Áder János úgy fogalmazott: 16 évvel ezelőtt, amikor Trianon emléknapját az összetartozás ünnepévé tettük, végre azt is gyógyítani tudtuk, amit előtte 90 éven keresztül képtelenek voltunk. Az volt a célunk, hogy építsünk ott, ahol annyi évezred csak rombolni tudott, hogy a megpróbáltatásainkból végre erőt merítsünk, hogy az anyaországon kívül élő magyar közösségek érdekében ne a történelemben, hanem a jelenben éljünk. Ne csak azt nézzük, amink volt, hanem lássuk és értékeljük, amink van, és ami az erőforrásaink okos megosztásával még lehet – hangsúlyozta.
Áder János beszédében Visky András Kossuth-díjas erdélyi író Kitelepítés című regénye kapcsán elmondta: a szerzőt gyakran kérdezték arról, miért gondolta, hogy van értelme feltépni a múlt sebeit, és az író az emlékezés fontossága mellett érvelt. Meggyőződése szerint a magyarság közösségeiben az egymás félreértése leginkább a közös történetek hiányára vezethető vissza – mondta.
„És valóban, bármilyen szépen megy a sorunk, nem jó, ha felejtünk. Nem jó, ha azt hisszük, hogy a történelmi traumák csak valamely csoportra, kisebbségre, politikai oldalra vagy egyes emberekre tartoznak” – mutatott rá Áder János, hozzátéve, hogy a balfi munkaszolgálatosok, az auschwitzi és a recski rabok, a Gulag vagy a Duna-delta lakóinak históriája közös megrázkódtatások, a mi történeteink.
Közölte: június 4. is ilyen „mi történet”, hiszen
„az első világháború győztesei 106 éve fűrészelték, gyalulták a feldarabolásra ítélt Monarchiát, és magyar emberek, családok élete, sorsa, jövendője volt a forgács, ami hullott”.
„Velünk történt 106 évvel ezelőtt, és velünk történt mindaz, amit maga után hagyott. Miénk a sebláz és miénk a gyógyulás, miénk a veszteség és miénk a túlélés, miénk a megrázkódtatás és miénk a szabadulás,miénk az elnyomás és miénk a szabadság – sorolta, hozzátéve: de 16 év óta immáron miénk a nemzeti összetartozás napja is.”
Felidézte, hogy Krúdy Gyula elkészítette az anyaországi veszteséglistát, de a szomorú jegyzék végére hozzátette: „Velünk a lelkünk, a magyarok lelke, amelynek nincs új országhatára, új vámsorompója.”
Hangsúlyozta: ismernünk kell a múltat, de ha csak a keserűséget adjuk tovább, elvesztegethetünk egy újabb évszázadot.
„A mi nemzedékünknek jutott, hogy határokon innen és túl a közösségeinkben, az otthonainkban, a templomainkban, az iskoláinkban, a színházainkban vagy akár a Duna-napok forgatagában kijavítsuk azt, amit a nagyhatalmak a történelem nagyszínpadán elrontottak”
– fogalmazott.
Emlékeztetett: „1920 óta már százhatodszor jön el június 4-e, egyszer jóban, másszor rosszban, egyszer magasságban, másszor mélységben, egyszer nyomorúságban, másszor reménységben talált minket. Bármit is vett el tőlünk ez a bő század, tudjuk, és az előttünk járók is tudták, hogy nekünk, itt Erdélyben és mindenütt a világon Kós Károly mércéjéhez érdemes odaállnunk. Ő mondta: »Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk«” – idézte az erdélyi írót.
Áder János kiemelte: kiküzdöttük magunkat háborúkból, rendszerekből, bukott forradalmakból, gazdasági válságokból, társadalmi összeomlásokból, embernyomorító politikai zsákutcákból.
Túléltük a bányák, az erdők, vasutak és épületek balsors listáinál is súlyosabb gyászt, az emberveszteséget, a szétszakítottságot, egymás hiányát.
Megtanultuk, hogy sose adjuk át magunkat a kétségbeesésnek, hogy magyarságtudatunkat ne tápláljuk a haragunkkal, a sértettségünkkel vagy a más népek gyűlöletével, keressük inkább egymás társaságát. Megtanultuk, hogy nézzük árnyaltan a múltat, és ahol okunk van rá, tartsunk önvizsgálatot. Megtanultuk, hogy feldolgozzuk a feldolgozhatatlant, és ne a végzetet kárhoztassuk, hanem élni akarjunk magyarként ott, ahol adatott, hogy ne a régi igazságtalanságot méricskéljük, inkább mi magunk legyünk az igazság.
Megtanultuk, hogy kötődjünk, ha másként nem lehet, legalább az anyanyelv segítségével.
Tamási Áron tanította nekünk, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. És mi, magyarok az elmúlt több mint száz év közös történeteivel a hátunk mögött már azt is tudjuk, hogy bárhol vagyunk a világon, mindig otthon leszünk a közös nemzetben – fogalmazott.
Hegedűs Béla konzul Magyarország kolozsvári főkonzulátusa nevében köszöntötte a jelenlévőket, és a Duna-napok értékmegőrző és értékteremtő szerepét hangsúlyozta. Rámutatott: a magyarok a történelmi viharok és a fizikai elválasztottság hosszú évtizedei ellenére is képesek voltak egységesek maradni, megőrizni kultúrájukat és anyanyelvüket, és ez a magyarság valódi erőközpontja.
Kiemelt kép: Áder János volt köztársasági elnök beszédet mond a 12. Duna-napokon, az erdélyi Torockón 2026. május 29-én (Fotó: MTI/Kiss Gábor)