Mező Misi: Mindig az lebegett előttünk, hogy egyedit alkossunk

 

Már két éve A Dal zsűrijében értékeli a versenyzők produkcióit, és emellett célja, hogy útnak indítsa azokat az előadókat, akik nemrégiben tűntek fel a hazai zenei életben. A zsűrizés mellett pedig lázasan készül húszéves zenekarával, a Magna Cum Laudéval a február 15-i jubileumi koncertjükre, amelyen számos meglepetés várja majd a rajongókat. Interjú Mező Misivel.

– A Dal zsűritagjaként mik az eddigi tapasztalataid? Milyennek ítéled meg a versenyzőket, az elhangzott dalokat?

– Tehetségekben eddig sem volt hiány. Úgy gondolom, hogy minden évben egy sor új felfedezett lép a színpadra a műsorban, de azok is képesek újat mutatni, akik már évek óta a szakmában vannak. A Dal 2019-be 416 dalból választotta ki a tíz tagú szakmai zsűri azt a harminc színes produkciót, amely végül a válogatóba került.

Jómagam azért csatlakoztam A Dal zsűrijéhez, mert vonzó volt számomra, hogy részt vehetek egy olyan munkában, amely során keressük azt a magyar dalt, amely leginkább ránk jellemző, és meg szeretnénk mutatni az országnak. Így az én megközelítésemben nemcsak az a cél, hogy kiválasszuk azt a szerzeményt, amellyel képviseltetjük magunkat a több évtizedes múltra visszatekintő Eurovíziós Dalfesztiválon. Egyfajta missziónk az, hogy olyan előadókat és zenekarokat mutassunk be a közönségnek, akik kevésbé ismertek.

A médiában sajnos kevés lehetőség van arra, hogy a zenészek minőségi műsorban tudják megméretni magukat, A Dal azonban ehhez remek lehetőséget nyújt.

(Fotó: Lajtos_István)

(Fotó: Lajtos István)

 Milyen szakmai szempontokat vesztek figyelembe a versenyzők értékelésekor? 

– A karaktereket igyekszünk megtalálni egy-egy dalban. Nem az az elsődleges cél, hogy másolatokat és kópiákat véljünk felfedezni és támogatni, az egyediségre koncentrálunk.

A népi motívumok alkalmazása is gyakran előkerül. Ezzel kapcsolatban azt kell mondjam, hogy bizonyos dalokba szépen beilleszthető egy hegedű, míg bizonyos esetekben azonnal kihallatszik, hogyha ezek a népi hangszerek erőltetetten szólalnak meg.

De sokat számít a színpadi jelenlét is. Volt már rá példa, hogy egy általam kevésbé jónak ítélt dalt úgy felhúzott az előadó, hogy megtetszett, de ennek az ellenkezője is előfordult már. Nehéz megjósolni, hogy milyen dalok kerülnek majd a döntőbe, hiszen a négy zsűritag mellett ott van a közönség is, és beleszól abba, hogy végül melyik dallal lépjünk a nemzetközi verseny zsűrije és közönsége elé.

– Idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a Magna Cum Laude zenekar. A 999 című dalotokban egy bizonyos Magna-hatást is emlegettek. Mit jelent?

– Soha nem elemeztük saját magunkat, hogy mi az, amit mi képviselünk. Mindig is az lebegett előttünk, hogy egyediek legyünk, sajátost alkossunk, nem akartunk soha egyik zenekarra sem hasonlítani. Egy olyan zenekar, egy olyan „alkotó brigád” szerettünk volna inkább lenni, amelyhez mások szeretnének hasonlítani, sokan szeretnének követni, esetleg „utánozni”. Tettük a dolgunkat, és a mai napig ezt tesszük. Arra pedig nincs időnk, hogy azzal foglalkozzunk, mi történt a múltban. Ez a húsz év olyan gyorsan elrohant, hogy néha nekem csak két-három évnek tűnik.

Személy szerint mindig bajban vagyok azzal, hogy a zenekar történetéből kiemeljek meghatározó pillanatokat, mivel számunkra minden koncert ugyanolyan fontos. Talán egy jubileumi koncert annyiban más, hogy az abba belefektetett munka több időt és energiát emészt fel, de egyébként ugyanolyan fontos egy városi vagy egy háromszáz fős kisklubban adott koncertünk is. Illetve a jubileumi vagy az ünnepi koncertek hangulata azért mégis eltér, talán, mert ezeken az alkalmakon olyan személyekkel állhatunk a színpadra, akik nagy példaképeink. Erre volt példa, mikor Révész Sándorral állhattunk egy karácsonyi koncerten a színpadra Békéscsabán, de felemelő pillanat volt az is, amikor Nagy Feróval vagy Pataki Attilával léptünk fel.

