A reformáció napját eleinte különböző dátumok szerint ünnepelték: az első Luther születésének (november 10.), a második halálának (február 18.), míg a harmadik az Ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napja volt (június 25.). 1667-ben, a 95 tétel nyilvánosságra hozásának 150. évfordulóján a II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy ezt a napot, amelyet a vallásjavítás kezdőpontjának is lehet tekinteni, ünnepeljék meg. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek vagy a rá következő vasárnapnak a megünneplése. Magyarországon is nagy hagyománya van a reformáció ünneplésének: a legtöbb protestáns gyülekezet ezen a napon istentiszteletet tart. 1939 óta pedig minden év október végén rendezik meg az országos protestáns napok ünnepségsorozatot a legnagyobb protestáns egyházak.
A reformáció napja Szlovéniában, illetve Németország egyes szövetségi államaiban (így Brandenburgban, Mecklenburg–Elő-Pomerániában, továbbá Szász-Anhaltban, Szászországban és Türingiában is) hivatalos állami ünnepként van bejegyezve. Svájcban és a kisebb német tartományokban lévő protestáns egyházak az október 31-ét követő vasárnapon ünneplik meg.
Reformáció a filmvásznon
Mint minden fontos történelmi eseményt, így a reformációt is megfilmesítették. Jöjjön néhány igazi kultikus alkotás a hirado.hu jóvoltából.
Az 1928-ban bemutatott Luther című némafilm plakátja (Kép forrása: IMDb)1. Luther – a német reformáció filmje (1928)
A némafilmes korszak idején négy jelentős német filmfeldolgozás is született Luther Márton életéről. Az egyik ilyen ismert alkotás az 1928-ban, Hans Kyser páratlan rendezésében bemutatott Luther. A némafilmről dióhéjban csak annyit, hogy közel két órán át meséli el nekünk, nézőknek a nagy reformátor életét és küzdelmét joghallgató éveitől egészen a wormsi birodalmi gyűlés utáni időszakig. Itt tagadta meg ugyanis tanainak visszavonását, ezért birodalmi átokkal sújtották őt. Jóakarója, Bölcs Frigyes szász választófejedelem elraboltatta és ellenségei elől Wartburg várában őriztette. A némafilmben láthatjuk, amint várfogságának idején nekilát híres bibliafordításának, utolsó jeleneteiben pedig a képrombolást és a német parasztháború kitörését ábrázolják. Ne menjünk el a korabeli kritikák mellett sem: bár sokan dicsérték a film képi világát, magát a művet mégis egy „vallási revünek” minősítették.
Mit jelent ez pontosan? A túlságosan hatásosra sikerült alkotás heves tiltakozást váltott ki a német katolikus egyházból. Azzal vádolták a film rendezőjét, valamint főszereplőjét, hogy a naiv nézőkből fanatikus gyűlöletet válthat ki a katolikusok ellen, ezért a filmet be akarták tiltani Bajorországban, sőt egész Németországban is. Mire eljutottak az 1928-as bemutatóig, a filmből cenzúrára hivatkozva több jelenetet is kivágattak, majd a későbbiekben még továbbiakat is kivetettek. Végül összesen húsz helyen metszettek ki a filmből, de úgyis mondhatnánk: agyoncenzúrázták. Szerencsére a német nemzeti levéltárban fennmaradt az eredeti kópia, melyet több társintézmény összefogásával a reformáció 500. évfordulóján alaposan restauráltak és felújítva tökéletes minőségben mutattak be újra, mint történelmi dokumentumfilmet.
Rendező: Hans Kyser, főszereplő Eugen Klöpfer.
Az 1974-es Guy Green rendezésében bemutatott Luther film plakátja (Kép forrása: IMDb)2. Luther (1974)
„Az év egyik legjobb filmje” – a Denver Post szerint. A John Osborne 1974-es életrajzi színműve alapján készült amerikai drámafilm páratlan minőségben mutatja be Luther Márton életét. Nem kevésre vállalkozott a film rendezője, minthogy Luther életének meghatározó epizódjai mellett örökségének mibenlétét is filmvászonra vigye. Általa a reformátor 1506 és 1526 közé eső szakaszába nyerhetünk betekintést. Noviciátusának vége és első fiának születése jelölik a határokat.
Történetének narrátora egy fiatal lovag, Julian Glover, aki többször is konfliktusba keveredik Lutherrel, mert úgy tartja, hogy nem állt ki hívei mellett az 1524-1526-os parasztlázadás idején. A Stacy Keach által megformált Luther egy meglehetősen vívódó, zaklatott lelkiismeretekkel rendelkező férfi, akinek szorongásai olykor testi funkcióit is blokkolják. Szemtanúi leszünk továbbá annak a folyamatnak, amely során az Ágoston-rendi szerzetesben kialakul a meggyőződés, hogy egyedül csak a hit üdvözíthet, kiábrándul a szegény embereket búcsúcédulák árusítása által kizsákmányoló katolikus egyházból.
