×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Nyolcvanéves lenne a gellérthegyi Szent István-szobor megalkotója

 

Nyolcvan éve, 1941. június 2-án született Kő Pál Kossuth-díjas szobrász, a nemzet művésze volt.

A Heves melletti Perespusztán látta meg a napvilágot. Szerelemgyerek volt, és édesanyja után Pataki Lajosnak anyakönyvezték, de az elemi iskolába apja, Maczky Béla már Maczky Levente néven íratta be.

Kő Pál szobrászművész és Nő báránnyal című alkotása (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Apja az 1956-os forradalomban kifejtett tevékenysége miatt börtönbe került. Festőnek készült, tizenévesen a vízfestményeit üveg közé tette és eladogatta. Még kamaszként, 1955-ben felkérték, hogy a jászszentandrási katolikus templom számára stációképeket készítsen, a Kő Pál nevet 1961-ben vette fel.

1963-ban kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola (2000 óta Magyar Képzőművészeti Egyetem) szobrász szakán, ahol Somogyi József tanítványa volt. 1968-ban diplomázott, ezt követően tíz évig kizárólag a munkáiból élt.

Stílusán egyre inkább nyomot hagytak a magyar fafaragás ősi hagyományai

A hetvenes évek közepéig elsősorban színes, festett pop-art faszobrokat készített, de stílusán egyre inkább nyomot hagytak a magyar fafaragás ősi hagyományai. 1978-ban egykori mestere, Somogyi József visszahívta a főiskolára tanársegédnek, 1990-től docens, 1991-től egyetemi tanár, 1992-95-ben rektorhelyettes is volt, 2009-ben professor emeritus lett.

Kő Pál szobrászművész a Magyar Hajó- és Darugyár egyik öntőjéről készít szoborportrét (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Több száz növendékének adta át tudását és tapasztalatait, 2007-ben tizenegy tanítványával közösen állította ki műveit Egerben, a Kepes Vizuális Központban. 1996-tól a Lyukasóra című folyóirat képzőművészeti rovatvezetője is volt.

Több művészeti szervezet is tagjainak sorába fogadta,

többek között 1971-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, 1988-ban a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság, amelynek 1992-1996-ban elnökségi tagja is volt, 1994-ben a Ratkó József Irodalmi Társaság, 1995-ben a Magyar Szobrász Társaság.

1995 és 2011 között az MMA társadalmi szervezet tagja volt, majd 2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett. Míves kisplasztikákkal indult szobrászatának az a vonulata, amelynek legfőbb jellemzője egyfajta ízes, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus.

Figurái a falusi gyerekkorból hozott különös meséket idézik. Már korai szobrain jókedvű, pop-artos ötletek csillantak meg: Krisztus-arcú, hársfa Utcaseprőjére piros csíkos mellényt festett, diófa Kossuthját sujtásos filcmentébe öltöztette, szépen faragott fején tollas posztókalappal.

Sajátos szürrealizmusát átemelte első nagyobb köztéri munkájába, a Mohácsi Történelmi Emlékhely 1976-ban készített hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe, amelyek egyedülállónak számítanak a magyar emlékműszobrászatban. A faragott, festett, berakásos, szürrealisztikus munkák folytatása volt 1977-ben az Ady-pályázat Magyar Messiása is.

Budapesten is több köztéri szobra áll

Az életmű párhuzamos vonulata a királyokat, szenteket, hősöket ábrázoló köztéri kő- és bronzszobrai. A középkori magyar szobrászat szellemében faragta meg Géza fejedelem és István király veszprémi kő domborművét, valamint a vatikáni Magyarok Nagyasszonya-kápolnában a három, Magyarországon is működött szent (Szent Adalbert püspök, vértanú, Szent Gellért püspök, vértanú, Boldog Özséb, a pálos rend alapítója) kőreliefjét.

Királyszobrai közül kiemelkedik Károly Róbert gyöngyösi oszlopszobra és III. Béla méltóságos bronzalakja Baján. Budapesten is több köztéri szobra áll, többek között a magyar tudomány emlékműve és a Szent István-szobor a gellérthegyi Sziklakápolna előtt. Balatonfüreden található az Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére készült Történelemkönyv című emlékműve. 2002-től szülőföldjén, Hevesen élt.

Kő Pál szobrászművész Szent István király című szobra a Gellért-hegyen (Fotó: MTI/ Szigetváry Zsolt)

A Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben 2005-ben nyílt meg állandó kiállítása, amelyben 125 műalkotása: szobrok, kisplasztikák és rajzok kaptak helyet. Lakóhelyén évtizedekig művésztelepet is működtetett, amelynek nyaranta rendszeres vendégei voltak tanítványai is.

Első jelentős kiállítása 1972-ban a Műcsarnokban volt, ezt követően Magyarország és a Kárpát-medence számos városában állított ki, műveit bemutatták Amszterdamban, Münchenben és Dortmundban is, 2001-ben Párizsban életmű-kiállítása nyílt.

Mádl Ferenc köztársasági elnök átadja a Kossuth-díjat Kő Pál Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, érdemes művésznek 2001. március 15. alkalmából (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Kő Pál munkásságát 1975-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 2001-ben Kossuth-díjat kapott

az anyag és szellem hatalmas feszítőerőiről tanúskodó szobrászi tevékenységéért, a köztéri szobrászat megújításáért, az ősi és a modern sajátos, eredeti ötvözéséért, nemzetközileg is elismert, kimagasló értékű művészi munkásságáért”.

Kő Pál Aba Sámuel portréja előtt (Fotó: MTI/Tréba Ákos)

1986-ban érdemes művész lett, 1990-ben Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki. 1994-ben Nagypalád, 2000-ben Heves díszpolgárává választották. 2006-ban Prima Primissima díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki, 2016-ban Magyar Örökség díjat kapott.

Pályakezdéséről 1976-ban Rózsa Gyula művészettörténész írt kismonográfiát, 2012-ben jelent meg Wehner Tibor monográfiája, amely gazdag képanyaggal illusztrálva dolgozza fel életművének főbb műcsoportjait. Kő Pál 2020. június 7-én hunyt el Hevesen.