– Melyik dal hozta meg számotokra az áttörést?

– A Minden állomás megjelenése után éreztük, hogy valami történik a zenekar háza táján, de az abszolút áttörést a Vidéki sanzon hozta meg.

(Fotó: Lajtos István)

(Fotó: Lajtos István)

– A Magna Cum Laude zenekarról köztudott, hogy Békés megyéből indult. Időközben te felköltöztél Budapestre. Ez mennyiben könnyítette, illetve nehezítette meg a zenekar működését?

– Abból a szempontból könnyebbség, hogy a fővárosban énekesként képviselni tudom a zenekart, annyiban viszont nehezebb, hogy Kara Misával (basszusgitár, szövegíró) és Szabó Tibivel (gitár, zeneszerző) nem tudunk napi szinten próbálni, találkozni. De ha egy nagykoncertre vagy lemezre készülünk, vagy ha vendégeket hívunk egy-egy fellépésre, akkor több időt töltünk a próbateremben vagy a fővárosban, vagy vidéken.

– Az elmúlt években a zenekarban kétszer is volt tagcsere. Az új billentyűsötök és dobosotok hozott-e új színt a zenekarba?

– A fiatalság, Lesták Márton (billentyű) és Török Máté (dobok) új lendületet hozott a Magnába. Amellett, hogy jó muzsikusok, jó emberek is, ami számomra nagyon fontos. Ugyanis én szívesebben állok színpadra egy olyan emberrel, akivel a hétköznapokban is kijövök, kvalitás ide vagy oda, mint egy olyannal, aki bár a szakmában elismert, de nehezebben értetem meg magam vele az élet más területein.

– Február elsején jelent meg a Gyulai Húszfeldolgozó című korong, amelyen a Magna Cum Laude húsz dalát dolgozta fel húsz előadő és zenekar. Mit érdemes erről a lemezről tudni?

– Korábban a Magna Cum Laude zenekar is részt vett egy feldolgozáslemez összeállításában. A Tankcsapda is előrukkolt egy hasonló projekttel a jubileumakor, de a Quimbynek és Ganxsta Zoliéknak is jelent már meg hasonló lemeze. Ez pedig megtetszett nekünk, és arra gondoltunk, hogy egy feldolgozáslemezzel megünnepelhetnénk ezt a kerek évfordulót.

Ebben a projektben részt vett többek között zsűritársam, Nagy Feró és a Beatrice is, ők a Mid nem voltam még neked!? című dalunkat dolgozták fel. Feróék mellett Majkától a Pálinkadalt hallhatjuk, a Vidéki sanzont a Budapest Bár, míg Ferenczi György és a Rackajam a Dűvő zenekarral kiegészülve a Siratót dolgozta fel. De a lemezen közreműködött még Charlie, Balázs Fecó, Karácsony James János, a Republic, a Road, a Hooligans, a Bagossy Brothers, Kowalsky és a Vega és Rúzsa Magdi is.

(Fotó: Lajtos István)

(Fotó: Lajtos István)

– A jubileumi koncerten készültök meglepetésekkel?

– Azt nem szerettük volna, hogy minden számnál váltsák a zenészek egymást a színpadon, de a hagyományt megtartva erre a koncertünkre is több vendégelőadót hívtunk. Pár dal erejéig a színpadra lép velünk a Vivat Bacchus a capella énekegyüttes, mint zenekar. A Magyar Virtuózok Vonósnégyes egy akusztikus blokkban muzsikál majd mellettünk, míg Ökrös Károly a Budapest Bárból harmonikázni fog. Ferenczi György pedig hegedűsként és szájharmonikásként és nem utolsósorban énekesként is közreműködik.

A Magna Cum Laude zenekar általában egy évre előre tervez. Ezt az évet meghúzzuk rendesen, a jubileumi koncert mellett a legtöbb hazai, nyári zenei fesztiválon is fellépünk majd, év végén pedig egy stúdióalbumunk is megjelenik.  A zenekarral az évek alatt összeforrt, hogy nemcsak audiovizuális élményt nyújt, hanem kulinárisat is. Most sem lesz ez másképp a február 15-i koncerten a Papp László Sportcsarnokban: egy kis vidéket csempészünk a főváros szívébe disznótoros falatokkal, amelyek mellé jóféle pálinka is dukál.