×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Édesanyja tiltotta a színpadtól, mégis ő lett az ország kedvence – Déryné Széppataki Róza bármikor képes volt dalra fakadni

 

Déry Istvánné Széppataki Róza az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb művésznője 149 évvel ezelőtt, 1872. szeptember 29-én halt meg. A színésznő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy gyakran előfordult, hogy a közönség soraiból felkiáltottak a színpadra arra kérve Dérynét, hogy énekeljen. A színésznő pedig engedve a nézők akaratának, ilyenkor megszakította a prózai előadást és dalra fakadt.

Schekenbach József és Ridl Anna leányaként született 1798. december 23-án Jászberényben. Schekenbach Rozália tiszta, csengő hangjára hamar felfigyelt a környezete. Először templomi körmenetekben való éneklésre kérték fel, s az itteni sikerek hatására merül fel először a gondolat az akkor még gyermeklányban, hogy boldogulását akár a színpadon is kereshetné.

Később édesanyja Pesten, Rothkrepf belvárosi kántornál helyezte el, hogy német nyelvet tanulhasson, itt került kapcsolatba először a színészettel. A pesti Hacker-házban kezdetleges színpad állt, ahol a kolozsvári magyar társulat tartott előadásokat. Róza nézőként gyakran részt vett ezeken, itt döntötte el véglegesen, hogy színésznő lesz, így hamarosan jelentkezett is Láng Ádám direktornál, de nem járt sikerrel.

Édesanyja a hír hallatára, hogy lánya színésznő akar lenni, felutazott Pestre, és hazavitte. Másfél évig próbálta lebeszélni lányát a színészetről, végül megegyeztek, hogy Róza kap egy év próbaidőt, ezalatt eldöntheti, hogy valóban színésznő akar-e lenni. Így Róza visszautazott Pestre, ahol Pacha, a német karmester elámult, amikor Róza a Varázsfuvola egyik áriáját megszólaltatta. A vékonyka lány erős hangon, kristálytisztán énekelt. Így került Schenbach Róza Vida János Pesten szereplő színtársulatához.

Ekkor német családi nevét tükörfordítással Széppatakira magyarosította, majd amikor 1813-ban feleségül ment színésztársához, Déry Istvánhoz, felvette a Déryné nevet is. Házasságuk azonban nem tartott sokáig, ugyanis 1815-ben a házaspárnak kettéváltak útjai, miután Déry István rá akarta kényszeríteni feleségét arra, vonuljanak el Vida János vidéki birtokára tiszttartónak.

Részlet a Déryné ifiasszony című színházi előadásból (Fotó: Nemzeti Színház Facebook-oldala)

Az akkora már kedvelté vált színésznő nem engedett férje nyomásának, elhagyta, és a miskolci társulathoz csatlakozott. Akkoriban gyakran előfordult, hogy a közönség soraiból felkiáltottak a színpadra arra kérve Dérynét, énekeljen. A színésznő pedig engedve a nézők akaratának ilyenkor megszakította a prózai előadást, és dalra fakadt.

Miskolc után Pozsonyba szerződött, majd végigjárta szinte az egész országot.

1823-ban Kolozsvárra került, ahol megszervezte az operatársulatot, és sikerre vitte a magyar nyelvű operaéneklést is.

Majd 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz szerződött, ahol színésztársai közül ő kapta a legmagasabb gázsit, s ez később a bukását is okozta, ugyanis intrikusai szerint Dérynét túlbecsülik, nem kőszínházba való, igazi területe a vándorszínészet. Az ellenszenves pletykák következtében az egykori ünnepelt színésznő népszerűsége csökkenni kezdett, kevesebb felkérést kapott, és megalázó helyzetek egész sorát kellett elviselnie. Az egészben pedig talán az volt a legrosszabb, hogy a közönsége mindezt szó nélkül tűrte.

Színészi pályáját 1847-ben fejezte be, majd férjéhez költözött Diósgyőrbe, annak halála után pedig Miskolcon élt húgánál, ahol megírta emlékiratait. Keresztfia, Egressy Ákos kérésére 75 évesen lépett utoljára színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban.

1872. szeptember 29-én 78 évesen halt meg Miskolcon.

Memoárja máig a legfontosabb és legátfogóbb forrásmunkája a magyar színjátszás hőskorának.

Déryné Széppataki Róza 1945-ben elpusztult szobrának rekonstruált másolata a Horvát-kertben (Fotó: MTI/ Beliczay László)

Emlékezete máig fennmaradt, az ország több pontján is, így Miskolcon és Budapesten is szobrok állítanak emléket az egykor ünnepelt színésznőnek. Szülővárosában 1989 óta emlékeznek meg Déryné Széppataki Rózáról. A közelmúltban létrehozták a Déryné-programot is, amelynek életre hívásával a kulturális kormányzat célja, hogy a minőségi kultúra ne csak a szűk elit kiváltsága legyen, hanem minden állampolgár hozzáférjen a színvonalas előadásokhoz. A program keretében pedig először színházi előadás formájában elevenítették meg Déryné alakját, és hamarosan egy tévéjáték keretében is megismerkedhetünk az opera-énekesnő életével.