„Szerintem a reakciómon nem látszik, mit értem el és hogy min mentem keresztül. Még mindig szótlan vagyok, és nem tudom, mikor fog leesni, s mikor tudok reagálni erre az egészre. Tudtam, hogy vasárnap egy borzasztóan hosszú nap elé nézek.
„Amikor felkeltem, éreztem, hogy ma olimpiai bajnok leszek, és remélem, ez a siker olyan élményt okozott hazánknak, a mi kis országunknak, amelyet sosem felejtünk el.”
Remélem, ez a siker összehozta azokat az embereket, akik nekünk szurkoltak, s velünk voltak végig” – vélekedett a tőle megszokott higgadtsággal Liu Shaoang, aki úgy gondolja, hogy sokáig várt a szerencsére.
„Elég balszerencsésen indult az olimpia – pozitív lett a koronavírustesztem, nem tudtam a csapattal együtt kiutazni Pekingbe. Akkor nagyon furcsán éreztem magam, nem tudtam, hova vezet ez az út. Ezer és ezerötszáz méteren sem jött össze.
Úgy döntöttem, nem várok tovább a szerencsére, és magamnak kell megszereznem ezt az érmet, meg kell küzdjek ezért.
Az első futamtól kezdve nagyon nyugodt voltam, éreztem, hogy bennem van a győzelem. Felhasználtam mindazt a sok tapasztalatot, amit megszereztem, s megmutattam, tanultam a négy évvel ezelőtti hibáimból. Tudtam, hogy megcsinálom. Sanyival egyelőre nem nagyon volt időm beszélni, úgyhogy remélem, vár rám a csapat a faluban, és nagyot ünneplünk!” – zárta le megkönnyebbülten a friss olimpiai bajnok. Liu Shaolin Sándor már nyilatkozott korábban, majdnem beugrott pályára, amikor a testvére olimpiai bajnok lett.
Az aranyéremmel a magyar küldöttség már a harmadik medálját nyerte a kínai fővárosban, hiszen a vegyesváltó és Liu Shaoang 1000 méteren egyaránt harmadik helyen zárt.
A címlapfotón Liu Shaoang a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 500 méteres versenyének döntője után (Fotó: MTI/Kovács Tamás)