„Hiszek a klasszikusok modernségében. Hiszek a tiszta beszéd ábécéjében és a magyar nyelv arany jánosi törvényeiben. Hiszem, hogy az élményt és szórakozást nyújtó színház az ország munkakedvének pénzben ki sem fejezhető ösztönzője és emberi fejlődésének formálója” – vallotta színházi credójában Básti Lajos.
1911. november 17-én született Keszthelyen, zsidó származású családban Básti Lajos Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész.
Básti – eredeti nevén Berger – Lajos szülővárosában, Keszthelyen, a Premontrei Gimnáziumban szerette meg az irodalmat, Arany János gyönyörű nyelvezetét. Írók, költők gondolatainak tiszta, kifejező tolmácsolása jegyében teltek aztán élete elkövetkező évtizedei.
Nem készült színésznek, inkább a zene ragadta magával, szépen hegedült. Zenei tehetségét 1962-ben, a híres Ki Mit Tud? nyomán létrejött És Ön Mit Tud? elnevezésű televíziós műsorban be is mutatta.
Zenésznek, írónak vagy orvosnak készült, egy szemesztert hallgatott is az orvosi egyetemen, és eszébe sem jutott, hogy felvételizzen a budapesti színészképzőbe.
Második felesége és egyben pályatársa, Zolnay Zsuzsa emlékezése szerint Bástit a kiváló színész, Mányai Lajos parancsolta fel Pestre, a következő szavakkal: „Te hülye, aki így mond verset, annak az akadémián a helye”. Ódry Árpád színész, színiakadémiai tanár egyetlen Ady-vers meghallgatása után vette fel a Színiakadémiára.
Diplomát 1935-ben szerzett, ezután Bárdos Artúr Belvárosi Színházában fiatal amorózó, bonviván szerepeket játszott. A harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket kapott (Méltóságos kisasszony, 120-as tempó, Pillanatnyi pénzzavar, Azúrexpressz). „Básti, mint egy álomlovag, friss, szellemes és szemtelen, úgy, amint ezt szerepe megkívánja. Kellemes és kedves színész.” – jellemezte Egyed Zoltán, a kor nagyhatalmú színházi mogulja.
1937-ben szerződött a Vígszínházba, de a zsidótörvények miatt 1939-40-ben már alig kapott szerepet. 1941-ben még jutott számára lehetőség a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem léphetett színpadra. Amikor épp nem volt munkaszolgálatos, könyvkiadással és írással foglalkozott.
1945-ben Várkonyi Zoltán Művész Színházába került, majd a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek haláláig a tagja maradt.
A hallgatás évei alatt színészete beérett, elmélyült karakterformáló készsége, kifejező drámai ereje. Az ember tragédiája Ádámját több rendezésben, különböző értelmezésekben testesítette meg. Játszotta Bánk bánt, Hamletet, Lear királyt, s egyik legemlékezetesebb alakítása a fonetikatanár Higgins professzor Shaw Pygmalionjában. Később ezt a szerepet az Operettszínház My Fair Ladyjében is megformálta.
Básti igazi művésze volt a szép magyar beszédnek. A Színházművészeti Főiskolán beszédtechnikát tanított, 1953 és 1960 között színészek nemzedékei tanulták tőle a tiszta szövegmondást. Színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott az emberi nagyság felmutatásában.
A világháború utáni időszakban is sokat filmezett (Föltámadott a tenger, Merénylet, Nappali sötétség, Szemtől szembe, Utószezon, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Tanulmány a nőkről), a televízió is gyakran foglalkoztatta (Beszterce ostroma, Othello Gyulaházán, Volpone, Abigél).
Básti karrierje során közel száz szerepet alakított, a legnagyobbakat elképesztő szériában: százszor volt Csongor és Bánk, négyszázötvenszer Ádám (a szerepéről könyvet is írt: Mire gondolsz, Ádám?), háromszázszor játszott az Ármány és szerelemben (volt Ferdinánd, később a kancellár), hétszázötvenszer volt Higgins Shaw Pygmalionjában és a My Fair Ladyban is.
Számos filmje közül máig játszottak a Jókai-feldogozások: A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán és a kivételes humorát mutató Butaságom története Ruttkai Évával.
Mindez bizonyítja, hogy életpályája gyönyörű ívet járt be. Művészetét 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
1976-ban tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Eleinte úgy tűnt, műtéttel sikerül visszaszorítani a betegséget. A maximalista színész még ezután is játszott, elvállalta Torma Gedeon szerepét az Abigélben, de végül ez lett élete utolsó filmszerepe: 1977 nyarán, egy évvel a műtét után elhunyt.
Lányát, Julit nem szánta a színi pályára, tudta nélkül jelentkezett a főiskolára. Azóta megküzdött a színészóriás apa nyomasztó súlyával, és egyik vezető – szintén Kossuth-díjas – színésznőnk.