×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Ritkán látott képekkel emlékezünk Máté Péterre, aki ha külföldön születik, biztosan világsztárrá vált volna

 

Magyarországon talán csak a legfiatalabb generáció nem ismer legalább egy dalt Máté Pétertől. A kivételes tehetségű előadó „anyanyelveként” szólalt meg a zene – olyan szenvedély fűzte őt a hangokhoz, ami csak keveseknek adatik meg. Igaz, már 37 éve nincs köztünk, de elmondhatjuk, hogy a nem egészen négy évtizednyi hosszúságú élete halhatatlanná tette.

 

Máté Péter gyermekkorától kezdve tanult zongorázni, kezdetben magánúton, majd zeneiskolában. Később ismerős muzsikusok, köztük a zeneszerző Geszler György, a Magyar Rádió stúdiójában Balassa P. Tamás és Bágya András tanították énekelni, majd gitározni is.

Első sikerei nem várattak sokáig magukra. 1965-ben megalapította zenekarát, a Máté-együttest, majd két évvel később már első rádiófelvételén is túl volt. Szerzeményei, az Úgy várom, jössz-e már? és a Mondd már című dalait az Illés együttes kíséretében rögzítették szalagra. Lassacskán kialakult állandó zenekara, a Főnix is, amely kezdetben Beatles- és Elvis Presley-számokat játszott.

Még abban az évben, 1967-ben, az első magyar polbeat fesztiválon csillogtathatta meg a tudását (addigra már a Budai Ifjúsági Parkban és a televízióban is fellépett). A Dobsa együttessel Vass Valéria dalszövegére komponált Néger zongorista dala – amely a pénz hatalmáról, a feketék és fehérek harcáról szólt színesen könnyed, tánczenés stílusban – egy csapásra lenyűgözte a közönséget.

A zenekar ezzel a számmal elnyerte a KISZ KB különdíját: kéthetes üdülést Szocsiba, amely egyben belépőül is szolgált az ott megrendezett nemzetközi polbeat fesztiválra, valamint a nagyzenekari kategória győzteseként 15 ezer forintot.

Az énekes előadásmódja azonban akkoriban még túlságosan modern volt a közízlés számára. A fiatal fiú szenvedélyesen és kristálytisztán énekelt és zongorán vagy gitáron kísérte magát közben. Az állam gyanakodva figyelte a nyugati értékeket árasztó, angolul is éneklő dalszerzőt, akinek lemezei szinte alig keltek el. 1968-ban a Halló, fiúk, halló, lányok! című tévéműsorban A Piroslámpás ház című dal szabadossága hallatán karrierje kissé parkolópályára került.

A politikai nyomás azonban nem szabhatott gátat a tehetségnek. Hétvégeken saját zenekarával lépett fel a műszaki egyetem Vásárhelyi kollégiumában, olyan sikerrel, hogy 1968-ban megnyílt a róla elnevezett Máté Klub, ahol hétről hétre elvarázsolta a közönséget. A hatvanas évek végétől egészen 1984-ben bekövetkező haláláig az ország egyik, ha nem a legnépszerűbb szóló előadójává vált.

Az 1970-es évek elejére előadásai a Műegyetem Ezres klubjában rendszeressé váltak, ahol többször fellépett első feleségével, Dékány Saroltával is. 1973-ban S. Nagy István és Malek Miklós dalának, a Hull az elsárgult levél előadásával első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. A szövegíró S. Nagy így emlékezett vissza első találkozására Máté Péterrel:

„Lejártam az ELTE-be, a klubba, ahol egy idő után egy nagyon jó énekes-zongoristát fedeztem föl, aki fantasztikusan jól billentyűzött, és eszméletlen jól énekelte az akkori amerikai világslágereket. Úgy hívták, hogy Máté Péter. Odamentem hozzá és azt mondtam neki: „Milyen jól zongorázol, milyen jól énekelsz. Miért nem írsz zenéket és énekelsz magyarul?” Ő erre azt mondta: „Mert nem tudok zenét szerezni, nem szeretek magyarul énekelni, mert nem az én világom.” Ezután Malek Mikivel megírtam a Hull az elsárgult levél című dalt, és Bágya Andrást megkértem, hogy ossza ki Máté Péternek. Megtörtént. Elénekelte, és megnyerte a Made In Hungary első díját.”

A sikerek sora pedig folytatódott. 1973 és 1974 között az Express együttessel lépett fel, amellyel a drezdai dalfesztiválon vastaps kíséretében fődíjat nyert. 1976-ban Tárd ki karjaidat című dalával harmadik helyet ért el az írországi Castlebar Song Contesten, ahol kizárólag új szerzemények szerepelhettek. Az énekes az egyik helyi menedzsertől még szerződést is kapott, ő azonban azt nem fogadta el. Egy évvel később már az Együttlét című slágerét énekelte a Metronóm 77 televíziós fesztiválon. Még abban az évben megjelent első nagylemeze Éjszakák és nappalok címmel, amely egy válogatás volt az első tíz év dalaiból.

1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. Mindemellett a legnagyobb nemzetközi sikere azonban az volt, amikor az Elmegyek című dala Nicolas címmel, Sylvie Vartan előadásában világslágerré vált.

Máté Péter utánozhatatlan hangja mellett kiváló hangszerelő is volt: az ő zenei fantáziája ihlette a Jézus Krisztus szupersztár magyar változatát, amelyben Júdást énekelte 1984-ben. Írt kísérőzenét a Madách Színház részére A királynő katonái című Arnold Wesker-darabhoz, emellett két musicalt és csaknem 150 dalt komponált. Jelent meg lemeze a párkapcsolatokról (Magány és együttlét címmel), a felnőtté válásról (Szívhangok) és az emberi lét természetes kereteiről is (Keretek között).

Karrierje kizárólag a zenéről szólt, szinte bármit elvállalt, ahova csak hívták. Énekelt esküvőn, bárokban, mindegy volt hol, csak a dal számított neki igazán. Koncertjei után hajnalokig szórakoztatta az ott maradt társaságot. Ha épp nem volt zongora a közelben, hű barátjára, a gitárjára mindig támaszkodhatott.

Kivételes zenei pályája azonban fizikálisan és mentálisan is próbára tette. Rengeteget dolgozott, életmódja rendszertelen, egészségtelen volt. Gyengélkedő szíve mellett erősen dohányzott és az alkoholt sem vetette meg. Második felesége, Kovács Edit hozzászokott a felfokozott tempóhoz, tizenöt éves házasságuk alatt két lányuk született. Családjával nagyon kevés időt töltött, de amit igen, azt igazán intenzíven.

(Fotó: MTI/Keleti Éva)

Utoljára 1984. szeptember 7-én Hódmezővásárhelyen, majd másnap Mindszenten lépett fel. Szeptember 9-én, vasárnap, mindössze 37 évesen szívroham következtében hunyt el. Halála előtt még felénekelt néhány dalt a magnójára és Elvis Presley-dalok feldolgozására készült. Napvilágot láttak olyan hírek is, hogy a tragédia előtt már a visszavonuláson gondolkodott, a hangszerelés és a színház felé szeretett volna fordulni inkább. Temetésén több tízezren vettek részt. Haláláról a későbbi évek során több rejtélyes körülmény is napvilágot látott.

Kivételes művész volt, aki jóval megelőzte a korát. Szenvedélyesen törekedett a tökéletességre, hihetetlen átéléssel tudott átadni, és szinte egyetlen hamis hang nélkül énekelt.

Szerzeményeit talán még száz év múlva is énekelni fogják.