×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Hetvenéves Orosz István, a Továrisi, konyec! plakát alkotója

 

Orosz István Kossuth-, Balázs Béla-, Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, rajzfilmrendező, festő, író, költő, a nemzet művésze 1951. október 24-én született Kecskeméten. Plakáttervezőként végzett az Iparművészeti Főiskolán, és országos ismertségét is egy plakátjával érte el. A rendszerváltozás forgatagában, 1990-ben készítette el a Továrisi, konyec! (Elvtársak, vége!) feliratáról elhíresült plakátját, amit az akkori Magyar Demokrata Fórum széles körben elterjesztett.

Azóta nagyon sok igényes és értékes grafikát készített, filmeket rajzolt, rendezett, könyveket írt, és szinte nem is szereti, ha ezt a kezdeti művét felemlegetik. Mégis szólni kell róla, hiszen akkor plakátjával történelmet formált. Azt jelezte mindenkinek, hogy ne féljetek, már ezt is ki lehet mondani, valóban megváltozott a világ. Bátorságot adott az utca emberének.

Minden művész álma, hogy megváltoztassa, jobbá tegye a környezetét, Orosz István akkor művével részesévé vált a világ formálásának.

Orosz István művei között az Ernst Múzeumban 2006. augusztus 16-án (Fotó: MTI/Friedmann Endre)

Az Utisz művésznevet 1984-ben vette fel. Jelentése: Senki. Az Odüsszeiában Odüsszeusz használta ezt a nevet, amikor a küklopsszal hadakozott. A híres plakátját is ezzel a névvel írta alá 1990-ben – akkor ez jogos önvédelemnek is minősülhetett.

Orosz István a hirado.hu-nak elmesélte, hogyan élte meg ötévesen az 1956-os forradalmat.

„Én akkor Kecskeméten éltem, és hozzánk egy nap késéssel, éppen a születésnapomon ért el a forradalom. Szüleimtől építőkockákat kaptam, és azóta is élénken él emlékezetemben, hogy az egyik szobában édesanyámmal építek a kockákból, közben az utcáról lövések hangja hallatszik, és édesapám a másik szobában az ablakból figyeli a történéseket. Estére elültek a hangok, és édesapám olyan gyönyörű várat épített a kockákból, amilyet azóta se láttam sehol” – idézte fel emlékeit Orosz István.

Édesapám hat éve meghalt, és a hagyatékában megtaláltam a naplóját – folytatta. – Számomra is meglepő dolgokat írt le. Ennek kapcsán elkezdtem megfogalmazni az általa átélt történéseket az én élményeimmel összeszerkesztve. Az írás a kecskeméti Forrás folyóiratban jelenik meg – amelynek édesapám is szerkesztője volt – folytatásokban. A későbbiekben terveimben szerepel, hogy egybefogalmazva, könyv formájában megjelentetem a párhuzamos emlékeinket.


Orosz István hosszú utat járt be, alkotásaival mindenütt elismerést váltott ki, számtalan elismeréssel díjazták: 1990-ben elnyerte Brnóban Nemzetközi Grafikai Biennálé aranyérmét, 1991-ben Lathiban a Nemzetközi Plakátbiennálé első díját, a Mediawave fődíját, 2001-ben az Amerikai Illusztrátorok Társaságának díját. 1991-ben Balázs Béla-díjat, 1993-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2003-ban Aranyrajzszög-életműdíjat, 2005-ben Érdemes Művész címet kapott. 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2012-ben Koller-díjat, 2013-ban Prima díjat kapott.

2018-ban a Nemzet Művésze díjban részesült, 2021-ben pedig az Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál életműdíját kapta.

Orosz István, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész Árnyékrajzoló című alkotásával (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Jelenleg is dolgozik, mint elmondta, egyre több feladattal keresik meg, és igyekszik is mindent teljesíteni.

Hetvenedik születésnapja alkalmából plakátjaiból nyílt kiállítás Vigyázat, illúzió! címmel az óbudai Selyemgombolyítóban található Országút Galériában.