„Itt meg kell halni, Haimonom”: három magyar békevers

Manapság, amikor egy értelmetlennek tűnő, ám igen pusztító háború zúzza darabokra a reményt, hogy végre lélegzethez jutunk néhány nyugodt évre, az ember próbál körültekinteni, társakat fürkészni a végtelen időben. Hallgatag bölcseket, akik csak értő kérdéseinkre válaszolnak.

„Kik ketten egyként egymásnak születtek”

Alázatos krónikásként fordítgattam újév után a mozgalmas szilveszter-éj történéseit. Mióta még sokszínűbb lett a sokszínű Berlin 2005-ben (mint azt nekünk, buta mucsaiknak már régen megmondták, „az idegen szép”, tehát a német nagyvárosok azóta különösen ünnepi alkalmakkor, egyenesen gyönyörűek) mindig van miről írni újév napján. Ezt már 2005 emlékezetes és oly mozgalmas kölni szilveszter-éje is bizonyította.

Dicső épület a Nemzeti helyén

Lám, nem csak rombolni tudnak. Még 57 évnek sem kellett eltelnie, és máris felépítettek valamit a Nemzeti Színház lelkünkben egyre füstölgő romjai helyén. A nyughatatlan Bohár nem bírt magával: máris használni szerette volna ezt az égető szükségletek számára enyhet adó kis bodegát. De nem ment.

Ki kinek is köszönheti a „hatalmát”?

Gőgös hangvételű, a történelmi múlton nagyvonalúan túllépve indított támadást a bajor közmédia a magyar miniszterelnök ellen.

Olaszliszka – Erőszakban fuldoklott az ország, mégis elmaradtak a jogállamiságot elítélő szólamok

Tizenhat éve, 2006. október 15-én rázta meg az országot az olaszliszkai lincselés híre, amikor egy tiszavasvári tanárt, Szögi Lajost halálra vertek a gyermekei szeme láttára. Az áldozat autójával a falun áthajtva majdnem elsodort egy elé lépő cigány kislányt. A férfi kiszállt a kocsijából, hogy meggyőződjön róla, nem esett baja a gyereknek, ekkor azonban a lányka hozzátartozói rátámadtak a férfira és agyonverték. Nyolc személy került előzetes letartóztatásba – közülük hármat életfogytiglani szabadságvesztésre, hármat 15–17 év közötti fegyházbüntetésre ítéltek később. Az elkövetők etnikai származása egyfelől feltüzelte a kisebbségellenes hangulatot, másfelől újabb vitát indított a kisebbségek jogainak védelméről. Azonban 2006 ősze cseppet sem volt szokványos. Véleménycikk a tragikus évforduló alkalmából.

Állam, EU, birodalmiság: mi a szuverenitási aggályok horizontja Brüsszel energetikai jogi ötleteinek ad hoc szintjén túl?

Tóth Máté energiajogász vitairata szerint sokkal több van az EU ad hocnak tűnő energiajogi intézményei és energiapolitikai kezdeményezései mögött, mint amit ezek például az oroszokkal szemben vagy pláne az ellátásbiztonságunk szavatolásában elérnek, hiszen ezek az elsődleges vagy látszólagos célok egyelőre látványos kudarcot mutatnak. Ez a több pedig a hatalmi centrum átvándorlása a nemzetállamok (etnoszok) feje fölé, ami nem egy új aggodalom, pláne nem egy új megállapítás. Az azonban már az, hogy ehhez társul az erőszak-monopólium, mint a jog immanenciája, a kivételes állapot, mint a szuverenitás kulcsa, végül pedig a mítosz, hogy az EU az egyedül hatékony szerveződési szint most ezekben a rendkívüli időkben, ami legitimáló identitás. Kérdés, hogy hagyjuk-e, hogy az energiajog legyen egy államiságra törő új EU-s mítosz trójai falova.

Újbeszél, duplagondol, gondolatbűn: Orwell világa átlépte a rögvalóság küszöbét

George Orwell disztópikus szuperállamának nyelvéhez, az emberek megfigyelésére, hitvilágának szabályozására és a „gondolatbűncselekmények” üldözésére kitalált „újbeszélhez” hasonlatos az a kommunikációs eszközrendszer, amelyet a jelenlegi amerikai kormányzat és az általa támogatott új ideológiák társadalommérnökei kényszerítenek az emberekre – írja az Epoch Times szerzője. Josh Hammer szerint ugyanazok az ideológusok, akik a recesszió és az infláció elfogadott definícióit akarják most megváltoztatni, továbbra is tanácstalanok a „nő” fogalmának meghatározásában.

Vigyázó zöld szemetek Srí Lankára vessétek!

Mielőtt Srí Lanka elnöke elmenekült volna az országból, a magyarok jó része legfeljebb annyit tudott az ázsiai szigetországról, hogy valamikor mintha egy másik néven nevezték volna. Pedig érdemes megvizsgálni, hogy miként jutott a csőd szélére egy olyan állam, amely néhány évvel ezelőtt még büszkén mondhatta, hogy egy szintet ugorva átlépett a felső középosztálybeli országok sorába. A válasz ebben az esetben rendkívül egyszerű: fenntartható (organikus) gazdálkodás. Egész pontosan ennek totális csődje.

Változnak az idők, vége a szép éveknek Németországban?

A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború után infláció – a mindennapi élet teljesen különbözik attól, amit az új német kormány néhány hónapja elképzelt.