A későbbi Oscar-díjas színésznő Ilyena Lydia Vasilievna Mironoff néven született Londonban. Bár apja orosz emigráns arisztokrata volt, oroszul nem, viszont franciául annál jobban beszél. Apja kívánságára beiratkozott az egyetem tanári szakára, de sikerrel szerepelt a National Youth Theatre meghallgatásán is, és végül a színészi pályát választotta. Kleopátraként olyan sikert aratott, hogy előbb a Royal Shakespeare Company, majd Peter Brook társulatának tagja lett.

A filmvásznon egyik első alakítása a Szentivánéji álom Hermiája volt (Titania szerepét az angol színház egy másik nagyasszonya, Judi Dench játszotta). Nevét a szélesebb közönség a Penthouse magazin finanszírozásában készült, szexjelenetekben gazdag Caligula című filmben ismerte meg. Az Arthur király legendáját feldolgozó Excaliburban gonosz és csábító boszorkányt, a Cal című ír politikai drámában egy özvegyasszonyt játszott, aki egy fiatal fiúval kezd viszonyt, és mindkét szerepéért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó kitüntetését.  A Moszkitó-part című filmben Harrison Ford oldalán szerepelt, majd a Peter Greenaway rendezte A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című, házasságtöréssel és gyilkossággal fűszerezett fekete komédiában boldogtalan feleségként szomorkodott a Jean-Paul Gaultier divattervező által tervezett merész ruhákban.

Először 1994-ben, a György király című kosztümös filmben jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjra.

Három évvel később Golden Globe-díjat vehetett át a Losing Chase című tévéfilmért, majd 2002-ben ismét Oscar-jelölést hozott számára a házvezetőnő szerepe a Gosford Parkban.

Az 1932-ben, az angol „jobb körökben” és az e köröket szolgálók világában játszódó, Robert Altman rendezte film egy amerikai tiszteletlenségével mutatta be az angol kasztrendszer visszásságait.

Pályafutásának csúcsára A királynő című, a Diana hercegnő halála utáni egy hét eseményeit nyomon követő filmmel ért 2006-ban.

Hatodik királynőszerepéért – II. Erzsébet megformálásért – megkapta a brit BAFTA-, a Golden Globe- és az Oscar-díjat, továbbá az Európai Filmakadémia kitüntetését is.

Ugyanabban az évben az I. Erzsébet angol királynőről szóló tévéfilm főszerepéért szintén Golden Globe-ot kapott, a díjra a Prime Suspect – The Final Act című tévésorozatért egy harmadik kategóriában is jelölték. Ezzel több rekordot is felállított: elsőként jelölték ugyanabban az évben három Golden Globe-ra, és máig ő az egyetlen, aki ugyanazon évben két kategóriában is főszereplőként nyert. Emellett egyedüli színésznőként I. és II. Erzsébetet is eljátszotta a filmvásznon.

A filmbeli koronát és jogart 2009-ben köpenyre és tőrre cserélte, Az adósság című filmben egy visszavonult Moszad-ügynök bőrébe bújt, majd nyugdíjas CIA-ügynöknőt játszott a Red című kémkomédia mindkét részében. A Lev Tolsztoj utolsó napjainak szentelt Aztán mindennek vége című alkotásban az orosz író feleségét alakította, kiérdemelve negyedik Oscar-jelölését. A Szabó István által rendezett, Szabó Magda kisregényéből készült Az ajtó című játékfilmben Emerencet, az írónő házvezetőnőjét játszotta.

A Hitchcock című filmben a legendás rendező feleségét, Az élet ízei című kulináris-romantikus alkotásban egy étterem tulajdonosát formálta meg, és mindkettőért Golden Globe-ra jelölték. A Szörny Egyetem című animációs filmnek hangját kölcsönözte, a Hölgy aranyban című alkotásban pedig egy idős asszonyt alakított, aki a nácik által a családjától elkobzott műkincsek nyomába ered.

Egy nyilatkozata szerint néha kedve támad kasszasikerekben is szerepelni, de csak akkor, ha minőségiek – ezért vállalta a Halálos iramban akciófilm-sorozat nyolcadik és kilencedik részét.

Az utóbbi évtizedben feltűnt életrajzi drámában (Trumbo), dokumentumfilmben (Szíria könnyei), road movie-ban (Örömjárgány, jutalma újabb Golden Globe-jelölés volt), a Disney új Diótörő-filmjében, thrillerben (Szellemek háza, Anna, A hazugság művészete), animációs vígjátékban (Ivan, az egyetlen). Egy minisorozat kedvéért pedig Nagy Katalin orosz cárnő ruháját vette magára. A Yellowstone című westernsorozat előzményeként készült 1923-ban egy cowboyházaspár női tagját formálta meg (alakításáért begyűjtötte 17. Golden Globe-jelölését), idén a Gengsztervilág című krimiszériában ismét egy nagyhatalmú családfő háttérből irányító feleségét alakította.

Mirren a színpadon is remekel. 2013-ban kapta meg a legnagyobb brit színházi kitüntetést, a Laurence Olivier-díjat. Ugyanabban az évben Amerikában Tony-díjjal jutalmazták II. Erzsébet megformálásáért Az audiencia című drámában. A díj átvételekor – félig tréfásan – kijelentette: most már csak a zeneipar legrangosabb elismerésére, a Grammyre vágyik, talán ideje volna, hogy hangoskönyvet készítsen.

A számos jótékonysági kezdeményezésben aktív szerepet vállaló színésznő 2003-ban II. Erzsébet brit uralkodótól megkapta a lovagi cím női megfelelőjét, így kijár neki a Dame megszólítás. 2012-ben az Európai Filmakadémia tüntette ki életművéért, csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, 2014 óta a brit filmakadémia tagja.

Életét – egy évtizednyi együttélés után – 1997-ben hivatalosan is összekötötte Taylor Hackford amerikai rendezővel. Túl a 65. életévén nyerte el az „év teste” címet egy kaliforniai szavazáson.

2016-ban ő adta át a kitüntetést Nemes Jeles Lászlónak, az első Golden Globe-díjat nyert magyar film, a Saul fia rendezőjének.

2020-ban a berlini filmfesztiválon életművéért tiszteletbeli Arany Medve-díjjal ismerték el, 2022-ben átvehette a hollywoodi színészcéh (SAG) életműdíját is. 2021-ben ő írt üzenet a színházi világnapra, amit világszerte felolvastak.

Kiemelt kép:  Helen Mirren brit színésznő a The Good Liar című filmje bemutatóján Londonban 2019. október 28-án. MTI/EPA/Neil Hall.