A Magyar menyegző egy igazi táncfilm, amelynek a gerincét a hagyományos magyar néptánc és népzene adja. A rendező, Káel Csaba korábban az M2 Petőfi TV műsorában elmondta, hogy személyes tapasztalatok ihlették a filmet. „A 80-as években egy egyetemi kirándulás vezetett Erdélybe, ahol belecsöppentünk egy csodálatos kalotaszegi lakodalomba. Ez annyira megfogott, hogy elhatároztam, ezt a hangulatot meg kell mutatni a nagyközönségnek is” – árulta el. Ebbe a keretbe ágyaztak egy fiktív, komikus elemekkel megfűszerezett szerelmi történetet, amelynek főszereplői a rocksztári ambíciókkal bíró budapesti srác, Péter (Kovács Tamás), a hagyományos falusi környezetben felnőtt, de a faluban mégis kissé különc lány, Kati (Törőcsik Franciska) és a kettejüket sorsát összefonó, félig még erdélyi, de félig már pesti karakter, András (Kövesi Zsombor) főszereplésével.

A két férfi főszereplőt a korszakra jellemző seftelés viszi Erdélybe, ahol részt vesznek egy lakodalmon, és galibába keverednek.

A filmben autós üldözést is láthatunk egy Dacia és egy Wartburg között – talán ez az a motívum, amire a legkevésbé számítanánk egy romantikus táncfilmtől.

A cselekményen valamelyest éreztette is a hatását, hogy egyszerre több filmműfajt próbáltak egybegyúrni – a legerősebb, leglátványosabb részét viszont kétségkívül a zenés-táncos jelenetek adják a filmnek, leginkább ezeket lehet kiemelni a Magyar menyegzővel kapcsolatban. A készítők láthatóan mindent megtettek azért, hogy aprólékosan, hitelesen mutassák be ezt, olyan emberek közreműködésével, akiknek tényleg ez az élete.

Budapest, 2026. január 20. A Magyar menyegző című film sajtóvetítése Budapesten, a Lónyay–Hatvany-villában 2026. január 20-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

A film sajtóvetítését követően két színésszel is lehetőségünk volt rövid interjút készíteni.

Györgyi Anna szerint hiánypótló film készült

A színésznő – aki a filmben a női főszereplő édesanyját alakítja – a hirado.hu-nak elmondta: szereplőként nagy élmény volt számára a film. „Egy Erdélyben, népviseletben játszódó táncfilm szerintem csak jó lehet. A tánc egy közösségi élmény 0-tól 99 éves korig mindenkinek, és egy érzéki, erotikus dolog.”

Mint mondta, a Magyar menyegző egy hiánypótló táncfilm – nagyjából ahhoz hasonló, mint amilyen Carlos Saura Carmenje volt a maga idején.

„Külön is muszáj kiemelnem a táncosokat, a Nemzeti Táncegyüttest Zsuráfszky Zoltán vezetésével. Csodálatosak voltak a zenészek, a táncosok – akiknek még utána is volt erejük bulizni, tele vannak élettel, humorral – és az ottani kedves, idősebb hölgyekkel is összebarátkoztam. És hát ezeket a csodálatos ruhákat, amiket használtunk: ezek az ottani asszonyoknak a magántulajdonai, amiket vagy ők vagy az édesanyjuk, vagy a nagyanyjuk hímzett, gyöngyöt fűzött fel rá. Szóval ezek muzeális értékek” – részletezte Györgyi Anna.

Györgyi Anna (középen) a Magyar menyegzőben, Bözsi szerepében

Elmondta, hogy az eddigi vetítéseken csodálatos hangulat volt, állva tapsolták, nagyon-nagyon szerették a filmet, és ennek nagyon örül. Bízik benne, hogy ugyanilyen pozitív lesz a fogadtatás a későbbi bemutatókon is.

A színésznő kiemelte, hogy mennyire nagy szeretettel, odafigyeléssel készült a film. „Külön szakértőnk volt Tötszegi Tekla személyében, aki odafigyelt minden egyes nyakláncra, hogy áll a szoknya, hogy van rajtam a kendő” – mondta a színésznő, miközben egy konkrét példát is említett: a film esküvői jelenetében a kendője alatt volt egy kézzel hímzett gyöngyös fityula is, ami szimbolikus jelentőségű volt, noha a kendő eltakarta. „Úgy varrták meg, hogy senki nem látja, de nagyszerű volt a tudat, hogy a kendő alatt ott van ez a csodálatos, nagy gonddal és odafigyeléssel készült ruhadarab is”– mondta.

