Christopher Watkin, a Biblical Critical Theory szerzője rámutat, hogy az ószövetségi Izraelben a társadalom szinte minden szegmense arra emlékeztette az izraelieket, hogy Isten létezik, és ő szabadította meg a népét Egyiptom láncaitól. Az áldozati rendszer, a törvény, amit minden királynak el kellett olvasnia, a templom, a páska és más ünnepek mind egy irányba terelte az emberek figyelmét: Isten uralmára és kegyelmére.

Ez nem jelentette azt, hogy minden egyes izraeli szívből hitt, de azt igen, hogy az Isten létezésének megkérdőjelezése elképzelhetetlen volt.

Watkin szerint a mai nyugati társadalmak ezzel ellentétesen működnek: a kultúra az Istenben való őszinte hitet a lehetetlen kategóriába sorolja. Még Magyarországon is, egy kulturálisan keresztény országban, a legtöbb ember sosem hallott arról, hogy valaki a szexualitást a házasságban képzeli el, aktív tagja egy gyülekezeti közösségnek, rendszeresen olvassa a Bibliát, és szabadidejében különféle missziós tevékenységekben vesz részt. Sőt, olyan médiatermékkel, influenszerrel vagy modern irodalommal sem, ami ezeket pozitívan mutatja be. A keresztény hitmegélés alapvető elemeit a kultúránk elképzelhetetlennek tartja.

Ferenc pápa sírja a római Santa Maria Maggiore-bazilikában 2025. április 27-én (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Fabio Cimaglia)

A szekularizáció következményei

Ez a szekularizáció következménye, amit Bryan Wilson úgy fogalmazott meg, hogy ez egy „olyan folyamat, amely során a vallásos intézmények, gondolatok elveszítik társadalmi jelentőségüket”.

Vagyis a szekularizáció nemcsak azt jelenti, hogy egyre kevesebb ember hisz személyesen, hanem arra is, hogy a hit társadalmi megnyilvánulásai is visszaszorulnak.

Mi következik ebből? Többek között az, hogy az emberek saját magukat és a társadalmat is Istentől elválasztva értelmezik.

Ezen a ponton Watkin, Leslie Newbigin missziológust említi, aki szerint korántsem arról van szó, hogy ma már nem léteznek hihetőségi struktúrák, hanem hogy egy új, domináns plauzabilitási struktúra jött létre, és az emberek ennek megfelelően alakítják a gondolkodásukat és hoznak döntéseket. Ennek a struktúrának előfeltételezése pedig az, hogy Isten nem létezik.

A közgondolkodás változása

Egy 2021-es felmérés alapján a magyar fiatalok 66 százaléka szerint a vallás magánügy, az államnak pedig távol kell tartania magát tőle. A 61 százaléka támogatja az azonos neműek „házasságát”. Az eutanáziát pedig a magyarok 79 százaléka elfogadhatónak tartja. Nem vitás, hogy a magyarok többsége olyan pillérek mentén gondolkodik, mint a szekuláris állam, a szexuális önkifejezés vagy éppen az önrendelkezési jog. Ezzel szemben a közjót szem előtt tartó állam, az objektív szexuáletika vagy az emberi méltóság elgondolása szinte teljesen eltűnt a közgondolkodásból.

Fontos azonban leszögezni, hogy a hihetőségi struktúrák alakíthatók.

Róma, 2025. április 19. (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi)

A hihetőségi struktúrák alakíthatósága

Ennek az egyik eszköze a jogrend. A jog tanító és ösztönző szerepet tölt be, így például a gyorshajtás büntetése hihetővé teszi azt, hogy a gyorshajtás veszélyes és akár halált is okozhat. A versenyjog rendelkezései megerősítik azt a nézetet, hogy a piacnak tisztességesen kell működnie. Ugyanezért fontos, hogy a jogszabályok miként rendelkeznek a családról és a házasságról. Ha például bevezetésre kerülne a ,„melegházasság”, az hihetőbbé tenné azt a gondolatot, hogy a házasságnak és a szexualitásnak nincs objektív tartalma, hanem érzések alapján formálható.

Ahogy Szilvay Gergely fogalmazott: a jogrend hatással van a normáinkra, a normák pedig hatással vannak a közgondolkodásra.

A hihetőségi struktúrákat szintén pozitív irányba alakíthatják azok a példaképek és közös történetek, amelyeket egy társadalom felemel és a gyermekeinek továbbad. Nem mindegy, hogy a gyermekek hallottak-e Szent László és Mindszenty József hőstetteiről vagy éppen C.S. Lewis történeteiről, vagy ehelyett a Netflix és a Disney+ világában nőnek fel.

Végül szintén egy út lehet az, ha léteznek olyan ellenkulturális csoportosulások, amelyek továbbra is a hit és az értelem talaján értelmezik a világot, legyen szó keresztény közösségekről, ahol a család továbbra is célirányult; keresztény oktatási intézményekről, ahol a tudományt a hit fényében értelmezik, vagy keresztény think tankekről, amelyek örökérvényű etikai és teológiai elvek alapján reflektálnak a társadalomra.

Bakos Marcell, az Axioma Központ munkatársának írása