Rendező: Guy Green, szereplők: Stacy Keach, Judi Dench, Patrick Magee.
Jelenet a 2003-ban bemutatott Lutcher című filmből. Középen Joseph Fiennes, a film főszereplője (Kép forrása: IMDb)3. Luther (2003)
A Ralph Fiennes öccsének, Joseph Fiennesnak a főszereplésével 2003-ban elkészült amerikai–német koprodukcióban a szerzetessé válásától az 1530. évi augsburgi országgyűlésig figyelhetjük meg Luther Márton életét. Megjelenik Johann von Staupitz alakja, aki szerzetestársként, mentorként nagy hatással volt rá, segítette vívódásaiban. Ebben a filmben is hangsúlyossá válik a kiábrándulás folyamatának ábrázolása. A szerzetest taszítja a városi lakosság életmódja. Megdöbbenti a hír, hogy X. Leó Johann Tetzel közreműködésével az ő környezetében is hirdetni kezdi a búcsúcédulák árusítását, hogy a pápa finanszírozni tudja a Szent Péter-székesegyház renoválását.
Nagyobb figyelmet kap annak bemutatása is, hogy milyen hatással van Luther életére a 95 pont kifüggesztése. Láthatjuk mellette az augsburgi kiközösítést, a Wartburgban töltött időt, amelyet a Szentírás német fordítására szentel. A film végkifejletében pedig végigkövethetjük, hogy az augsburgi gyűlés résztvevői miként mennek szembe V. Károly akaratával. Egy kissé sulykolt az üzenet, de az alkotók szükségesnek tartották, hogy Luther volt, aki „berúgta a vallásszabadság ajtaját”, és az augsburgi sikert követően még 16 esztendőn át hirdette az igét, boldogságban élt feleségével és hat gyermekével, munkássága, új gondolatai messzemenő hatással voltak a gazdaságra, a politikára, az oktatásra vagy a zenére. A dramaturgia több helyen is felülírta a film hitelességét, leginkább az időrendet elnézve jelentkezhetnek pontatlanságok. Luther a Bibliából konkrét szakaszokat is megemlít a filmben, holott annak felosztása életében még nem történt meg. Az ábrázolással ellentétben a német választófejedelmek többsége katolikus volt. Spalatinnal nem jártak jogi egyetemre, csak később találkoztak. Cajetan csak később lett kardinális. Márton és Katalin már X. Leó halála előtt összeházasodtak.
Rendező: Eric Till, szereplők: Joseph Fiennes, Alfred Molina, Jonathan Firth.
Egy kocka a német ZDF által 2017-ben készített Menny és pokol között/Reformáció elnevezésű tévéfilmből. A kép közepén Maximillian Brückner (Kép forrása: IMDb)4. Menny és pokol közt/Reformáció (2017)
2017-ben a reformáció 500. évfordulójának alkalmából tévéfilmet készített Luther Mártonról a német ZDF csatorna. Ebben az alkotásban a korábbiakhoz képest sokkal több fiktív elemet kapunk, és nagyobb teret kapnak az 1517 utáni események. Látjuk, miként küzd meg ellenségeivel Luther, miután felforgató eszméi napvilágot láttak. Társai, Andreas Bodenstein, Lukas Cranach és két szökött apáca, Käthe és Ottilie. Megjelenik előttünk a Münzer Tamással folytatott vita, valamint az erőszak minden formájának elutasítása, ehhez szorosan kapcsolódva a véres frankenhauseni csata.
Sajnos ebben a filmben is felfedezhetők pontatlanságok. Például egy misében felhangzó dal szövege csak 130 évvel később keletkezett. Nem valószínű, hogy Luther és Münzer felesége között barátság szövődhetett csak azért, mert szerzetesi múltjuk közös volt. Annak ellenére, hogy Münzer alakja meghatározó szerepet tölt be a filmben, kevés szó esik Mühlhausen történetében betöltött szerepéről. A Wartburg várában zajló Újszövetség tárgyalásakor ószövetségi idézetek hangzanak el.
Rendező: Uwe Janson, főszereplő: Maximillian Brückner.