Kérdésünkre, hogy a film erősítheti-e az érdeklődést a néptánc iránt, Györgyi Anna azt mondta: „Hát hogyne, persze.” Szerinte fontos lenne, hogy „a fiatalok ne csak technóra rázzák magukat, meg nyomkodják a telefonjukat, meg mindent a gépen keresztül csináljanak, akár a szerelmet is ma már. Ez olyan elkeserítő.” 

„Fontos lenne, hogy a testek is találkozzanak a táncban, ami egy katartikus dolog”

– fogalmazott Györgyi Anna, hozzáfűzve: a tánc nagyon nagy közösségi élmény még annak is, aki esetleg egy kicsit bénább vagy falábú, és a muzsika kiszakítja az embert a hétköznapokból, ezért jó lenne, ha a néptáncmozgalom egy kicsit ismét feléledne.

A színésznő azt is elmondta, hogy számára a filmben a legnagyobb kihívás is a tánc volt. „Én is megtanultam, és nagyon-nagyon élveztem” – fogalmazott (bár a film kész verziójából az ő táncos jeleneteinek többségét kivágták).

Balról jobbra: Bözsi (Györgyi Anna) és filmbeli lányai, Erzsi (Bubik Réka) és Kati (Törőcsik Franciska)

Arról, hogy milyen volt színésztársaival – különösen a filmbeli lányaival – forgatni, azt mondta: „Franciskával már nagyon régóta ismerjük egymást. Játszottunk együtt a Városmajoriban, a Halálos tavaszban voltunk anya-lánya szerepben, aztán ott volt a Jó estét nyár, jó estét szerelem, majd a Hogyan tudnék élni nélküled? és a folytatása (az utóbbi film még készül, várhatóan idén év végén érkezik a mozikba – a szerk.). Rékával pedig még a Müpában találkoztam kislánykorában egy táncos esten – neki az édesapjával, Bubik Istvánnal játszottam sokat együtt. Egyik kedvenc színészem, partnerem, csodálatos színész volt. De Lengyel Ferenccel és Kovács Tamással is jól ismerjük egymást, Káel Csabával együtt jártunk főiskolára, Lajos Tamás volt az egyik kedvenc filmemnek, a Pilátusnak a producere. Úgyhogy mindenkivel nagyon jó volt együtt dolgozni.”

„Nagyon-nagyon örültem, hogy casting nélkül kaptam meg ezt a szerepet, nagyon megtisztelő volt. És nagyon jó volt a hangulat, életem egyik legjobb forgatása volt”

– tette még hozzá a színésznő.

Anyai szerep és fiatalok – régen és ma

Beszélgetésünk alatt szóba került az anyai szerep, azon belül a film korszaka és a mai világ közti különbségek is. Györgyi Anna úgy látja, hogy noha mást jelent egy városi lét, más egy kisvárosi lét, más egy falusi, más egy tanyai lét ebben a témában, a lényeg mégis ugyanaz. „Annyiból más még, hogy akkor erősebbek voltak még a szokások: ott van ez a különc, nagyobbik lány, akit a Franciska alakít, és még mindig nem ment férjhez; és ott van ez a határozottabb, kard az oldalára típusú fiatal lány, akinek az esküvőjén történnek a dolgok” – mondta a filmre visszakanyarodva.

„De nem hiszem, hogy az anyaság az annyira más lenne, mert hát miről szól? A szeretetről, az odafigyelésről, a figyelemről, arról, hogy terelgetni kell a gyerekeket, hogy kiteljesedjenek”

– foglalta össze, hozzátéve: „A nőknek annyiban könnyebb és annyiban csodálatosabb az élete, hogy gyereket szülhetnek. Szóval ha én újraszületnék, biztos, hogy megint nő szeretnék lenni.”

