×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Liszt igazi csodagyerek volt, már kilencévesen ámulatba ejtette a közönséget

 

Kétszáztíz éve, 1811. október 22-én született Liszt Ferenc, minden idők egyik legkiválóbb zongoraművésze, zeneszerző, a Zeneakadémia első elnöke.

A magyar Liszt Ádám és az osztrák Lager Mária Anna gyermekeként 1811-ben az ausztriai Doborjánban (Raiding) jött világra, ahol édesapja az Esterházy család birtokán szolgált. A szülők figyelmet fordítottak a kis Franci nevelésére. Első zongoraleckéit édesapja adta, aki maga is több hangszeren játszott, és csellista volt egykor a kismartoni zenekarban.

Kilencévesen lépett fel először nyilvánosan Sopronban, olyan sikerrel, hogy a koncertet meg kellett ismételni. Ezután Esterházy Miklós kismartoni kastélyába kérette a csodagyereket, és elismerése jeléül aranyzsinóros, ezüstpitykés, prémmel díszített díszmagyarral ajándékozta meg. Liszt ebben lépett fel Pozsonyban, ahol megjelent róla az első nyomtatott kritika.

A teljes anyagi bizonytalanságot is vállalva Liszt Ádám Párizsba vitte tizenkét éves fiát, aki előzőleg közel másfél évig Bécsben tanult a volt Beethoven-tanítvány Carl Czernynél és Mozart egykori riválisánál, Antonio Salierinél, majd 1823 májusában Pesten adott koncertekkel vett hosszú időre búcsút honfitársaitól. A párizsi évek maradandó hatással voltak a koncertező és komponáló csodagyermekből a serdülőkor lelki válságain át férfivá érő Lisztre, aki utóbb egy életen át legszívesebben francia nyelven fejezte ki magát.

Tizenhét évesen elvesztette apját. Búskomorságba esve visszavonult a világtól. Csak az 1830-as párizsi forradalom rázta fel, a francia fővárosban vált igazán jelentős zongoristává, kezdett hozzá első komolyabb műveinek megírásához. Az 1830-as és 1840-es években többször turnézott hosszabb ideig Oroszországban.

Szenvedélyes viszony fűzte Marie d’Agoult grófnőhöz, akitől három gyermeke született, akik közül Cosima később Richard Wagner felesége lett.

Az egész világot megrázó 1838. márciusi pesti árvíz hírére Bécsbe ment, koncertet adott az árvízkárosultak javára, fellépett Pesten, és alapítványt tett a Nemzeti Zenede létesítésére. Első pesti otthona a Nádor utcában volt, kedvenc kápolnája a mai Szent István-bazilika helyén állt, a székesegyház felépítését adománnyal segítette.

Zongoraművészként technikai tudásával, rögtönzéseivel ejtette ámulatba hallgatóit. Mivel dinamikus leütéseit kevés hangszer viselte el, némelyik egyszerűen összerogyott koncert közben, zongoragyilkosnak is nevezték.

Virtuozitása minden kortársát csodálatba ejtette, a legenda szerint a Mendelssohn hegedűversenyének átiratát előadó, akkor tizenöt éves Joachim Józsefet úgy kísérte a zongorán, hogy játék közben mutató és középső ujja között tartotta égő szivarját.

Liszt Ferenc 1847-ben (Barabás Miklós festménye) (Fotó: Wikipedia)

1848-tól 1861-ig Weimarban élt, egy évtizeden át volt a Staatskapelle vezető karnagya. A város neki is köszönhetően lett Európa egyik zenei központja. Weimari éveiben a komponista került előtérbe, zeneszerzői stílusa lehiggadt, kevesebb gondot fordított a külső csillogásra, és megteremtette az egyetlen témából kibontakozó szimfonikus költemény műfaját.

Akkortájt több időt tudott zeneszerzésre fordítani. Nagy hatással volt rá a Richard Wagnerrel kötött barátsága.

Közben megismerkedett Sayn-Wittgenstein hercegnével. Kapcsolatuk elmélyült, s Liszt követte az asszonyt Rómába, ahol ideje nagy részét egyházi zenék (pl. oratóriumok) komponálásának szentelte. A római katolikus egyház kisebb rendjeinek felvétele után a Vatikánba költözött. Az egyházi zene megreformálásán fáradozott. Egyik – ebben az időszakban komponált – jelentős művét, a Szent Erzsébet legendáját maga vezényelte Pesten, ahol magyar kapcsolatai is újjáéledtek.

A kiegyezés után, I. Ferenc József 1867-es koronázására Koronázási misét írt. Utolsó éveit Weimar, Pest és Róma között osztotta meg, ekkor már nem lépett fel pénzért, tanítványait is ingyen oktatta.

1873 novemberében Pesten nagy ünnepséget rendeztek művészi pályája 50. évfordulóján, ekkor csendült fel először Krisztus című oratóriuma. Régi vágya valósult meg 1875-ben a budapesti Zeneakadémia megalapításával, amelynek ő lett az elnöke, lakását is az intézmény első, Hal téri épületében, a mai Mátyás pince helyén alakították ki. 1879-ben együtt költözött a Zeneakadémiával a Sugár (Andrássy) út 67.-be, amely ma a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontnak ad otthont. A Zeneakadémia 1925-ben Hubay Jenő javaslatára vette fel Liszt nevét, a mai, Liszt Ferenc téri épület főbejárata feletti Liszt-szobor Stróbl Alajos alkotása.

(Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

A betegeskedő, megromlott látású Liszt 1886-ban sürgető meghívásoknak eleget téve még egy nagy körutat tett Nyugat-Európában, ahol Párizsban és Londonban óriási sikerrel adták elő műveit, többek között a Szent Erzsébet legendáját és az Esztergomi misét. Munkácsy Mihály Párizsban megfestette híres arcképét, és meghívta a nagy utazások után pihenni luxemburgi kastélyába, Colpachba. Liszt innét erősen meghűlve érkezett 1886. július 21-én Bayreuthba, az ünnepi játékokra. Rövid, ám súlyos szenvedés után tüdőgyulladás vetett véget Liszt életének 1886. július 31-én. Mivel végső nyughelyéről többféle, egymásnak ellentmondó nyilatkozata maradt fenn, leánya végül Bayreuthban helyeztette örök nyugalomra – olvasható a Lisztmúzeum.hu oldalán.

Liszt Ferenc több mint hatszáz művet írt, első korszakában főként virtuóz darabokat. 1848 utáni második korszakában keletkeztek nagyszabású zongoraművei, zongoraversenyei, szimfonikus költeményei. Magyarországon szívesen hallgatott cigányzenét, 19 magyar rapszódiája népies és csárdásdallamokra komponált fantázia. Késői korszakában szakított a romantikával, harmóniavilágából megrázó, tépelődő keserűség árad.

Liszt anyanyelve német volt, de magát magyarnak vallotta. 2011 óta a nevét viseli a budapesti nemzetközi repülőtér és idén szeptember óta a külföldi magyar kulturális központok hálózata. Születésének 200. évfordulóján Liszt-évet rendeztek, világszerte megemlékeztek róla.