A Katharina Luther életéről szóló film plakátja. Előtérben a film főszereplője, Karoline Schuch (Kép forrása: IMDb)5. Katarina Luther (2017)
Egy szintén német klasszikus, amelyet 2017. február 23-án mutatott be az Erste tévécsatorna. A reformáció folyamatát és annak elindítóját itt a feleség, Katharina von Bora (1499–1552) szemszögéből láthatjuk. A nemesi származású lány 1522-ben egy kolostorban él, amelynek falai közé is beszivárog a reformáció eszméje, miszerint leginkább a hit, amely érdemesíti a hívőt az üdvösségre. A korban bevett kényszerházasságtól megmenekülve a korábban már csodált Luther Mártont választja férjéül. Tudja, hogy szövetségük számára leginkább szolgálatot jelent majd, hiszen a teológiába, politikába, oktatásba belefeledkező, szórakozott Luther Mártonnak támaszra, ápolóra, gondozóra, társra van szüksége.
Katalinról nem sok hitelesnek tartott történeti információ maradt ránk, de arra vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok, hogy valóban hatékonyan működtette a wittenbergi fekete kolostort. Vezette a háztartást, állatokat tartott, sört főzött, kosztos diákokat fogadott. Akkor is ő tartotta a népes családban a lelket, amikor Magdaléna leányuk meghalt. A rendező, Julia von Heinz egyértelműen feminista kinyilatkoztatásként aposztrofálta alkotását.
Rendező: Julia von Heinz, szereplők: Karoline Schuch, Devid Striesow.
Kapcsolódó tartalom
+1 Bónuszfilm:
Megszállottak (2018)
A 2018-ban Pozsgai Zsolt által bemutatott filmklasszikus a reformáció emlékéve alkalmából készült. A történet Kálvin és Loyolai Ignác lehetséges, ám meg nem valósult, fiktív találkozását dolgozza fel, mutatja be. A kereszténység e két nagy alakja – annak ellenére, hogy a tér – és időbeli lehetőségek adottak voltak – sosem találkozott egymással.
A kálvinizmus megalapítója és a jezsuita rend megszervezője életükben elvben egyszer találkozhattak, 1536-ban, Genfben. Kálvin akkor 27 éves volt, Ignác 45. Kálvin egy évvel ezelőtt még Franciaországból menekült Ferrarába, ahol Renata ferrarai hercegnő fogadta be több más protestáns gondolkodóval együtt. Itt Kálvin tanítója és lelkipásztora is volt a hercegnőnek. Innen került aztán Genfbe, ahová Guillaume Farel hívta, Kálvin régi barátja, szintén nagynevű reformátor. Farel ragaszkodott hozzá, hogy Kálvin Genfben folytassa működését. Loyolai Ignác abban az időben tanult Párizsban, amikor Kálvin is, még ismerhették is egymást.
De Kálvin a protestantizmus felé haladt, Loyolai Ignác pedig az őt ért látomások hatására a római egyház megerősítésén munkálkodott. 1536-ban már egy lelkes csapattal indult el Párizsból Velencén át a Szentföld felé, lényegében már az új rend megalapításának igényével. Útközben haladt át Svájcon. Itt találkozott a két nagy gondolkodó. Farel nyilvános vitát kezdeményezett, hogy Lausanne népét is, hasonlóan a genfiekhez és a bazeliekhez megtérítse reformátusoknak. Lausanne bazilikájában történt a nyilvános hitvita. Farel először egy helyi katolikus pappal vitázott, de már látnivaló volt, hogy a katolikus pap nem győzi az érvelést – ekkor lépett helyére az ott időző Loyolai Ignác. Farel kezdett alulmaradni a két napig is elnyúló hitvitában. Az eseményt eredetileg csak szemlélő Kálvin barátja helyébe lépett, és a fő csatát ő vívta meg Loyolai Ignáccal.
Itt már két, a végletekig elkötelezett, a saját hitét fanatikusan valló ember feszült egymásnak. Sok mindenről esett szó, a Szentírás valódi értelmezéséről, de a világi hatalmakról, a demokráciáról, az emberi kapcsolatokról – két szemszögből. Kálvin váratlan segítséget kapott, amikor megjelent a ferrarai hercegnő, Renata is három kis gyermekével, el kellett hagynia egy időre városát protestáns nézetei miatt, és Genfbe utazott átmenetileg, ahol hírét vette a hitvitának. A hercegnő is beállt a vitába, ami nagyban befolyásolta a lausannei nép rokonszenvét az új tanok iránt.
És végül győznek, Lausanne városa is beáll a svájci városok sorába, ahol a reformáció nemcsak hogy megtűrt, hanem szinte egyedüli is. Loyolai Ignác azonban ebből a vereségből is előnyt kovácsolt magának, saját személyében még jobban hiszi, hogy a saját útját kell járnia. Második napon, a vita végén fel is keresi Kálvint a szállásán, és mint nemes ellenfelek, mint valóban két méltó nagy személyiség búcsúznak el egymástól.
Rendező: Pozsgai Zsolt, szereplők: Szabó Máté, Lux Ádám, Nagy Kati.
A kiemelt kép illusztráció.