×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet, mint a bécsi” – 137 évvel ezelőtt nyílt meg a budapesti operaház

 

A Magyar Királyi Operaházat 1884. szeptember 27-én nyitották meg ünnepélyesen I. Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében. A díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő.

A pesti oldal városképe a 19. század második felében alakult ki, amelynek része volt a mai Andrássy út kiépítése is. Ezzel egy időben vetődött fel egy önálló operaház megépítésének ötlete is, hiszen a városi élet legrangosabb szórakozása Európa-szerte az opera volt.

Az 1870-es években a Nemzeti Színház, amely váltakozva adott otthont drámai és opera-előadásoknak, egyre kevésbé tudott megfelelni az igényeknek. A Lipótvárosban és Terézvárosban, amely a főváros leggazdagabb és legsűrűbben lakott városrész volt, egyáltalán nem volt színház, ezért az akkori István (ma Klauzál) téren, a vásárcsarnok helyén tartottak drámai és zenés előadásokat. Ennek az „ideiglenes színháznak” a népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy 1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnök felkérte Orczy Bódogot, a Nemzeti Színház igazgatóját, hogy állítsa össze javaslatát a létesítendő operaházra. Előterjesztésében ekképpen fogalmazott: „a dráma és opera együtt, egy házban kénytelen működni… a színház maga nem felel meg mindkét szak céljainak.

Orczy Bódog öt lehetséges helyszínt jelölt meg az új operaház építésére, de ezek között még nem szerepelt az igazi, amire végül is gazdasági okok miatt esett a választás:

  • a Vodianer-ház tömbjének helyén a mai Deák Ferenc tér–Bajcsy-Zsilinszky út–József Attila utca között,
  • a Károly-kaszárnya Országútra (a mai Károly körút) néző hátsó udvara és házhelye,
  • a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca– Országút– Újvilág (ma Semmelweis) utca közti telek (az ötletet a Magyar Nemzeti Színház közelsége miatt elvetették),
  • a Dohány utca– Országút– Kerepesi út közti telek (a telek szűkössége és előnytelen formája miatt elvetették),
  • a Sugár út–Vilmos császár út torkolatának északi oldala (elvetették, mivel nem akarták módosítani a már megtervezett Sugár út vonalát.

A miniszterelnök az 1872. október 12-én kelt beadvány alapján 1873. március 12-én kereste meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, és kérte fel, hogy fejtse ki álláspontját a megépítendő dalszínházról. A válaszlevélben az Orczy Bódog által javasolt helyszínek mellett két új lehetőséget is felvázoltak: a mai Szabadság téren, valamint a Hermina téren a Sugár út mellett. Ez ugyan távolabb volt a város központjától, mint a többi, mellette szólt azonban a könnyű megközelíthetőség, és nem utolsósorban az ára, ami a többiekénél jóval alacsonyabb volt, ugyanakkor az építkezést itt azonnal meg lehetett kezdeni. Végül tehát ez utóbbi helyszín mellett döntöttek, hiszen a terv egybevágott az Andrássy út kialakításának tervével is.

Az építkezéshez 1873. július 25-én adta hozzájárulását Ferenc József császár, ám kikötötte: nem lehet nagyobb a bécsinél. A legenda úgy tartja, mikor eljött a megnyitóra, azt mondta: „valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet.

Az operaház megtervezésére kiírt pályázatot Ybl Miklós nyerte meg, a titkos szavazáson nyolc szavazat közül hét szólt mellette.

A Magyar Állami Operaház nézőtere (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Podmaniczky Frigyes országgyűlési képviselő ragaszkodott ahhoz, hogy az operaház építésénél magyar iparosok és művészek dolgozzanak, így például a kőművesmunkákat Hofhauser Lajos vállalkozó, az ács- és asztalosmunkákat Neuschloss Károly és fia készítette el.

Az építkezések befejeztével „a dal és zene díszes csarnoka” – ahogyan a Vasárnapi Ujság nevezte – 1884. szeptember 27-én nyílt meg I. Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében.

Az alkalomra Erkel Ferenc, az operaház fő-zeneigazgatója nem készült el új operájával, az István királlyal, ezért a díszelőadás a Bánk bán nyitányával kezdődött. Ezt követte a Hunyadi László nyitánya, majd Erkel Sándor vezénylete alatt a Lohengrin első felvonása.

A megnyitó ünnepség kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, és a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből.