A beszélgetés középpontjában a legendás Táncdalfesztivál állt, amely Poór Péter pályáját is berobbantotta. Bár 1966-ban betegség miatt kimaradt számára a verseny, később már megállíthatatlanul tört előre. Elárulta: egyáltalán nem élte meg tragédiaként az első kimaradást, inkább sorsszerű kitérőnek tartotta, ami időt adott a fejlődésre.
A dalverseny kapcsán felidézte barátságát Szécsi Pállal. A két énekes ugyanazon a válogatón került a figyelem középpontjába, és hamar kiderült: nemcsak riválisok, hanem lelki társak is. Később együtt léptek fel, és olyan rajongói hisztéria kísérte őket, hogy egy alkalommal még az ingjük sem maradt rajtuk.
„Egyszer elszakadt valamelyikünk inge, és erre a közönség soraiban vérszemet kaptak. Mint trófeát, úgy lobogtatták, apró darabkákra széttépték. Még jó, hogy a nadrágunk legalább rajtunk maradhatott. Egyszerre volt félelmetes és felejthetetlen élmény”
– nosztalgiázott az adásban az énekes.
A legendás Utánam a vízözön című dalról is őszintén beszélt. Elárulta, hogy
elsőre nem tudott azonosulni vele, mert inkább az olasz slágervilág volt a szíve csücske. Végül azonban a hangszerelés és a színpadi előadás mindent megváltoztatott – és a dal óriási siker lett.
A beszélgetésben arra is kitért, egyértelmű volt, hogy előadói pályán szeretne bizonyítani, mivel családjában mindenki értett a zenéléshez: édesanyja, nagymamája és nővére zongorázott és énekelt, édesapja pedig amatőr szinten kiválóan hegedült. Ő maga is korán kipróbált több hangszert – zongorát, csellót, hegedűt –, de végül az éneklés győzött. Ahogy fogalmazott: „előbb énekelt, mint beszélt”.
Kapcsolódó tartalom
A teljes epizód a közmédia YouTube csatornáján, valamint a Médiaklikken érhető el, amelyen a Csináljuk a fesztivált! – Kulissza podcast további részei is megtekinthetők.
Fotó: MTVA