-én francia apától és örmény anyától. Általában egy gyerekkorában elszenvedett biciklis balesettel magyarázzák Prost jellegzetesen görbe orrát (ebben van is igazság), de az örmény vonások is tükröződnek az arcán. Későn, 14 éves korában kezdett gokartozni, és 19 éves volt, amikor megnyerte az első francia bajnoki címét. Innentől viszont nem volt megállás: 1976-ban fölényesen nyerte a francia Forma–3-as bajnokságot, majd 1979-ben F3-as Európa-bajnok lett.

Az F1-es Monacói Nagydíj betétfutamán aratott győzelme után a McLaren és a Tyrrell csapata is ajánlatot tett neki 1980-ra, de miután egyik sem teljes szezonra szólt, Prost visszautasította mindkettőt. Hideg fejjel kivárta, amíg a McLaren három évre szóló szerződést kínál neki. Élete első Forma–1-es futamán, Argentínában rögtön pontszerző (hatodik) lett, de a sorozatos fékhibák miatt kiábrándult a McLarenből, és a Renault gyári csapatához szerződött. A sárga-fehér turbómotoros autóval hazai pályán, Dijonban aratta első győzelmét, amit további két siker követett a szezonban, így első évadját a francia nemzeti csapattal a pontverseny ötödik helyén zárta.

1982-ben a Renault Turbo a mezőny egyik leggyorsabb autója volt, Prost sakkban tartotta vele a csapattársát, René Arnoux-t, de a turbótöltő hibája miatt sokszor kellett kiállnia ígéretes pozícióból.

A Renault 1983-ra az addigi lejobb versenyautójával állt elő, Prost négy győzelme és további három dobogója után formalitásnak tűnt csupán a vb-cím megszerzése.

A mindent elöntő Dél-afrikai Nagydíjon azonban szó szerint felsült a franciák nagyra tartott turbója. Prost a verseny feléig sem jutott el, így kiállása után Nelson Piquet és a Brabham–BMW lett a sportág első turbómotoros világbajnoka. A Renault vezetése néhány nappal később – általános elképedésre – Prostot nevezte meg bűnbaknak, és kirúgták.

Alain Prost, a McLaren–TAG Porsche csapat francia világbajnoki címvédője és szerelői a boxban az első Forma–1-es Magyar Nagydíjon, a Hungaroringen, 1986. augusztus 10-én (Fotó: MTI/Németh Ferenc)

Több versenyt nyert, mint Lauda vagy Senna, mégis alulmaradt

Az F1 leggyorsabb pilótájának menesztése kapóra jött Ron Dennisnek, a McLaren csapatfőnökének, aki leigazolta Niki Lauda mellé. Prost végül hat szezont húzott le az istállónál, ez idő alatt 30 futamgyőzelmet szerzett és 43-szor indulhatott az első rajtsorból.

Prost 1984-ben hét versenyt nyert, Lauda csak ötöt, a francia mégis alulmaradt: Estorilban, minden idők legszorosabb vb-fináléjában mindössze fél ponttal kikapott a dörzsölt osztráktól.

Prost ekkor már olyan volt, mint a drótoktól megszabadított pezsgődugó: csak a robbanásra várt. 1985-ben fölényesen szerezte meg első világbajnoki címét, majd 1986-ban – a szezonban domináló Williams-Honda-pilóták, Mansell és Piquet viszálykodását kihasználva – „lopakodva” duplázott az adelaide-i finálé megnyerésével. Ez volt Franciaország első két vb-címe a Forma–1-ben.

A McLaren közben megegyezett a Hondával, és Ron Dennis megkérdezte a csapat húzóemberétől, kit látna szívesen maga mellett 1988-ban? Prost habozás nélkül rávágta: Ayrton Sennát.

„Senna a fiatal generáció legtehetségesebb versenyzője. Talán nehezebb dolgom lesz elbánni vele, mint az eddigi csapattársaimmal, de nekem a csapat jövőjére is kell gondolnom”

– magyarázta Prost. Évekkel később elmondta: nem bánta meg, hogy akkor Sennát választotta, pedig a karakán brazil sokkal jobban megnehezítette az életét, mint addig bárki az F1-ben.

Kezdetét vette a McLaren–Honda éveken át tartó dominanciája, és miután a korszak két legjobb versenyzője egyforma autókkal szállt ringbe, felütötte fejét a viszálykodás Prost és Senna között. A McLaren 1988-ban a tizenhat versenyből 15-öt megnyert, és míg Senna inkább az edzéseken brillírozott, Prost a versenybeállításra koncentrált, hiszen a vb-pontokat a helyezésekért adták.

Kapcsolódó tartalom

Az 1988-as Portugál Nagydíjon a francia megpróbálta megelőzni csapattársát, de Senna hajszál híján a depófalhoz préselte a célegyenesben. „Ayrton, nem tudtam, hogy ennyire akarod a bajnoki címet. Legyen a tiéd, nekem az életem többet ér!” – hajolt oda a verseny után a brazilhoz. Prost nyolc, Senna hét diadallal vette ki a részét a csapat sikereiből, ám a pontrendszer fonákságai miatt Prostnak be kellett érnie a bajnoki második hellyel.

Alain Prost, a McLaren–Honda francia versenyzője a 2. Forma–1-es Magyar Nagydíj időmérő edzésén a Hungaroringen, 1989. augusztus 11-én (Fotó: MTI/Földi Imre)

Felkelő nap, letűnő remények: Prost és Senna összecsapásai Japánban

Az F1 1989-től szívómotorokra váltott, és a McLarennél a tesztelés oroszlánrészét Prost végezte a Honda új tízhengeres erőforrásával. Nem véletlen, hogy inkább neki „feküdt” az új kocsi, mint csapattárs-riválisának. Viszonyuk a szezon második versenyén, Imolában végleg elmérgesedett: Prost jobban kapta el a rajtot, mint Senna, de a brazil – a verseny előtti megállapodásukat felrúgva – visszaelőzte őt és megnyerte a futamot.