Megjegyezte azt is, hogy azért a kalotaszegi környezetben érződtek bizonyos különbségek is. „Természetesen egy szabályozottabb rendben másképp kell. Ott mesélték az idősebb asszonyok, hogy azért régen – mert azért ez egy férfiközpontú világ volt – ott lányként nekik megvolt, hogy meddig tanulhatnak, aztán utána dolgozniuk kellett a földeken. Mondták, hogy ők a paplan alatt próbáltak olvasni. De a mai napig egy picit azt érzem, hogy azért ez egy macsó, férfiközpontú világ” – vélekedett a színésznő, hozzátéve: „De hát ennek megvan az oka. Ahol az időjárási körülmények nehezebbek, vagy hegyek között élnek az emberek, ott természetes, hogy egy férfinak férfinak kell lennie, el kell látni a családját. Az olyan nagy lelki problémákkal, hogy most éppen rossz napja van, nincs ideje ezzel foglalkozni. Ott nincs az, hogy nem szeretnék menni, van egy rend, hogy ötkor ki kell menni az állathoz, tehát ott nincs az, hogy most álmos vagyok, mert kukorékol a kakas, és csinálnia kell a dolgát.”

„Ott van egy rend, és abba kell beállni, meg van a falunak egy megítélése, van egy kis közösség. Ez ma is így van, meg régen is így volt. Városban meg teljesen más az élet, itt az emberek teljesen elvannak magukban, azt se tudják, hogy ki a szomszéd”

– fogalmazott Györgyi Anna.

Györgyi Anna interjút ad a hirado.hu-nak a Magyar menyegző sajtóvetítése után, 2025.01.20-án (Fotó: Biró Réka)

A beszélgetés alatt felidéztük, hogy egy korábbi interjúban a színésznő azt mondta, hogy a mostani generáció más, mint az övék volt, és hogy a mai fiatalokban „feleannyi görcs sincs, mint amennyit mi annak idején cipeltünk, és cipelünk ma is magunkkal: bátrabbak, szabadabbak, rugalmasabbak, könnyebben veszik a változást”. A kérdésre, hogy ezt miért érzi így, Györgyi Anna azt mondta: „Mi egy poroszosabb rendre nőttünk fel. Egyrészt az oktatás is az volt – tehát ma már olyanokat nem lehet megcsinálni, hogy fizikálisan bántalmazzák a gyerekeket –, sokkal szigorúbb volt, és én például nagyon sokat szorongtam az iskoláimban is. Én most beültem egy óralátogatásra néhány évvel ezelőtt, de a hangzavarból azt hittem, hogy még szünet van. Tehát nálunk, hogyha valaki megpisszent, azt kiküldték, meg intőt kapott, meg fölküldték az igazgatóhoz.”

„Ma ők meg nem ennyire röghöz kötötten élnek. Lehet, hogy azt mondják, hogy színész vagyok, de hogyha ez öt év múlva nem jön be, akkor csinálok valami mást. Akkor váltok, akkor elköltözöm egy másik városba, akkor elmegyek az országból. Nincs az, ami nálunk, hogy valaki 40 évig ugyanazon a helyen volt, ugyanabban a színházban”

– tette hozzá a színésznő.

Mint mondta, nagyon fontosnak tartja azt, hogy lélekben az ember rendben legyen. „A megfelelési kényszer megnyomorít, főleg fiatalon. Szóval olyan szép az élet, tehát ne szorongva, tele félelmekkel, megfelelési kényszerrel élje le az ember az életét.

Nem egyszerű, és ma ebben a nagy szabadságban – tehát ennek van azért egy másik oldala is – nehezebb meg sokszor kaotikusabb. De amiben mi felnőttünk, az nem biztos, hogy rossz, hogy már nincs”

– fejtette ki véleményét. „Mi tényleg úgy néztünk a tanárainkra, mint a félistenekre – és lehet, hogy egy-kettőre nem kellett volna. Ma úgy érzem, hogy szabadabban megalkotják a fiatalok a véleményüket. Nem biztos, hogy biztonságosabb nekik a kor, lehet, hogy több zavarodottság van, de lehet, hogy ennek ez az ára. De az biztos, hogy jó, hogy ma már bizonyos rossz dolgokat nem lehet megcsinálni másokkal” – fogalmazott.

Végül, a jövőbeli feladatokkal kapcsolatban a színésznő elmondta: az Elnöknők című darabra készül, amelynek március 14-én, a Bástya Színházban lesz a bemutatója, és amelyben Kovács Lehel rendezésében Udvaros Dorottyával és Vándor Évával alakítják majd a címszereplőket.

Györgyi Anna mellett a film egyik főszereplőjével, Kövesi Zsomborral is rövid interjút készítettünk a bemutató után.

Kiemelt kép: Györgyi Anna a Magyar menyegző című filmben