Margary Williams meséjében a Kis Hintaló úgy tűnik, a feltétlen szeretetről beszél: „Az, hogy igazi vagy, nem attól függ, hogy miből készítettek téged. Ez egy olyan dolog, ami csak történik veled. Amikor egy gyermek hosszú időn át szeret – nem csak játszik veled, de tényleg szeret téged – akkor válsz igazivá … Ez nem egyszerre történik meg. Fokozatosan válsz azzá. Hosszú ideig tart. Ezért ez nem történik meg azokkal, akik könnyen megtörnek, érdesek, vagy akikkel túl óvatosan kell bánni. Általában, mire valódivá válsz, a sörényed legnagyobb részét „leszeretik” rólad, kiesnek a szemeid, meglazulnak az ízületeid és nagyon elkopsz. De ez mind nem számít, mert amikor egyszer már igazi vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit.”

Az igazi szeretet elkoptat, vonhatjuk le a mese tanulságát.

És valóban, a gyermekek kedvenc „rongyija”, vagy „puhája”, amivel alszik, az egy idő után – hogy is mondjam – senki másnak nem lesz vonzó.

Az a szeretet, amiről mi keresztyén emberek beszélünk nem rózsaszín filozofálgatás. Hanem annak a megértése, befogadása, hogy

ha igazán szeretsz, akkor sebezhetővé válsz, akkor lehet, hogy mások úgy fejezik ki a szeretetüket, hogy elkoptatnak. Lehet, hogy hatalmas áldozatot kell hoznod azokért, akiket szeretsz.

Lehet, hogy meg kell tanulnod, hogy ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor nem töltheted az egész életedet féltve őrzött, drága műtárgyként egy kivilágított vitrinben, hanem elérhetővé, megfoghatóvá, akár megkoptathatóvá kell tenned magad.

Ezért mondja a Biblia: nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét áldozza a barátaiért! Életét! Amiből csak egy van. De ha igaz életet, és igaz szeretet akarsz megtapasztalni, akkor ki kell tenned magad másoknak, akik lehet, hogy elég suta módon szólnak, érintenek, használnak…

Akármennyire nehéz elhinni, de semmi sem képes emberi kapcsolatokat megújítani, élhetővé tenni, csak a szeretet.

Mi, keresztyének abban a szeretetben hiszünk, ami emberen túli forrásból érkezik, és rajtunk csak átfolyik. Nem a magunk képessége szerinti szeretet teszi élhetővé a kapcsolatainkat, hanem amit mi magunk is Krisztustól fogadtunk el. Azáltal, hogy elfogadtuk az Ő értünk hozott áldozatát.

Mert ő a halálig engedte elkoptatni magát, ahogy ő mondta, azért, hogy nekünk életünk legyen és bővölködjünk! Ő az életét adta értünk, ennél nagyobb szeretetet nem tudok elképzelni!

Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete

Az előző részek itt tekinthetők meg: