Rendkívül optimista időszak volt a rendszerváltás utáni a magyar emberek életében – mondta Fábry Sándor a Kossuth Rádió 25 éve történt című magazinműsorának. A humorista beszélt a rendszerváltás utáni időszak rádiókabaréjáról, humoristáiról, buktatóiról és örömeiről, és pályakezdéséről egyaránt.
Volt idő, amikor szombat esténként családok, baráti társaságok ültek a készülékek mellé, hogy együtt hallgathassák. Fábry Sándor humorára az 1990-es években figyeltek fel, rövid időn beül számos kabaréműsor konferansziéja, önálló betétek szerzője lett. Majd 1994-től elindult önálló történetmesélő műsora, a Kabaré szeparé, egyedisége abban rejlett, hogy szövegeit nem írta meg előre. De milyen volt a 90-es években a humor?
Fábry Sándor író, humorista, dramaturg, érdemes művész a Kossuth Rádiónak elmondta, akkoriban az embereket minden érdekelte. Úgy fogalmazott, Magyarországnak az egy jó időszaka volt, hiszen bekövetkezett az, amire senki nem számított. Az orosz katonák elhagyták az országot, és mindenki reménykedett, hogy ezúttal „rendes ország jöhet létre”.
A humorista hozzátette, sokkal nyitottabbak voltak akkor az emberek, nem mérgezte a kapcsolatokat a politikai különbségekből adódott konfliktus. Fábry Sándor visszaemlékezett, hogyan szakadt el a filmgyártól, amit később annyira nem is bánt meg.
Fábry Sándor humorista, műsorvezető (MTI/Soós Lajos)
Megemlítette, pont 1989-ben szerepelt Vajda Péter Éljen a szabadság című filmjében, megjelent egy cikke az első magyar kiadású Playboyban, ahol később a gasztronómiai rovatot vezette, és rádiós szerepelése egy beszélgetős műsorban – amely később a Kabaré szeparé címet kapta – teljesedett ki.
Egy sikertörténet kezdete
Kezdeti sikereit egy történettel hozta összefüggésbe. Fábry az egyik műsorban azt mondta, hogy a Trabant tulajdonképpen nagyon is megfelel az amerikai gondolkodásnak, hiszen az egyfajta „dobd el” autó.
„Tehát átmegyünk New Yorkból San Franciscoba, és bedobjuk a tengerbe. Akkor használtam az akkor még nem annyira közismert projekt szót, ami akkor még nem volt annyira általános, és Nyilas János barátom, a kabaré talán legrégebbi mindenese, és most is velünk van, hála az istennek, és elnevezett engem projektnek. Úgyhogy néhány évig talán a projekt névre hallgattam, és abból deriváltam, hogy a beszélgetés nem sikerülhetett rosszul, mert a kazettát, pontosabban mondva a tekercset a technikus fiú a röhögéstől elejtette a folyosón, és csak annyit láttam, hogy tekeredik a tekercs” – részletezte kezdeti sikereit a humorista.
A rendszerváltozás utáni időszakról azt mondta, sokan egy kis vákuumba kerültek, mert a rendszerváltás előtti rádiókabaré eleme volt, hogy hogyan lehet rendszert csipkedni. A humorista úgy látja, ez különösen Hofi Gézánál volt nehéz a múltja miatt, hiszen nem akarta megtagadni a múltját, azonban „nem is volt jellemtelen”.
„Nehezen találta a helyét, és nagyon sokan azok közül, akik erre a politikai odamondogatásra építettek, tehát nem is feltétlenül kellett poén, de a 90-es évek elejére ez megváltozott” – tette hozzá.
Fábry Sándor úgy látja, ő újdonságnak számított abból a szempontból, hogy rengeteg írott jelenettel dolgoztak akkoriban, azonban a humorista szabadon beszélt, ez pedig az olvasott szöveggel szemben mindig előnyben van.
„Az első időben még három műsorvezető volt, és nekem nem kellett készülnöm, ha valami az eszembe jutott, elmondtam, de nem volt olyan felelősségem, hogy meg kellett írnom egy nyitót. Szép lassan beletanultam a dolgokba” – világított rá Fábry Sándor.
A rendszerváltozás után
A humorista beszélt arról is, hogy a rendszerváltás utáni az évek annak jegyében zajlottak, hogy megpróbáljanak a politikától elszakadni. Hangsúlyozta, akkoriban jelent meg a Holló Színház, és az angol abszurd humor, ami addig nem nagyon volt, de a szereplők még így is, nagyrészt a régiek voltak.
Azt is megemlítette, hogy a rendszerváltás után elég sok előadás megjelenhetett, az írók azonban nem törték magukat azon, hogy a fióknak dolgozzanak.
„Az örök szamizdatszerző Hamvas Béla volt, és azon kívül nem sok dolog volt, ami nem jelent meg, sőt, a humorfesztiválok megjelenése is sokat jelentett” – hangsúlyozta.
Fábry Sándor kiemelte, Verebes István és Farkasházi Tivadar abszolút mértékben, nagy szeretettel és bölcsességgel foglakozott vele, és a Humorfesztiválon rendkívül nagy öröm volt felfedezni a Bagi–Nacsa párost, az akkor még szerzőként jelentkező Kőhalmi Zoltánt, Bödőcs Tibort és még sok rendkívül tehetséges fiatalt.