A két kakas onnantól fogva még a technikai egyeztetéseken sem beszélt egymással, az 1989-es szezon hátralévő részét a kíméletlen pszichológiai hadviselés jellemezte.

Prost egy idő után nem bírta magában tartani véleményét, miszerint a Honda a Japánban istenként tisztelt brazilt favorizálja speciális edzésmotorok és más technikai trükkök formájában. (Később Ron Dennis nyomására bocsánatot kért ezért a kijelentéséért.)

A világbajnoki cím a Honda hazai pályáján, Szuzukában dőlt el. Prost a futam előtt megfogadta: többé nem tesz szívességet Sennának, ha a brazil megtámadja a versenyen, ráhúzza a kormányt. Jóslata bekövetkezett, Senna a sikánnál előzéssel próbálkozott, de a francia nem engedett, összeütköztek és elhagyták a pályát. Prost kiszállt, hiszen ezzel harmadszor is világbajnok lett. Senna hiába tért vissza a pályára kocsijának betolása után, és nyerte meg a versenyt, utólag kizárták külső segítség igénybevétele miatt.

Ez volt a Forma–1 válasza a hidegháborúra.

Prost nem akart tovább Senna árnyékában élni a McLarennél, ezért 1990-re elfogadta a Ferrari ajánlatát. Új csapattársa, Nigel Mansell eleinte gyorsabb volt nála, de a francia remekül kamatoztatta taktikai képességeit és „politikai kapcsolatait”, így fokozatosan a brit fölébe kerekedett. A szezon közepétől Prost hozta az eredményeket, és öt győzelmével versenyben maradt a bajnoki címért Sennával szemben.

A döntő összecsapásra ismét Szuzukában került sor. Prost indult a pole pozícióból, Senna mellőle, de a brazil az első kanyar előtt meglökte a befordulni készülő Ferrarit. Kettős kiesésük ezúttal a brazilnak kedvezett, Prostnak ismét a vb-ezüstérem jutott.

A Professzor 1991-ben még szerzett néhány dobogós helyezést, de a Ferrari már nem volt elég versenyképes. A Professzor jelentős átszervezésre, a hibák kijavítására próbálta ösztönözni az olaszokat, de miután a Japánban megszerzett 4. helye után azt találta mondani, hogy a kocsi lomha, akár egy teherautó, egy futammal a szezon vége előtt lapátra tették Maranellóban.

Prost szerezte meg a Ferrari 100. GP-győzelmét az 1990-es Francia Nagydíjon

Mivel nem jutott versenyképes autóhoz, Prost az 1992-es évet a francia televízió szakkommentátoraként töltötte. Bőven maradt ideje rendbe hozni a dolgait, így amikor Frank Williams nem tudott megegyezni a világbajnok Mansell szerződéshosszabbításáról, Prost – az 1983-as botlást időközben megbocsátó Renault hátszelével – bejelentette, hogy visszatér a Williamsszel.

Egyetlen kikötése volt: Sennát nem szerződtethetik a csapattársának.

Prost egy év kihagyás után sem veszített bajnoki kvalitásaiból: 13 pole pozíció és hat győzelem állt a neve mellett 1993 végén, így már két futammal a szezon vége előtt bebiztosította negyedik világbajnoki címét. Silverstone-ban megszerezte 51. GP-győzelmét, olyan magasra téve a lécet, amit majd csak Michael Schumacher, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel tudott túlszárnyalni évekkel később.

Kapcsolódó tartalom

Békekötés az utolsó versenyen

Prost már korábban bejelentette, hogy mivel negyedik vb-címével elérte célját, a szezon végén visszavonul. Senna McLarenje abban az évben nem volt méltó vetélytársa a jelentős technológiai előnyre szert tett Williams-Renault-nak, ám a brazil a szezon utolsó két versenyén, Szuzukában és Adelaide-ben ismét legyőzte Prostékat.

Frank Williams bejelentette, hogy 1994-ben a brazil veszi át a viszavonuló francia helyét a csapatnál, ami segített a két kiváló versenyző közötti fagyos viszony oldódásában. Senna két váratlan győzelme, illetve annak tudatában, hogy hamarosan az F1 legjobb autóját vezetheti, váratlan lépésre szánta el magát: az Ausztrál Nagydíj dobogóján, a himnuszok után kezet nyújtott egykori ádáz ellenségének, és felhúzta maga mellé a dobogó tetejére. Prost viszonozta a kézfogást, meglapogatták egymás hátát, így búcsúztak el egymástól.

A Forma–1 rajongói könnyes szemmel emlékezhetnek vissza Senna utolsó mondataira, melyeket a számára tragikiusan végződött 1994-es San Marinó-i Nagydíj rajtja előtt mondott a csapatrádióban.

„Hiányzol barátom, Alain. Kérlek, gyere vissza!”

Sem Alain Prost, sem Ayrton Senna nem ült többé száguldó F1-es versenyautóba.

Alain Prost visszavonulását követően öt évig F1-es csapattulajdonos volt (Prost Grand Prix), majd versenykerékpár-építő lett, 2018-tól 2021-ig pedig a Renault F1-es szaktanácsadójaként dolgozott. Feleségével két fiút és egy lányt neveltek fel, Nicolas Prost néhány évig jégralizott, majd indult a Formula-E bajnokság futamain, de eredményei meg sem közelítik a ma már nyugdíjas F1-es legenda eredményeit.

Ajánljuk még