A gyászhírt először Bóta Gábor színházkritikus tette közzé, akivel elmondása szerint a színésznő férje, Bodrogi Gyula közölte a halálhírt. Bodrogi Gyula nem sokkal később szűkszavúan nyilatkozott is az Indexnek.
Kapcsolódó tartalom
A színésznő mindössze egy héttel ezelőtt még szerepelt a sajtóban: a Story magazin január 21-én közölt egy interjút vele. Mint írták, Voith Ágival az otthonában beszélgettek. Az interjúban a színésznő elmondta, hogy korábban a színpad volt a mindene, éjt nappallá téve dolgozott, és az utolsó szerepét két évvel ezelőtt játszotta az Örkény Színházban, A nemzet özvegye című darabban. Az utóbbi időben viszont sokkal kevesebb feladata volt, alig mozdult ki az otthonából, amit korábban elképzelni sem tudott volna.
„Korábban sűrű életet éltem, rengeteget játszottam: egyik premier követte a másikat, utána a kollégákkal, barátokkal éjszakába nyúló találkozók, beszélgetések, vacsorák, bulik… Aztán filmforgatások, szinkron – gazdag, sűrű élet volt. Ideje van az elcsendesedésnek. Bár nem akarom tudomásul venni a koromat – ez egyszerűen felháborító –, a lelkemben, a fejemben megmaradtam annak a 25 éves, renitens, bohém lánynak, aki voltam. De tetszik, nem tetszik, az idő múlik”
– fogalmazott Voith Ági az interjúban.
Bodrogi Gyula és Voith Ági Michel André–Fényes Szabolcs–Szenes Iván Lulu című zenés vígjátékában, melyet Benedek Árpád rendezésében mutatott be 1967. május 20-án a József Attila Színház, partnere, Bodrogi Gyula (Fotó: MTI/Tormai Andor)Hozzátette: az idő múlásának egyik látható jele volt, hogy amióta párjával Nagykovácsiba költöztek, egyre nehezebben mozdult ki. „Jólesik ez a nyugalom. Persze néha felmerül a gondolat, hogy talán jobb lenne a városhoz közelebb lakni, aztán rájövök: én innen már sehova sem akarok elköltözni. Korábban sok helyen laktam Budapesten, a gyerekkoromról nem is beszélve” – mondta erről.
„Édesapám ötszáz zsidó ember életét mentette meg” – egy könyvön dolgozott halála előtt a színésznő
Az interjúban az is szóba került, hogy Voith Ági egy könyvön dolgozott. „Most, hogy próbálom megírni a könyvemet, sokat mesélek a szüleimről. Arról, hogy édesapám micsoda bátor ember volt. 1944-ben laktanyaparancsnokként ötszáz zsidó ember életét mentette meg. Egy napon parancs érkezett, hogy másnap vonattal viszik őket Auschwitzba, a halálgyárba. Apám összehívta az egész tábort, és azt mondta: mindenki menjen haza, búcsúzzon el a családjától. Szélnek eresztett mindenkit, ezzel veszélyeztetve a saját életét, viszont megmentve ötszáz másikét. Ezt követően hosszú ideig bujkálnia kellett, mert ha elfogják, az életével fizetett volna”– mondta erről a Story magazinnak.
Hozzátette azt is: „Édesanyám, Mészáros Ági színésznő tette ugyancsak példaértékű volt. 1956. október 29-én, a forradalom leverése után bemondta a rádióban, hogy addig nem lép színpadra, amíg Magyarországon itt vannak az orosz csapatok. Ennek meglett a következménye: évekig nem játszhatott. A szüleim méltán lettek a példaképeim.”
„Hogy miért jutnak eszembe mostanság egyre többet? Mert egyre kevesebb példát látok arra, hogy emberek kiállnak egymásért, segítik egymást. Ezért is vált egyre fontosabbá számomra a családom, mert annál fontosabb nincs”
– fűzte hozzá Voith Ági.
Majd hozzátette: azt is: „Jó érzés megélni, hogy negyvenkét év után is mindenben számíthatunk egymásra Zsolttal. Ott van a fiam, az unokáim, Bodrogi Gyula, a fiam édesapja, a férjem, a legjobb barátom, és természetesen a párja, Angéla. Gyulával naponta többször beszélünk telefonon, mindig mindenben a segítségemre van és nagy boldogság, hogy Zsolttal is első perctől kezdve remek a kapcsolatuk. Így, velük együtt kerek az én életem.”
A József Attila Színház is elbúcsúzott a Jászai Mari-díjas színésznőtől
„Fájó szívvel búcsúzunk Voith Ági örökös tagunktól!” – írta közösségi oldalán a József Attila Színház. Emlékeztettek:
„Voith Ági a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után A kaktusz virága Stéphanie-jeként debütált színházunkban, amelynek közel húsz éven át meghatározó művésze volt. Olyan emlékezetes szerepek és dalok fűződnek nevéhez, mint a Kaviár Gyurgyevója vagy a Potyautas Jamaicai trombitása.”
„Pályája során a Thália és az Arizona Színházban is játszott, 1993-tól szabadfoglalkozásúként dolgozott, 2019–2021 között pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja volt. Alakításait finom humor, könnyedség és zenei érzékenység jellemezte; vígjátékokban és zenés darabokban egyaránt maradandót alkotott. Emlékét örökké őrizzük!” – búcsúztak a színésznőtől a közleményben.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Bodrogi Gyula Voith Ágival a Michel André–Fényes Szabolcs–Szenes Iván Lulu című zenés vígjátékában, melyet Benedek Árpád rendezésében mutatott be 1967. május 20-án a József Attila Színház (Fotó: MTI/Tormai Andor)